soroló

„we’re at a party with some of the hottest girls in the world and we’re staring at a bunch of fucking lights.”

azért kíváncsi leszek, mikor lesz sok a kiüresedett partikból. az gáz, hogy én már itt az elején azért szurkolok kicsit, hogy valaki leüsse a srácokat a magas lóról...? na, de ne szaladjunk annyira előre, élvezzük a gondtalan életet, nézzük a csajokat. hát nézzük: jessica alba cuki, leighton meester übercuki, samaire armstrong a cukiság magasfoka, szép skalpok, srácok (mármint a készítőké...). (++08.02.)

„look, it’s not like i don’t think you’re cute but i’m just still hoping i’m gonna be the one that fucks vince.’

az ember alapállásából tekintve tépelődős fajta. hoz egy döntést, amit aztán számtalanszor megkérdőjelez. majd’ öt évvel ezelőtt megpróbálkoztam ezzel a sorozattal. akkor már masszív fogyasztónak számítottam, talán túlságosan is, nem bírta a tárhelyem a sok cuccot, amit néztem. így rövid úton kiadtam a srácok útját. ez volt a hivatalos indokom, pedig szerintem csak nem tudtam lelazulni hozzájuk. vagy csak kevésbé bírtam az arcoskodást. akkoriban nem tűnt elég viccesnek -pedig nem is kell egy kábeles dramedy-nek annak lennie, ma már bőven értékelem a ’csak mosolygós’ alkotásokat is. és azt jegyeztem még föl a korabeli piroskockás füzetembe, hogy nem voltak szimpatikusak a főhősök. baszki, keményen oda tudtam csapni egy résznyi értékítéletet akkoriban... szóval, újra itt állok hollywood kapujában, és kíváncsian várom, mit találok a díszletek háta mögött. (++08.02.)

„you think i give a shit about a 75-year-old gangster? you know who i care about? mohammed, abdul and hakim. fitzie, murphy and o’donahue? i really couldn’t give a shit about you potato-eating, river-dancing motherfuckers.”

azt hiszik, hogy csak egy pillanatra tűnik fel a háttérben wendell pierce, akkor nem veszem észre...? uhh, jó lesz ő itt egy kis mickey-szívatásra. az öreg meglepően visszafogott volt ma, igazából csak a már szokásosnak mondható nevelési célzatú bullshitjeinél csillogott. szépen alakul a megoldandó problémahalmaz, ha az fbi meg egy újságíró egyszerre fog legyeskedni, ray még a végén vért izzad majd. bár látjuk, hogy a hagyományos megfigyelős/lefizetős módszerek még mindig kifizetődőek. ha gonosz lennék, mondanám azt, hogy a nőknél is működik ez, hogy ajándék kell nekik, hogy csússzon a bugyi, de a. igaza van a szöszinek, hogy a kvázi erőszakban elég kevés romantika van, és b. szomorú lettem volna, ha csak mi láthatjuk a fűzőbe bújtatott testet... (++08.01.)

„wilfred giving up games. ha! now, that’s a joke.”

amikor már azt hiszed, hogy nem tudnak összezavarni, na akkor dobnak egy alattomos csavart labdát... eleve mit keres william baldwin bruce bőrében? (nyugi, nekem sem megy ilyen könnyen a baldwin-ok felismerése, utánanéztem...) és akkor mi is van az eddig csak lököttnek tartott karakterrel? és ki az öreg a végén? és mi ez a hidegség ryan részéről jenna irányába? oké, ez utóbbit még érteni vélem, nem akarja belekeverni a zűrzavarba, de ettől még betemetnek az egyéb kérdések... help! (++08.01.)

„it’s easier to stay silent than it is to speak truth.”

én nagyon szeretem, amit lindelof csinál, de most a coldopen közben istentelenül szidtam az édesanyját... és a brutális kezdést követte még néhány pofon. örülök, hogy kicsit a dohányzósokkal foglalkoztunk, nekik már mindegy, így kicsit beleshetünk a lelkivilágukba. mert az ember olyan fajta, hogy meg akarja érteni a furcsa dolgokat. és nem a felfogással van a baj, tudom, hogy mit éreznek (illetve mit nem akarnak érezni), csak nehezen rakja bele a megfelelő dobozba az ember a fejében, hogy ehhez ilyen radikális lépéseket kell tenni. (bassza meg 1: nem akartam ezzel poénkodni, de nem tudom megállni: néha jobb, ha nem kell beszélni, mert kurvára nem egyszerű megtalálni a megfelelő szavakat... bassza meg 2: itt ülök a laptop felett, max richter szól, és pocsékul érzem magam. mégis egyre jobban ragaszkodom a sorozathoz. most megint kurvaanyázzam ezért damon-t...?) (hölgyeim is uraim, ez most ilyen bemutató marad az agyam zűrösebb felére, csakazértis ilyen torzóként hagyom hátra ezt az írást...) (++07.31.)

„i want to taste what you taste like.”

oh, alex! van egy kis lyuk a rendszeren, hogy őt kiszedték a jelen eseményeiből. egyébként jó látni továbbra is a kapcsolat kialakulását, de be is épült szépen a mai egyik fő témába a szerelem/kapcsolat/megcsalás általános háromszögébe. meg tudtuk eddig is, hogy pattognak köztük a szikrák, de ez most megint bizonyítást nyert (ehh, én meg úgy fogalmazok, mintha lenyeltem volna egy börtönőr kézikönyvet...). ezek a néha kissé drámába forduló (poor piper, poor lorna), de mégis felemelő részek azért kellettek, hogy ne forrjon föl végleg az agyam azon, ahová vitték a néger lányokat. egy kibaszott falkavezér kellett csak közéjük, és máris felfordultak a viszonyaik, nagyon utálom, hogy az élet császárának képzelik magukat, ahogy bánnak a többiekkel, ahogy borzasztóvá tették crazy eyes-t. olyan jólesően szoktam néha utálni egyes karaktereket, de most tényleg teljes szívemből kívánom annak a számító picsának, hogy rossz legyen neki még az évad vége előtt. uff, megyek, veszek egy hűtőfürdőt... (++07.31.)

„you need to find every last passenger and destroy the bodies and anyone in contact with them.”

akkor most már mindenkinek tiszta, hogy milyen sorozat is ez? a szereplőknek már biztosan... tetszik, hogy a ’túlélők’-kel is sokat foglalkozunk, az átalakulásuk minden kellemetlen fázisával, hajhullástól vérivásig. vagy akár egyéb testrészek hullásáig... szóval nincs több takargatni való, az egyébként szimpatikus pilóta-bácsi kinyújtotta vadiúj csáprágóit és póruljárt, kerekedhettek a szemek egyre szélesebbre. bár egyébként már a kezdetnél klimaxolták a gusztustalanság-faktort (felcicomázás előtti lénnyel), csak azt nem tudom, hogy a rosszfiúk miért mindig klasszikus-zene rajongók... volt egy kis magánélet is, bár sean astin szálát legalább gonoszékhoz kötötték. no, (át)alakul ez szépen, lesz itt még móka és kacaj, izé az talán nem... (++07.30.)

„four showerheads.”

tényleg tök jó dolog a zuhany alatt dugni -nálunk anno a koliban majd mindennap volt egy pár, aki bevetette magát egy kabinba, és jól érezte magát. ez egész addig volt szórakoztató, amíg te voltál a pár egyik fele, vagy a melletted lévő fülkében zajló hosszadalmas események miatt el nem fogyott a melegvíz... látszik, hogy felnőttnek lenni sucks, még csak el sem tudod magad rendesen ereszteni valami szarság miatt. gyerekek, ne nőjetek fel... (kérek egy pacsit, hogy nem a vaginás vagy az ujjazós poént idéztem…) (++07.30.)

„i am a buddha. you are a buddha. we are, all of us, buddhas.”

kicsit másnapos epizód volt, ahol a múlt hetet hevertük ki, és lélekben készültünk a következő nehéz napokra. magyarul nem sok minden érdekes történt, azok is inkább a végén sűrűsödtek, hogy előkészítsék a zúzást. személy szerint én nem örülök az ellenszernek, mert oké, hogy így lett igazán fontos az ex-szöszi visszatérése, de cáfolja az elméletem, hogy ez a sorozat csak szomorú véget érhet. mondjuk az utolsó felvonásig még hullanak majd a véres és hagyományos könnyeink, ebben viszont biztos vagyok, levették violet-ről a pórázt, vannak még bőven betegek, és még azt sem tudhatjuk, hogy a látomásokból mit szeretnének kihozni. úgyis lecsap majd a karma, bitches’… (++07.29.)

„jimmy deeshel is a fat man.”

engem könnyű megfogni az első pillanatban -jöhet mondjuk egy gyilkosság, ami morbid és már-már ’funny’-ba csúszik át. ezután úgy döntöttek az írók, hogy ellátják némi magyarázattal a szereplőket (remélem a hablatyoló öreg kiléte csak bennük váltotta ki az ’oh my fucking fuck’ érzést, mert azért elég nyilvánvaló volt). mondjuk maradt még rejtély bőven, most például behoztak egy új régre-nyúló szálat meg egy vírust, hogy rágódhassunk rajta egy kicsit. a többi meg a szokásos volt, a karakterek közti interakció vicces interpretálásai (béna vs félszemű nézetellentét; szarkavaró doki vs fufrus-lány káromkodásai), és jessica hyde megint odatette magát menekülés közben. hogy ez mindig minden trutyiból kimászik... (ehh, bocs) (++07.29.)

„you know, for hundreds of years, people who fall outside the bounds of normal sexual behavior have been labeled deviant, amoral, whores. but that kind of thinking, doug, is just reactionary and stupid. there are sexual dysfunctions in this world.”

csak az kellett, hogy kicsit megcsipkedjék az arcát, hogy kapjon egy kis sminket, hogy megteljen élettel, mert az évadnyitó túl nyomasztó volt, nem tudott magával ragadni. most viszont a nyilvánvaló mély drámák ellenére is benne volt az a könnyedség, amit úgy szerettem tavaly is. elsősorban a párbeszédekkel érték el ezt, finom csipkelődésekkel, valamint egy zseniális összevágással, amikor is két doktor erősen érdeklődik a tanulmány iránt, az egyikük nedvesség szakértő, a másik simán anál-ista... örültem annak is, hogy betsy brandt egy mosolygósabb arcát is megmutathatta a bb után. persze meg kellett adni a súlyt is, komoly szexuális problémákkal is foglalkozni kell (szép analógia volt a nimfó és a kurva életútja). mert az életben sem csak mosolyogsz. (++07.28.)

„how long has it been since you came in a real live vagina and not in your hand?”

(kéne már csinálnom egy kimutatást, hogy hányszor választottam már idézetet a ’vagina’ szó bűvöletében...) mint egy análrózsa, sokfelé szaladt a történet ma, nem lesz egyszerű értelmesen összeszednem magam az íráshoz... szóval piper egy kicsit kinn, és persze semmi sem az elvárások szerint alakul, oké, kajál és piál egy jót (azért kíváncsi leszek, hogy mit ad be red-nek az étteremről), de semmi szex, csak fájdalom, csalódás és megvető pillantások. továbbra is zseniálisan adagolják a kétféle ízesítést, fura nézői attitűd kell, hogy szomorúan tudjál mosolyogni (lásd: dugás helyetti bevallás; esküvőbe torkolló gyászszertartás). de legalább a családjával lehet egy kicsit a szöszi, és red is valami ilyesmi reunion-t szeretne a börtönben, de sajnos nem mindenki megbocsátó alkat. sőt, akiben túltöltődik a feszültség, az robbanni fog, ahogy ma többször is láthattuk a dühkitörési problémákat. plusz. jó volt látni red felemelkedését (és mennyire más volt kate mulgrew a korai szakaszban), a drognak meg kurvára nem örülök, sírás lesz a vége... (see, nem is volt olyan nehéz.) (++07.28.)