„you are a traitor, and i am the fucking cia.”
...és akkor a homeland írói egy ’fuck you motherfuckers!’ felkiálltással az ellenségeik közé rohantak kivont fegyverekkel, élesített bombákkal... fényesen bizonyították, hogy tud még a sorozat úgy ragyogni, mint a dicsőséges kezdeti időkben. már az elejét is nagyon szerettem, ahogy carrie teljes letámadást vitt véghez a kikérdezőben, és igazából nem is kellett nagyon rájátszania, mert volt alapja a dühének. aztán szépen előkészítették a fogolycserét, aminél a nézőre is átragadt ez a tehetetlen düh, és a baljóslatú érzés, hogy valami történni fog. már nem bízunk az írókban, tudjuk, hogy szeretik meggyötörni a karaktereket -és minket. csak még azt nem tudjuk, hogy meddig mernek elmenni. saul fejét kivették már egyszer a kötélből, hányszor kegyelmeznek neki...? most jöhet a szokásos frázisom, hogy ’még jó, hogy nyílt téren zajlott a csere, mert egy épületet szétvitt volna a feszültség’, blabla, de képtelenség visszaadni, hogy milyen jól össze volt rakva ez a rész is emocionálisan és dramaturgiailag. de volt még néhány perc... amikor az ember már csak levezetésre számít, akkor tud igazán elszabadulni a pokol. és hamarosan jön a válasz a korlátokról is: szerintem ezúttal túl mernek majd lépni a határokon... (++11.26.)