„i’m tryin’.”
halljátok ezt a morajlást? ez annak a tömegnek a hangja, ami követeli, hogy adják ki végre a bear mccreary-féle filmzenét (az a főtéma ma is!)... ezen a héten carol húzta a rövidebbet, úgyhogy az ő történetét nézhettük meg -több aspektusból is, mert jól elhelyezett pontokon az elmúlt időszakának traumatikus epizódjaiba is betekinthettünk. a jelenben pedig a jól megszokott ’beszélgetünk kicsit, merengünk, majd leölünk néhány zombit’ sztendert ment, de a. ami működik, azon ne változtass; b. carol és daryll nagyszerű páros ahhoz, hogy cool legyen a lelkizés; c. mindez az élő emberektől elhagyatott, lepusztult atlanta kellős közepére lett helyezve (úgy tűnik, idén megenyhült a csatorna-vezetés ’csak minél olcsóbban, uraim!’ elve...). és bár ismerjük már a sorozat paneljeit, azt nem mondhatjuk, hogy kiszámítható lenne (mondjuk azt az első pillanattól éreztem, hogy a kocsi repülni fog, amint daryll kinyitotta a hátsó ajtókat). mert most sem az a lépés lett a végső, amire számítottunk volna -pedig tudhatná a néző, hogy a fontos család-egyesítéseket a finálékban szokás ellőni. (++11.17.)
