„what’ll it be, folks? save the town or find the sister?”
azt hiszem idén egy szavunk sem lehet, hogy milyen ügyesen rakták egymásra a darabkákat az írók, öröm volt nézni, ahogy minden összeállt -ahogy összeért a múlt és a jelen, ahogy felfokozták a fenyegetést. oké, ez utóbbit átérezni nem volt öröm, most inkább csak a hideg észérveket vettem figyelembe. pedig érzelmi szinten nagyon működött a vége, onnantól, hogy kilyukadtunk a tengerpartra egészen a drámai végig. kaptunk egy kis pozitív érzelmi bombát a régóta halogatott nagy találkozással, amit máris felülírt az elbukás fenyegetettségének érzése. tudjuk jól, hogy a happyend előtt mindig ott sötétlik egy ilyen fordulat, de amíg sokszor csak a vállunkat vonogatjuk, hogy úgyis minden rendbe fog jönni, itt nem vonhattuk ki magunkat a nyomasztó érzések alól -pedig tudjuk, hogy úgyis minden rendbe fog jönni... (++12.06.)