„-how dark?
-like darth vader with tits dark.”
nem is gondoltam, hogy a mentőzés ennyi előnnyel járhat, hogy kedves mosolyokat, na jó, meg mindenféle ajándékokat kaphatsz. és ezeket a pozitív energiákat vihetett tovább, miután lejárt a műszakod. és akkor nem lesznek gondjaid a szüleiddel vagy a csajoddal. béke. (két ujjat mutatja) (++05.29.)
„would you take off my bikini for me, please?”
...na ez lett az eatmypussy-ból. de azért nem panaszkodhatunk, mert az sem töketlenség, ha egy bikinis kiskorún pásztáz végig a kamera (a színésznő is csak tizennyolc, so, határeset). továbbra is megvannak a sarokpontok, csak szépen kiszínezik, akár túl is menve a vonalakon. tetszik, hogy kibontják a fuller-család drámáját, a kiscsaj bizonytalanságát. richard-ot a jövőbe látásával még creepy-bbé teszik, itt egyáltalán nem az a szexéhes faszfej, akit tarantino olyan hitelesen hozott a filmben. a ranger-ről is megtudtunk pár apróságot, meg hozza a lövöldözés-faktort is, úgyhogy cool. tudod, mi a cool még? seth dumái. vagy a bruce lee utalás. (++05.28.)
„i’m the minister up in baudette. go, bears.”
jól dereng, hogy az elején megtalált táska az az, amit a filmben elrejtettek? mert akkor zseniálisan kapcsolták össze a két univerzumot. de felőlem a twinpeaks-hez is kapcsolódhatnánk, az éttermi jelenet a zenével és beállításaival simán elmehetett volna ott is (a ’két gyilkos reggelizik’ részről van szó, természetesen). ott is volt morbid humor, itt sem szűkölködünk benne. az egész kihallgatós rész például végig vigyorgós volt. nem is elsősorban a rendőrfőnökök inkompetenciája miatt, hanem ahogy billybob átalakult a megtestesült ártatlansággá, majd az ördögi vigyor villantásával vissza. apropó. kezd az egész történet bibliai méretűvé dagadni, jönnek a csapások, isten lecsap. mi meg istenien szórakozunk. (++05.28.)
„-what about the soul?
-the soul. there’s nothing but chemistry here.”
kételyek. morális dilemmák. sötétség. pont. mélypont... nem csak a cím kapcsolódik az előző részhez, szervesen folytatjuk a következményes vonalat, csak a humor nagyrészét hagytuk hátra. de mindenből kell egy első, nem csak a meth-kotyvasztásból. továbbra is emberinek van ábrázolva a hősünk, aki tényleg nehezen hozza meg az egyik legnehezebb döntést, kioltani valaki életét. dehát a kifehérítés ritkán érdekes, bezzeg, ha egy világos karaktert kell lenyomni a sötétségbe, az mindig megmozgatja a fantáziánkat. annak viszont nem tudom, hogy örülök-e, hogy egy deusexmachina segítségével született meg a döntés. a moralitás-játék köré sok mindent lehetett pakolni, szürreális flashback-et, kezdődő nyomozást és csicsergő nőszemélyeket, akikre úgysem nagyon figyelsz. (++05.28.)
„everybody wants to fuck you! get used to it.”
lehet, hogy runkle mindenféle beteg dolgokra izgul fel (btw, külön szekció van az ilyen ’eladott feleség’-re a pornóban, báááár, mire nincs...?), nekem elég volt néznem, ahogy a betépett szöszi fekszik a kanapén, majd kacag és kacag a csikizésre, hogy kényelmetlen legyen a nacim. so, ki ne akarná heather graham-et...? és ezzel az a baj, hogy úgy tűnik, hogy meg sem próbálják hozzánk visszaédesgetni karen-t, pedig loveofmylife, ugye. (extra viszkisüveg matricát osztanék ki, mert értelmesen sikerült visszahozni egy tavalyi vendég-karaktert.) (++05.27.)
„we are the janus mask. inseparable.”
milyen jót tett a résznek, hogy a doktor első szörnyének összefércelt vállaira helyezték a nehezét, de egyébként is, erőteljesen a múltban vertek gyökereket (lásd még a szomorú kezdést a gyerekkorral, plusz ms.ives meséjét nina-ról). a korszakhoz nem csak a piszkos utcák és a magas kalapok tartoztak, hanem a színház is, ami elkezdte kihasználni az akkori technikát és az emberek igényét a rettegésre (john logan kacsint egy jó nagyot a sweeney todd utalással). és valahol ez az a borzongatás, amit szeretnének nekünk átmenteni a sorozatba is. többnyire sikerrel. ha kell, rejtéllyel, ha kell, patak-vérrel, ha kell, formás hátsókkal. ja nem, az egy másik fajta libabőr... (++05.27.)
„you cannot reason with someone who is being irrational, whether it be the rebels or the major.”
az emberek nem ész szerint választanak oldalt -mármint az nem úgy van, hogy az okosok harcolnak az egyik oldalon, a buták meg a másikon. mindenhol vannak korlátolt emberek, akik nem hallgatnak az ésszerűségre. bár van, amikor kiderül, hogy nem konokság áll a tettek hátterében, hanem nagyon is tudatos manipuláció (igen, szépen felépítettem a mondandóm elméletét, aztán az utolsó jelenet miatt meg kellett változtatnom, de ki akarna valami újat kitalálni ily’ hirtelen...). a kémkedés másik oldalára is benéztünk egy kicsit, mert mindig van egy tartótiszt (nevezzék is azt bárhogy az adott korszakban), aki az utasításokat adja, aki a jelentéseket meghallgatja. és mindig megvoltak a beszervezésre az adott módszerek -és nők... (++05.27.)
„it seems to me that our best course of action would be chemical disincorporation. dissolving in strong acid.”
rászántunk egy egész részt a kár-mentésre, ami nem baj. a helyzet abszurditása hozta magával a morbid humort, mert bármilyen szörnyű tetten lehet mosolyogni, ha ilyen megközelítésben adják elő. ha az anarchista szakácskönyvet szokták vádolni azzal, hogy kitanulják belőle az olvasók a bomba-készítés fortélyait (nem beszélve a harcosok klubja tippjei körüli hisztiről), akkor itt is elmondhatjuk, hogy oktatási céllal is használható a sorozat, legalább az ifjú nézők nem fognak mindenfélére sósavat önteni... (és az miért van, hogy a sorozatok női szereplőinek 87 százalékát idegesítőre írják...?) (++05.26.)
„your little girls are dying.”
úgy sajnálom, hogy nem szántak egy egész epizódot a roadtrip-re, én simán elnéztem volna még a ’sistro’-kat, annyira aranyosak voltak együtt. bár helena kocsmai vakációja is cuki volt, a szerelembe eséssel és az ukrajnából hozott képzettségével, a vedeléssel és a szkanderrel. de sarah is érdekes, ahogy csipegeti fel a morzsákat az ösvényen. de allison-nál is sikerült elérni egy rég látott ismerős segítségével, hogy jobban odafigyeljünk rá. hát igen, nem olyan, mint cosima, aki mindig fontosakat mond, de szeretjük, mert színes személyiség. jól építkezünk, szinte látod, ahogy az írói szobában emelgetik a téglákat egyre magasabbra... (++05.26.)
„pile of bullets. an interactive old west-themed vcr game from the '90s.”
hát van bonyolultabb játék a ’bumm-szívtál’-nál…? örültem, hogy az annie/abed kakaskodást érzelmi síkra tereltük (sosem feledünk troy!). a másik szál meg a szokásos commu-s túlzás volt, zseniális drog-kereskedős paródia következetes végigjátszása. nevettem és sóhajtottam. (nem mellesleg meg kellett néznem, hogy jó ep-t indítottam-e, annyira megzavart az elején abed barátnője...) (++05.26.)
„the clearest moment of our friendship.”
amikor a lélek küzdelme vesztésre áll. amikor meghiúsulnak a tervek. amikor minden összeomlik. nem számítottam ennyire véres fináléra. kezdetben még mosolyogni is tudtam, ahogy összevágták a jó és a rossz küzdelmét will-ért. aztán belemerültünk az elmúlt részek sakkjátszmájának utolsó lépéseibe, majd bryan fuller-ék kinyitották az eső- és vér-csapokat, és már csak döbbenten tudtam a monitorra meredni. oké, laurence fishburne máshol is állandó szerepet vállalt, na de hogy a készítő megölné az emblematikus színésznőjét? vagy az egyik főszereplőt? ennyire gonoszul vérbefagyva nem lehet otthagyni minket a végén... igazi game-changer epizód volt, ami után már nem lesz semmi ugyanolyan, mint eddig. és én mindig is tiszteltem azokat az írókat, akik mernek kilépni a kényelemből. kalapemelés. (++05.25.)
lenyűgöz a vizualitása. magával ragad a színészi játék. el tudok veszni a szimbolizmusában. lebilincsel az összetett történet-vezetése. behúz a hangulata. ezeket a mondatokat mind el tudom ismerni, ha a sorozatot akarja valaki éltetni -na de azt mondani, hogy ’szeretem’, az nagyon idegenül hangzik. mert szerintem a hidegség és a szeretet nem összeegyeztethető. bár lehet, hogy jobb lenne, ha ezt inkább kibeszélném magamból... sokféle úton jártunk az elmúlt tizenhárom részben, az eleje nekem kevésbé működött will-el a börtönben, vagy csak nem tudtam teljesen ráhangolni az agy-hullámaimat a különleges ízére, a második felétől (főleg a vergen-testvérek feltűnésétől, és a vad és vadász közti játszma teljes gőzre kapcsolásától) már szívesen faltam az epizódokat. és pontosan azok a dolgok fogtak meg legjobban, amiket itt az elején is kiemeltem. a brutálisan gyönyörű látvány, a bivalyerős színészi teljesítmény és az egyedi ámde nyomasztó hangulat. a tisztelet és a kötődés megvan a részemről, de szeretet valószínűleg sosem fog kialakulni. tetszett.
„kholodets. a ukrainian dish whose outcome can never be predicted.”
hát mr.verger, megtette a kötelességét... nem mozgok túl otthonosan a hannibal-univerzumban (a bárányokat láttam csak jó régen), de azért tudtam, hogy mi vár erre az őrült karakterre. csak arra nem számítottam, ami ránk vár... az írók és michael rymer rendező mindent megtettek, hogy igazán viszolyogtató legyen a nagyjelenet. de úgy, hogy közben ne direktbe menjenek horrorba, valószínűleg sokkal rosszabb, hogy a félhomályra és a képzelőerőnkre bízták a javát. igen, ez a szolid visszafojtottság nagyon tud működni, gillian anderson is milyen jó, ahogy nagyon halkan, nagyon minimálban előadja a történetét. mert persze ma is a párbeszédek vitték előre a részt, nem az a rengeteg művér és malac-visítás. és a nagy játszma, ami még mindig nem dőlt el, hiszen egy olyan kifinomult észjárással rendelkező egyént, mint a doktor, ne legyen már egyszerű elkapni. (++05.25.)
„chemistry is the study of matter. but i prefer to see it as the study of change.”
egy ikonikus kép nem mindig szép. legalábbis egy fecskében és fegyverben álldogáló pocakosodó férfit nem neveznék szépnek. de még az is ismeri ezt a nyitó beállítást, aki egy percet sem látott a sorozatból. és az ilyeneket általában rohadtul idegesíti, hogy még nem jutottak el odáig, hogy belenézzenek... hát itt vagyok én is, a nagy út elején, még csak a cipőm orra lett poros, de elégedett vagyok a kezdetekkel. mert az alap-sztori predesztinálta a lassabb kezdést, hiszen be kellett mutatni a hős nyomorúságos életét, a zéró-pontot, amiből elindulhat a változás. és a lehetősségekhez képes érdekes lett a felütés, itt van ez az ember két kiábrándító melóval, kiábrándító anyagi helyzettel, shit, még a szülinapi ajándék kézimunkája is borzasztó kiábrándító. érdekes, hogy hasonlítgatni szokták, nekem eszembe sem jutott a weeds, a másik híres ’átlagember drog-kereskedős környezetben’ sorozat, ennek teljesen más a hangvétele a látottak alapján, és várhatóan más utakat is fogunk bejárni. ami számomra még az ismeretlenbe veszik mert gőzöm sincs, hogy milyen szálakkal akarják feldobni ezt az alapot. de borzasztóan kíváncsi vagyok, és titkon remélem, hogy engem is elkap az az addikció, ami jól látható az internetes közösségekben is. (++05.25.)