„i’m giving you food, clothes, protection. when have those things ever been free?”
bármivé is változott a világ, mindig lesznek, akik megrögzötten hisznek valamiben. és ehhez morálisan megkérdőjelezhető döntéseket is hajlandóak hozni. találkozunk ismét egy csapat túlélővel, akikről azt hinnéd elsőre, hogy emberségből segítenek másokon, de ez nem az a világ, ahol az ilyen naivitás segítene a túlélésben. én nem tudom, hogy megmenthető-e az emberiség, ha az ilyen csoportoknál is mindig kiderül, hogy mennyire könnyen felbukkan a nem túl mélyre ásott sötétség... idén is maradunk a tavaly vágott ösvényen, nem erőltetnek bele minden részbe mindenkit, inkább szétszálazzák a történeteket különálló epizódokra. mindig jó látni, hogy a kis csoportok hogyan működnek, mennyivel másabbak, mint rick-ék. közben érdekes hátteret adott a civilizált kórházi miliő (és a brutálisan jól kinéző romos atlanta). csodálkozva néztem az órámra, hogy elfogytak az erre a hétre szánt percek, és nem értek össze a szálak. (vajon direkt volt, hogy a go on-ból hoztak színészeket...? és sajnáltam, hogy keisha castle-hughes csak ilyen rövid ideig maradt.) (++11.03.)