„hétfő óta minden reggel eszembe jut, hogy miért öltöztem feketébe.”
(nem tanultam meg tavalyelőtt, hogy ne terápiával kezdjem a napot, pedig azt tudom, hogy képtelen vagyok nehéz ételt enni reggelire...) a hét megfigyelése: tetszett, hogy nem rágták a szánkba, hogy mi történt, mert bár a hétfői nyitójelenetből már ki lehetett találni, csak szerdán lett kimondva ténylegesen. szeretem, hogy intelligensnek nézik a nézőket. tényleg kemény hét lehetett ez andrás számára, mert minden nap előkerültek az apa-gyerek viszonyok, vagy a halál fenyegetettsége, de egész péntekig jól bírta a nyomást. / hétfő: hát eljött a sokat emlegetett lány, tele sérülésekkel és titkokkal. ferenc egy kicsit másképp is viselkedett a jelenlétében, bár azért nehezen fogta vissza az egóját. nagyon szerettem a testbeszédet az egész epizód alatt, ahogy helyezkedtek ide/oda, ahogy ki-kipillantottak andrásra megerősítésképp. az írás felépítésében viszont az volt a legjobb, hogy a végén koppant leginkább a dráma, amikor az ember már nem számított rá. ha tényleg úgy hozzák be az ügynök-múltat, ahogy számítok rá, már megérte, hogy politikusra írták a szerepet. / kedd: itt megvolt a múlt héten az áttörés, most csak az eddig hallottakat színesítettük tovább, a gyerekkor még sanyarúságosabb lett, a titkolt terhesség még nehezebb, és elszánt tettekig jutott a gyerek iránti vágy. robbanás előtt lehetünk nem sokkal. / szerda: talán át kellett volna húzni az epizód címét, és azt írni, hogy ’tamás’, mert igazából az ő érzéseit piszkáltuk meg. mert hogyan érez egy apa a fia iránt -főleg, ha az nem olyan, mint amilyen a fejében él, mint tökéletes gyerek. ez most leginkább azért volt fontos, hisz’ andrás is hasonló problémákkal küzd, csak a másik oldalról, egy apa büszkeségének elnyerésével. / csütörtök: érdekes lélek ez a virág, tisztában van a saját lelkivilágával, az érzéseivel, mégis legtöbbször inkább hárít és dühből vezeti le az egészet. nem könnyű eset, mégis jó nézni ezt az egész hullámvasutat. / péntek: több szempontból is az eddigiektől eltérő epizódot kaptunk, maradtunk andrás lakásán, és tulajdonképpen nem is terápiát hallhattunk, hanem egy őszinte beszélgetést két barát között -egy szomorú esemény kapcsán. és mácsai művész-úrnak is valami mást kellett hoznia, egy mélyen esendő embert, aki önmagában kételkedik, és aki gyászol -természetesen lenyűgöző eredménnyel tette ezt. (++12.14.)
