„-so why me? why now?
-i don’t know. you’ve got a nice ass.”
(ha valaki azt gondolná, hogy túl szimpla az idézet: az első sort mondja a férfi, és a másodikat a nő...) áh, szóval a múltkor az csak kézimunka volt! így mégis lett szintlépés a mai részben... írásügyileg is. mert amikor rájöttem, hogy ma egy randit fogunk csak látni, ahol a két mesélő (szinte) végig együtt van, nem értettem, hogy lesz ebből érdekes a kétféle változat. és milyen okosan érezték meg, hogy itt kell váltani, hogy amit az egyik elkezdett, az folytatja a másik. így még inkább az érzelmek különbségére, a hangulati eltolódásra kellet fektetni a hangsúlyt, hogy eltérő legyen a két fél. és az csak a felszín, hogy a férfinál ideális a randi, a női félben meg sokat veszekednek, a napsütést felváltja a felhős égbolt. így a végére tudták tartogatni azt is, hogy megszakadjon a szívünk (ruth wilson zseniálisan ötvözi a mély-drámát és a természetességet). jót ötlet volt kimozdulni a fő helyszínről, és valószínűleg nem véletlen, hogy a nyomozós idősíkban is most hagytuk el először a kikérdező-szobát. (++11.04.)