„praise god for sending me a human shield.”
na, megint kikapartak claire danes-nek egy emmy jelölést... de mivel ilyen jól csinálja minden évben a betegségével való küzdelem ábrázolását, ezért nincs is jogunk nekik felhánytorgatni ezt (a rendezés is segítette, először a hangok kiemelésével, aztán az egész kép szétrázásával. és külön respekt annak a meglepetés-vendégnek, aki hajlandó egy pár perces jelenetért ellátogatni a forgatásra). carrie-n kívül ami nagyon tetszett, hogy próbálják szürkíteni kicsit a terrorista-vezért, először az emberi vonásait hangsúlyozzák a családja szeretetével, aztán komoly hitvitát folytatnak saul-lal, ahol szóbakerül a haza, mint fogalom, és a vallások, amik sosem ártatlanok. remélem az amerikai nézők majd jól felháborodnak, hogy az írók megint nem ott fogják meg a dolgok végét, hogy minden iszlamista abroszfejű bomba-robbantó. de ez nem azt jelenti, hogy felmentenék őt a bűnei alól. nagyon érdekes perspektíva. de az is bejött, hogy a cia-főnök elhozta magával a bőröndben a tökeit is (eddig valami széfben őrizhette, mert nem láttuk, hogy használta volna őket...), és jó odadörrentett az arcoskodó pakisztániaknak. kifejezetten érdekes pontján állunk most a történetnek. (++11.11.)
