soroló

„from a world-class athlete to a world-class criminal”

az miért van, hogy bárhová bekukkant egy tolvaj, abból mindig heist-film feeling lesz, tervezéssel, trükkök százaival a lopás közben...? oké, itt most a csapat-összerakás kimaradt, hiszen az állandó team-mel dolgoztunk (hjaj, egy kivétellel, ahogy mr.reese nagyon helyesen felhívta a figyelmet rá). szokásos évadközi rész volt, ahol lebegtették kezdetben, hogy jó-e vagy rossz-e a szám tulaja, és persze volt néhány térd-lövés is, amit ms.shaw olyan jól eltanult tanult kollégájától. aki legközelebb ne hordjon ál-bajuszt, ha kérhetném... főleg, ha az elején lévő bromance-t is melléteszem, már nagyon gyanús lesz a dolog, hehehe... (++02.09.)

„-i head the classics department.

-ah, interesting, classics. zeppelin, hendrix, die hard. total classics head over here.”

valahogy így kéne a melegek elfogadásáért harcolni -jó humorba kell csomagolni a mondandót, mint a trükkös gyógyszereknél a bevonat, hopp, már le is csúszott a hisztis (és korlátolt) gyerekek torkán. welldone. (++02.09.)

„oh, my. this is like when rocky came out of retirement in rocky iii, rocky iv, rocky v and rocky balboa.”

főzés- és etetés-mániás anyával a hátam mögött igazán át tudtam érezni ezt az epizódot. de tényleg milyen szörnyű lehet az az érzés, amikor tudod, hogy a fiad számára már nem a te főztöd lesz az elsőszámú. áááh, olyan nem lesz sohasem... (++02.09.)

„he loved me for the first time? and did i do finger guns back?”

ki volt az, aki a legcoolabb halftime show-t prezentálta, ever? hát prince! és meg tudjuk szerezni? ...valószínűleg így kezdődött az idei évad egyik legviccesebb részének az összerakása. de persze nincs jég a tűz nélkül, így két poén közti átmenetként nem felejtették el a romantikát sem -mert a meleg víz az igazi. az új nézők egy esszenciális newgirl-t kaphattak, mi meg, akik már rég szeretik a sorozatot, konstatálhattuk, hogy prince tényleg jó arc. és még házi-lepkéje is van... (++02.09.)

„if you want to earn my loyalty, then you have to offer yours in return.”

mindig a kés élén táncol az ember, mindig csak nagyon kicsin múlik a győzelem vagy a vereség. papolhat itt frank a hatalom mindenhatóságáról, de most is a pénz volt az, ami igazán közbeszólt. frank úgy tűnik, elérte a céljának az első állomását. azért nem lehetünk ebben biztosak, mert csúnyán állva hagytak minket a végén. a többiek? a riporterek azt teszik, amihez értenek, minden nyomot végigkövetnek, mérlegelnek, majd levonják a következtetéseket. claire szálát viszont nem tudom ilyen pragmatikusan leírni, nem örülök neki, hogy kibújik belőle az anyasági ösztön, bár ezzel a mostani hideg valójával is nehezen tudok mit kezdeni. (++02.08.)

eddig két meglehetősen különböző netflix sorozatot próbáltam be, de ami közös volt bennük, hogy mindkettő etette magát, tehát jó döntésnek látszik, hogy ömlesztve rakják fel az évadaikat. emlékszem mekkora szó volt, amikor berendelték tárgyalt művünket első saját gyártásnak, david fincher-rel és kevin spacey-vel a fedélzeten. tudni lehetett, hogy itt nem lesz nagy baj. és az ember, aki lelkiismeretes, itt lesz bajban az értékelésnél. igényes munka? mélydráma? hengerlő színészi játék? igen, igen, igen. hidegség árad belőle? kíméletlen tükör? szerethetetlen karakterek? igen, igen, igen. és ekkor jön a kétpontos kérdés: megkapja-e a szavazatomat az, ami csak az intellektusomra hat, a szívemre viszont képtelen? mit értékel az ember -ha tudja, hogy valami gondosan el van készítve, vagy ami elkapja őt a mellkasa táján, és húzza magával órákon át? ideális esetben ez a kettő együtt tud állni, de itt valószínűleg szándékosan tartanak minket kívül, mégha a hozzánk beszélések miatt érezhetjük akár az ellenkezőjét is. no, megvannak az eredményeink, szoros szavazás volt: tetszett. de mindettől függetlenül: mondjátok, hogy amit láttunk, ami itt történt, az csak sarkítás, ugye a politikusok nem teszik meg mindezt a sok szörnyűséget a hatalomért? ne, inkább hadd maradjak tudatlan idealista naiv...

„decisions based on emotion aren’t decisions at all. instincts. which can be of value. the rational and the irrational complement each other. individually, they’re far less powerful.”

az asztal túloldalán -ez a mondat ragadott meg a leginkább. amikor kiderült, hogy az elnök nem az a tehetetlen báb, akinek eddig látszott, hanem ugyanolyan kemény játékos, mint az igazi politikusok. és bizony a mi frank-ünket is lehet az orránál fogva vezetni, bármennyire is szeretne a mindenhatóság látszatával tetszelegni. és úgy tűnik, hogy nem ez lesz az egyetlen problémája a közeljövőben, mert zoe visszaállt a kezdetben megismert pitbull-módra, és ha van valaki, aki ki fogja ásni a sok szar alól az igazságot, az ő. vajon a címben szereplő kártyavár még idén összeomlik...? (++02.08.)

„i want to be the vice president.”

„szakmai” ártalom, hogy már a rész nézése közben formálódik a bejegyzés kezdőmondata. és aztán kellemesen bosszantó, amikor a későbbi események felülírják a korábbi gondolatokat. persze nem mentünk nagyon messzire, az üveg fenekét akartam emlegetni, gondolom továbbszőve innen az alkoholizmusra is, de aztán frank tette mindent megváltoztatott. nem csak arról van szó, hogy tizenegy rész után bevallotta, hogy mi is az igazi célja, hanem hogy ezért mire is képes. nézhetünk-e ugyanúgy egy gyilkosra, mint eddig? nem lesz-e másabb a sok összekacsintás? igazi bátor gamechanger írói húzás, egy olyan lökés, amiből nincs visszaút. tovább sötétedik az eddig sem vidám hangulat ezzel, mert eddig úgy kényelmesen elkocogtam a sorozattal, de ma már kezdett fullasztó lenni a légkör, és ez még nem a végállomás... (++02.08.)

„this is politics. there are seized opportunities and missed opportunities. seize this one, peter.”

gyenge pontok. hozzátartoznak az emberiséghez. még a politikusokhoz is. és ha férfiakról van szó, igen gyakran egy nő a gyenge pont. akitől elveszíti a tisztánlátás képességét. aki könnyen bukásba tudja taszítani... erőteljesen a nők epizódja volt ez, nem húztuk a törvény elbukásának igaz történetét, így mrs.underwood úgy érezte, hogy felelőtlen lépésekkel kell elhajolni a férje akarata elől. igen, a nőknek is vannak a tisztánlátásukat korlátozó gyenge pontjaik. az viszont nem tetszik, amikor csaliknak használják őket. mert ha belegondolunk, pont ebből szabadították ki a kiscsajt, amibe most még egy estére vissza kellett kényszerülnie, mert ez volt az államérdek. és ő megteszi, mert annyi segítséget kapott már, hogy viszonoznia kell. gusztustalan. (++02.08.)

„when a man is being fucked, he wants to know whose cock was in him.”

miután már napok óta gyűröm a soundtrack-et, azt hiszem, kellően ráhangolódtam a második rész elindítására. de nem bízták a véletlenre az írók, hogy még jobban behúzzanak, napsütés, tengerpart, leszbikusok, szőrös punci, gyere-gyere nedves hajlékomba... egy nagy kergetőzés volt az epizód ezután, nem lehet csak úgy elindulni a kincs után, foglalkozni kellett az ellenfelekkel is, és persze a nőkkel. ez jelenleg még nem baj, kicsit elmerülünk a hatalmi játszmákba, és ami még fontosabb, sok kis színessel a hangulatba is bevonzottak (mert mi másért lett volna itt mondjuk a festmény-összehasonlító bohóckodás). nem kell mindig túl mélyre menni, nem jó érzés, amikor egy apró fuvallat simogatja a mellbimbódat? áhh, el kéne mennem egy kurvához... (++02.08.)

„in the name of ra’s al ghul... i release you.”

van a sorozatnak a maszkos meg a civil énje. vannak a pörgős akciók, a pofás verekedések bőrnaciban, és vannak laurel hisztijei. van, amikor szépen építik fel az univerzumot, jól csipegetve a dc karakter-készletből, és van, amikor kifordítják a karaktereket önmagukból, csak hogy elérjék az írói céljukat (drága felicity, van, amikor shut up...). van, amikor a férfi-nézőkre gondolnak egy szenvedélyes lány/lány csókkal, és van, amikor előtör belőlük a cw-csatorna (lásd a végét). kár, hogy az ember csak 42 percig hagyja magát sodortatni, aztán elkezd gondolkozni... (de most tényleg spartacus gyülekező van starling city-ben...?) (++02.07.)

„the famous tre cime di lavaredo”

ááh, egy vonatos rész, azok jól szoktak gurulni, gondoltam kezdetben. aztán inkább egy másik síneken közlekedő jármű jutott eszembe, tudjátok, amilyenek a vidámparkokban száguldoznak. jól megcsavarták az alapfelállást ezzel az időben ugrálással. gondoltak azokra is, akik nem elég figyelmesek, ezért jól elhelyezett pontokat kaptunk mankónak. én szeretem, amikor több szögből látunk dolgokat, amikor egyre több információt kapva kell összerakni egy eseményt, ha mások agyfaszt kapnak a non-linealizmustól, hát csá, kapcsoljanak el. az érzelmek terén is dobáltak minket az egyik kanyarból a másikba. röhögcséltünk a beszólásokon, a beépülős karaktereken, végre itt is kipipálhattuk a stan lee shot-ot, erre néhány verekedéssel arrébb már ott leselkedett ránk a dráma. persze, képregény, de azért gonosz dolog egy hónapos szünet előtt ilyen befejezéssel elköszönni. (++02.07.)

„this party is a celebration of every event that’s gonna happen this year. your birthday, new year’s, chinese new year’s, flag day. ain’t no party like a leslie knope party ’cause a leslie knope party is actually 30 parties.”

az elmúlt években már hozzászoktak az írók, hogy az évad közepére kell lezárást írniuk, úgyhogy nagyon bennük van a gyakorlat. megható volt a búcsú, ez természetes, ugyanakkor vicces is volt (ann reakciója ron egyetlen mondatára, hehehe). de a legjobb, hogy a legtöbbször egyszerre teljesítette ezt a két különböző érzelmet (mondjuk mikor april-ről lehullott az álca). örömteli az is, hogy visszakanyarodtunk egy gondolat erejéig a kezdetekig, így kellett lennie. bár nem a legfontosabb karakterek búcsúztak most, olyan szervesen beépültek a csapatba, hogy bizony hiányozni fognak. szó szerint megszakadt a szívem egy kicsit. ann perkins, chris traeger, ég veletek. (++02.07.)

„i used to suck, screw and jerk anything that moved just to get a story.”

nem tudtam eléggé bólogatni, amikor frank azt fejtegette, hogy utálja a gyerekeket. tényleg csak a baj van velük. de kiterjeszthetjük kicsit jobban a kört, a fiatalsággal sem jobb a helyzet. főleg, ha egy kis önérzethez jutnak. persze érthető, ha egy vonzó húszas azt érzi, hogy elege van, hogy egy szottyadt vénember keféli, hogy kurvának érzi magát, mert ezért cserébe kap valamit, de azért mindenkinek illene tudni a helyét. máskor viszont jó, ha van elég önbizalmunk, mert azzal emelkedhetünk egy idősebb ember szemében. csak mindig tisztában kell lenni a mikor-ral és a ki-vel. de félre az érzelmekkel, inkább szörnyülködjünk egy sort, hogy mennyire az érdekek mozgatják a várost, shit, a világot. sosem lehet biztonságban a hátad, valakinek mindig ott lesz kés a kezében. és minél közelebb áll hozzád, annál nagyobbat tud szúrni. (na, fogalmazás ötös, mehetek zsurnalisztának...?) (++02.06.)

„this isn’t your home. it’s where you grew up. it’s not where you’re supposed to be.”

élet-vezetési tanácsok kelet-chicago-ból: nyilvános helyeken észrevétlenül ki tudsz elégülni, ha szoknya van rajtad és a srácnak elég hosszú az ujja. nyugodtan levezetheted a gőzt néhány autó-szélvédőn, ha elég gyorsan tudsz szaladni a kövér biztonsági őrök elől. nem szégyen bevallani önmagadnak a vágyaidat, ha ez már sikerült, utána tudsz tenni valamit értük/ellenük. nem biztos, hogy a legtanultabb emberek adják a legjobb tanácsokat. a pénz-szűke sok trükkre meg tud tanítani. ne elégedj meg azzal, amit az élet, vagy a dörzsölt stricid ad, igenis kreatívan kell hozzáállni a dolgokhoz, ki kell használni a rendszert, az embereket, a lehetőségeket. önzőnek lenni jó. tizenhárom évesen dugni rossz. good news, bad news. (++02.06.)

„me and amy going diving in the dumpster” (énekelve előadott sor)

ha van egy speciális időpont, mint a superbowl utáni kiemelt sáv, ahová azért raknak egy sorozatot, hogy sok új nézőt szerezzenek, akkor az ember egy kicsit próbál elvonatkoztatni az eddig látott részektől, és úgy is nézi az adott részt, hogy mit adhat az újoncoknak. a focit letudták az elején, aztán inkább megmutatták a valójukat. egymás szívatását, a visszaflesseket, az őrsön lévő bénázásokat, a kacifántos letartóztatásokat, jó ütemben, pörgősen, bár talán emiatt kapkodhatták is a fejüket, akik nem ismerték eddig a karaktereket. de aki kitartó volt, annak szerintem bejöhetett a lükesége. (++02.06.)

„the sentinel, south carolina’s premiere military college. they taught me the values of honor, duty and respect. they also hazed me, tried to break me, and senior year, nearly expelled me when i volunteered for a senate race and my studies suffered.”

hümm, elhagyjuk washington-t, hogy két (szépen összefonódó) múlt-túrára induljunk. valahogy a saját környezetükben kevésbé politikusak ezek az urak, sokkal vékonyabb az az álca, amit a képmutató fővárosban viselniük kell, valószínűleg ezért kellett ez a rész, hogy közelebb tudjunk férkőzni a lelkükhöz. meg bárki bármit mond, nosztalgiázni igenis jó dolog néha. mert ne mondjátok, hogy nektek nincsenek barátaitok, akikkel nem találkoztatok a főiskola óta. és tudom, hogy ma már ott a facebook, meg a többi szarság, de azért az nem ugyanaz, mint benyakalni egy jó adag paprika-pálinkát, és röhögve fetrengeni a ragadós kocsma-asztalon. elkalandoztam. (++02.05.)

„this is not a hail mary, mr. president, this is a well-thought-out game plan.”

úgy könnyű nyerni, ha ennyi jó jelenetet halmoznak egymás után. bár már a nyitánynál meg voltam véve, ahogy készülődtek a nagy protokoll-eseményre, és egyből utána az aa gyűlésre. de utána is csak elégedettséget érezhettünk, mint zoe a képviselői nyelvtől (hát van olyan perverz, aki nem sikított fel a jelenet láttán??). ahogy megjártuk a mélypontot a leendő kormányzóval, majd kieveztünk az apátiából. a vp minden szánalmas megmozdulása hozta a humor-forrást. a kurvás mellékszálból is lesz lehetősség felépíteni valamit, de ha csak a szorgalmas patkó-frizurás hopp-mesterrel szerettek volna kezdeni valamit, az sem baj. sokáig kellett várni arra, hogy frank szóljon hozzánk, de aztán a végén egy monológgal kárpótoltak. (++02.05.)

„in relaxed-fit domestic denim? i’m sorry, is this a costume party, and you’re going as 1994? would you be a peach and bump this, please?”

valahogy az elmúlás közelében gyakran kerül ilyen hangulatba az ember, lecsendesedik, és visszagondolja a múltat. és ha rendszerezte magában a dolgokat, akkor már könnyebben zárja le az élete egy fontos szakaszát. engem nem zavar, hogy ma emiatt kevésbé lehetett nevetni (kivéve barney okításain), passzolt ide ez a szomorkás hangulat és a megható szimbolizmusok. (és továbbra is puszi azoknak, akik visszajönnek, akár csak egy két perces helló kedvéért.) (++02.05.)

„no one respects you. the most you’ll ever make of yourself is blowing men like me. men with real power. yes. i can smell the cock on your breath from here.”

az első repedések a szobron? mert az oké, hogy a nyitányról kiderült később a turpisság, de a tévés blokkot nem lehet azzal magyarázni, hogy direkt volt. és nem csak ez, hanem a kedves feleséggel való viszony is egy emberszerű mivoltot ad frank-nek. oké, hogy ebbe csak mi nézők vagyunk beavatva, a világ meg csak utálja nyugodtan az anyaszomorítót. vagy higgye el róla, hogy mennyire törődik egy gyerek halálával. a helyes válasz természetesen ez: meddig áll érdekében úgy tenni, mintha törődne... az elején egyébként pont azon gondolkoztam, hogy biztos a testőrt játszó színész akart kiszállni, azért van helyette más, erre rögtön jött a magyarázat. ráadásul sokkal komplexebben kezelték a halálos beteg szálat, mint amire számítottam. azt hiszem az ilyenek miatt kezdek egyre jobban beleesni a sorozatba. de lehet, hogy csak egy mocsok politikus ő is, aki csak a szép arcát mutatja felém. (++02.04.)

„any kid who’s made it from the streets of south philly to the capitol rotunda is ambitious. we just need to tap into that. surround him with the best people and then build the machine and push the ’go’ button.”

újabb sakktáblák mellé állunk, de nem igazán féltjük frank-et, úgyis meg fogja találni a megfelelő lépés-kombinációkat. baszakodik veled a szakszervezet? fuck that, visszabaszakszunk veled. megzuhant egy kezedben lévő képviselő? fuck you, tedd a dolgod vagy dögölj meg, de nekem ne rinyálj. és tudod mi a legszörnyűbb? hogy imádod nézni, ahogy bedobja a csalit, majd ránt egy nagyot a horgon. (+1: joel schumacher szépen vezekel a batman és robin-ért. +2: én nem vagyok ellene az indokolatlan pucérkodásnak sem, de az erőteljesen tud zavarni, ha valaki akkor nem teszi közszemlére a testét, amikor az indokolt lenne -előre is köszönjük, kate... de azért # gozoe!) (++02.04.)

„wow, this big beautiful office for me? thanks, daddy!”

don cheadle első rendezése? hát nagy taps, szépen levette az eddigi stílust, a füvezésért extrán megállítós, kamera-visszapattintós jelenetért külön pacsi jár. ez már nem don érdeme, de kezdenek az arányok is visszaállni a kezdeti szintre, azaz a biznisz is kellőképpen hangsúlyos a magánélet mellett. illetve jól keveredik a kettő, mert azért remélem nem várta senki, hogy most a nagy reunion közepette mindenki egymás nyakába ugrik és tust húz a zenekar diadalmasan. ahhoz túl nagy egókról van itt szó, kéremszépen. de egyébként is, néha mindenkit elkap a dzsungelláz. (nem, nem vagyok rasszista.) (++02.04.)

„he said it’s a debt of honor, and it can only be paid with pam’s blood.”

vigyázz a japókkal, mert könnyen sayonara lesz a vége. szokásos mederben folynak az események, mást vártatok? fogjátok csak be a dick-trap-et, daaaaa... (életem egyik legrosszabb bejegyzése, ezer bocsi, vak-vak-vak-vaaaaauuk) (++02.04.)

„there is a debate currently raging in civil society about the efficacy of torture. now, i happen to fall on the side of those who believe that pain is a tool... like any other.”

meg kell keresni a szépet ebben a sötét és kifacsart világban. bele kell kapaszkodni odette annable gyönyörű arcába, lili simmons cuki kis cicijeibe, job hajkölteményeibe és kifinomult stílusába... de a sötétben is lehet olyan dolgokat találni, amik segítenek az épülésedben. nem bűn kielégülést érezni, ha egy beteg gyilkost kínoznak gyomorforgatóan, vagy ha bosszú-áldozattá teszik. nem kell elfordulnod, ha egy autó kilassított kipörgését mutatják hosszasan. alámerülhetsz az elbutító vakbuzgó istenhit minden visszásságában. a sötét nem félelmetes. de sosem árt, ha vannak apró fény-pontok a tájékozódáshoz. (++02.03.)

„bear down for midterms.”

szeretném, ha most minden spoiler-fób elfordulna, mert kulcs-információt készülök megosztani, szóval spoiler!spoiler!spoiler: abed megtudja a rész végén a nagy titkot! tetszett, hogy megint ilyen nagy összefüggésben, labirintusban ábrázolták az iskola működését, és minden szintre jutott egy-egy jópofa cameo. jól látom, hogy úgy döntöttek, hogy a troy alakú űrt egy lánnyal töltik ki abed életében? nagyon helyes! és azt tudtátok, hogy a hercegnő második unokatestvérének a kutyája, áááá, nem mondhatom el... (++02.03.)

„it’s worse. it tastes like kale took a dump on spinach.”

mindennapi problémáinkat add meg nekünk ma. de ahhoz, hogy igazán szórakozni tudjunk a terhes-parán, vagy a munkahely vs magánélet-problémán, kell ron fucking swanson elégedett feje a fejhallgató alatt, kellenek andy dalai. így kerek, és kész. (++02.03.)