„i’m just ordinary.”
duplarész az évad közepén? de így működött a dolog, annyi mindent akartak ma nekünk mesélni, hogy kellett a hosszabb játékidő. mindkét idősíkon eljutottunk egy fontos pontig, érdekesek is voltak, nem is feltétlenül amiatt, ami történt -hanem mert több karakternél is finom pálya-módosítást végeztek. ideje volt, hogy emma-val más is történjen, mint hogy ’ő a kiválasztott, aki mindig makulátlan’, blabla, mindig az egyik legérdekesebb aspektus egy hőstörténetben, amikor a hős kételkedik magában, a képességeiben, az erejében. nagyon tetszett snow és evil beszélgetése is (mekkora utat tettek meg, teatyaég!), ahol kimondatják velük az írók a szürkítés szépségét, amikor a legjobb jóban is van egy cseppnyi rossz, és a gonosz sem a velejéig rossz, mert így lesznek igazán érdekesek. és persze még mindig ott van a valamiért folyton mezítláb járkáló hókirálynő is, aki továbbra is az elfogadás élharcosa, így nem is könnyű rá haragudni, amikor elköveti a maga szörnyűségeit. hook-ból túl jót csináltak az elmúlt időszakban, de szerencsére akad valaki, aki segít neki újra a rossz útra tévedni. jó volt elmerülni ebben a nagyívű mesében, most már csak pár apróság piszkálja a csőröm: azt értem, hogy miért a huszonharmadik oldalon van evil-nek a képe, de miért 1982-be ugrunk? (tuti nem a születésem tiszteletére...) miért éreztem evidensnek eddig, hogy ki írta a könyvet, és miért akarnak meglepni ezen a szálon? ki a fene az a nagyon rejtélyes varázsló? (tippjeim vannak, de nem kötöm az orrotokra, gyermekeim...) (++11.20.)
