„pure love cannot sustain in an imperfect world.”
bírom, hogy ha tanárember szerepel a sorozatokban / filmekben, akkor azok mindig tök jól közelítik meg az anyagukat, jókat mondanak. bár szegény irodalom-oktatók mindig leragadnak shakespeare-nél... a legutóbbi rész sokkjai után el kellett érni, hogy hőszerelmeseink újra találkozzanak. de előtte még megláthattuk, hogy az eltelt négy hónapnyi időben ismét felépítették a kártya-várakat, a látszat-boldogságokat. igaz, hogy ehhez terápiára kell menni (nem tudtam nem mosolyogni közben, tudván, hogy a készítők az eredeti terápia-sorozat írói is egyben). mások meg a családban magányoskodnak. vagy csak lelkileg (is) fáznak. megint markáns különbségeket kaptunk a találkozásnál, de a szomorú végeredmény ugyanaz lett -egy halál és a tudat, hogy egymás tökéletes támaszai lehetnének egy tökéletes világban. (most talán a mellékszereplők is igazán érdekesek voltak, a seggfej após, aki egy régi szerelem múzsáját babusgatja; az önző anyja, aki minden körülmény között csak magára tud gondolni; az elkényeztetett feleség, aki kiönti a lelkét. csak a nyomozó pár percei zökkentik ki egy kicsit az embert...) (++12.14.)