„i wish david schwimmer was my son.”
szépen fel van építve az egész, ahogy földbeállt a pucks, ahogy előkerült az asztal-fiókból a rejtett csoda-könyv, és most csavarodik körülötte a bonyodalom. és mindez a fináléban éri majd el a csúcspontját. eközben jöhettek ma az olyan ciki gyöngyszemek, mint a lebanc családi csörte. felfokoztak a végére. (++03.09.)
„ah, mothers... ruining masturbation since the dawn of time.”
mi van ezekkel a humoristákkal, hogy folyton a faszverésen jár az eszük? tényleg túl sok az idejük...? erősen bekezdtek jim-ék, ezzel a szex-függőséggel sok mindent lehet majd kezdeni a későbbiekben is, de már most is nagyszerű volt a reggeli zuhany-baleset, a cikizések, a dumák a boltban, és persze a gyűlés, ahol minden őrült szerzet megtalálható a nagyfasz-imádótól a lányára izgulóig. és persze nem hagynak minket merevedve, le is lohasztanak a végén egy kis drámával. pedig pont most akartam kiverni... (++03.09.)
„on this occasion, the silver thread is slit, the golden cup breaks and the pail is smashed at the spring.”
micahel hirst-nek jól megy a kettős könyvelés, újabb évadnyitót kaptunk, a már beígért időugrással. jöhettek a megváltozott helyzetek (ragnar új asszonya és gyermekei -és az ismerős féltékenység itt is), és a készülődés az újabb zsákmány-szerzésre. de persze nem olyan egyszerű útra kelni. sőt, már a csapatot összetartani sem… a történelmi hitelesség és a hangulat mellett ez, a karakterek közti feszültséggel teli interakciók azok, amiben erős a sorozat. a negyedik meg, hogy a megfelelő helyeken veszi elő a fejszét. ismét kaptunk egy intenzív csatát, olyan zaklatott-véresen, ahogy szeretjük. (nézem a hajós jeleneteket: ’ezek nem spórolnak semmin…!’ hát nem…) (++03.08.)
„the dirty diaper game? water guns shaped like dicks? a baby shower!”
következetesen építik évadról évadra a ’danger zone’ poént, ami azt hiszem, most ért el a csúcspontjára. hogy ki az a k-log? nekem is vannak pop-kulturális homály-foltjaim... archer mintha kicsit berozsdált volna, mióta pozíciót váltott, nem...? bár a köcsögökhöz legalább jól ért... (++03.08.)
„the fact is the glue that holds high school friendships together is high school.”
ez tök jó kimondás volt, hogy az eltávolodás után lusták vagyunk erőfeszítéseket tenni, ezért hullnak szét a barátságaink. én ezt úgy szoktam mondani, hogy időszakos barátaim vannak, de abszolút van ebben is ráció. na, kerestem egy pozitívumot az epizódban, és azzal kezdtem az értékelés, nehogy sírásra görbüljön a szátok. nem volt olyan vészes, csak borzasztó lagymatag volt az összkép. oké, szomorkodunk, hogy végzünk a középiskolában, oké, még mindig megy a cicaharc newyork-ban, ésakkor...? de lehet, hogy én vagyok ilyen felizgathatatlan mostanság... brrr, na, legyen feelgood a vége, írjunk még valami pozitívat: milyen szerencsés kurt, hogy két ilyen hírességgel énekelhet egy fél epizódon át... (++03.08.)
„you’re not here because you want to protect me, pastor. you’re here because you want to fuck me.”
mit teszel, ha patt-helyzetbe kerülsz, ha nem férsz hozzá az ellenségedhez, ha sokkal erősebb nálad? hát segítséghez folyamodsz, ha már trükkök százaival sem lehet elérni a céljaidat. sötét egy éjszaka volt, nem kaptunk nagy látványos csatákat, sokkal inkább a hangulattal akartak megfogni minket. ügyes vágásokkal (a beszéd + máshol zajló véres cselekmény vegyítése mindig hatásos), feszültség teremtéssel. még egy kis rabszolgaság-kapargatás is belefért. és persze a kötelező szex-jelenet, amolyan tövismadarak hard verzióban... jó látni, hogy a perifériára szorult nők összetartanak, ha már a kalóz-hajók legénységében nem sikerül ilyen egységet létrehozni. (++03.07.)
„when we first tried to get off this island, it was as strangers. but now it’s as brothers.”
méghogy manu bennett csak egy arcot tud hozni...? ahogy előadja magát cukorkedvesen a jelenben, az nagyszerű, minden mosolyra jut egy szemvillanásnyi fenyegetés. és száj-harc és utalás-tengerek. a jelen feszült pillanatára sok szigetes múlt jutott ma, tele akcióval és az annak megágyazó drámával. és már létezik a flash-a-flash-ben jelenet is! ismét nagyszerű rész volt, ám ez nem azt jeleneti, hogy hosszasabban is ki lehetne fejteni róla a véleményt... (++03.07.)
„-deathlok?
-catchy, right? sounds like some wrestler from the '80s.”
olyan rég volt az előző rész, hogy csak a previously-nál kapcsoltam, skye... pörgősre sikerült a ’tegyünk mindent a lány megmentéséért’ típusú epizódunk, és nem csak azért mert egy szép piros kijelzős visszaszámláló volt applikálva a tengernyi robbanószerre, egyébként is romlott a szimpatikus hekker-lány egészségi állapota, hozta a kellő feszültséget már az is. mérges is lettem volna, ha nem a coulston-módszerhez és rejtélyhez nyúlunk ezzel kapcsolatban is (a titkos orvosi létesítményben talált megoldáson hagynak rágódni, ez is jó). és szeretjük a disney-t, hogy probléma-mentesen meg tudják szerezni bill paxton-t egy hozzá illő, férfias szerepre. végefőcím. (jövő héten asgard-i amazonok, juhuhúúú!) (++03.06.)
„-you know, for the life of me, i could not understand the grasp that jess had on you, but if she came from the same gene pool as this one... even if it’s a tenth of what i just experienced. even if it’sa devito/schwarzenegger split from twins.
-you calling jess the devito?”
választottam egy jó hosszú idézetet, hogy kevésbé tűnjön fel, hogy el-alibizem az értékelést... mert eléggé elment mellettem a rész, csak néztem ki rá álmosan a fejemből, és semmi hatást nem volt képes kicsikarni. na jó, három mosolygást, két winston, egy schmidt, ha húznád a strigulákat... (++03.06.)
„death is not the end. rejoice.”
mit csinálnak az igazi detektívek? nyomoznak, bizony. szinte végig a jelenben voltunk tartva, követve az éveken át felcsipegetett morzsákat, másabb volt, kevésbé filozofikus, de ez nem baj. mert a két karakter közti interakció miatt most is ott volt a szánk szegletében a mosoly végig. a legjobb persze marty meggyőzése volt, ahogy a tömény utálkozó szánakozást felváltotta az érdeklődés, majd a videó megnézése után a düh. de a sáros sheriff becserkészése is nagyon működött. vagy amikor a magánéletről faggatják egymást, és persze hazudnak néhány ártalmatlant, de mi látjuk a valóságot. kalandozok, kicsit elvesztem a bayou-ban, dehát nem csodálkozom, egyre mélyebbre visz be a sorozat a mocsárba. és már jövő héten ki is derül, hogy elmerülünk-e a sárban? shit. (++03.05.)
„-barney & robin: lovers forever and ever and ever: a love story.
-sounds cheesy. i’m gonna go barf forever and ever and ever.”
mindjárt rátérek arra, amiről először írni akartam, de igencsak árnyékot vetett a rész vége. szóval, van az a neten keringő elmélet, mely szerint (khmmm) nem lesz egészen happyend a vége, és most ezt jól megetették. félek. na, de még nem vagyunk a végén! szóval, mindenki másképp reagálja le a nagy eseményeket, miért elvárás, hogy a nőknek szét kell izgulniuk magukat, a férfiak meg lehetnek kőlazák. és ha nem ilyen típusok? meg abban mi lenne a vicces, ha nem csavarnának rajta egyet? (++03.05.)
„a japanese art form that honors the taste and aesthetic of what we eat.”
ha van valami, amit elértek az első évaddal, akkor az az, hogy nem akarok semmit elsőre elhinni, amit látok. így voltam a nyitó-jelenettel is, egész odáig hintáztam a valóság/képzelet mezsgyéjén, amíg nem jött a ’12 héttel korábban’ felirat. máshol ez lehet, hogy zavaró lenne, de itt szervesen része az egésznek. egy elmejáték, amibe a főszereplők is előszeretettel merülnek el. még ha most kicsit akadályozzák őket a rácsok. bár, ha belegondolok, nem is nagyon, hiszen mindenki járt will-nél, még az ügy megoldásában is tud segíteni bentről. mert persze van újabb szörnyeteg, el kell hitetni a nézőkkel, hogy egy nyomozós-sorozatra fizettek be. én persze felsőbbrendűnek gondolom magam, és azzal áltatom magam, hogy tudom miért ülök fel a hullámvasútra. hogy akarom, hogy kényelmetlen legyen, hogy kússzon lassan a bőröm alá, hogy beteljek a látványával, ízlelgessem, hagyjam magam elcsábítani általa. hálás szerető. (++03.04.)
„ain’t gonna have your first drink be no damned peach schnapps.”
daryll-lel nem jó utazni... ki akarna ennyit együtt lenni ezzel a szótlan mamlasszal. én is riadtan néztem az órára, amikor realizáltam, hogy ma csak őket kapjuk a szöszivel. aztán milyen jó rész kerekedett belőle mégis... persze, már a nyitányban voltak biztató jelek, a csomagtartós jelenet tökéletes példája volt a ’feszültség olcsón’ produceri ukáznak. aztán jött egy tök jó bear dallam, és az embernek megint szóvá kell tennie: mikor jön már ki a score?! a pia utáni hisztivel kicsit megriasztottak, ilyen tinipicsás nagylánykodásnak hangzott elsőre, de a lehető legjobban jöttek ki belőle, nagyszerű karakter-fejlesztéssé kibontva, duplán, tisztán, jég nélkül. mert jók a cool hősök, de jobbak, ha van egy kis lelkük. a szöszik meg nem csak cuki szemcukrok lesznek. (++03.04.)
„you are hardly the first cowboy cop i’ve ever dealt with. you all smile, play the game, but you’d really rather just shoot first and ask questions never.”
és én még azt hittem, hogy ennyivel a vége előtt nem fogok tudni mit írni a részről... aztán jöttek a kibaszott neonácik és akkorát nyögtem fel a rúgásnál, hogy felkeltettem az egész lakást. és után jött még a pillanat, amikor a jogos megtorlásba is beledöglöttél kicsit. de hood sheriff is kezdi nagyon keményen tolni, ahogy mindenáron félre akarja tenni a simlis ex-amist. most már nem számít a ’hogyan’, jöhet törvényes és törvénytelen módszer, legjobb mixelni a kettőt, biztosítékokat is bevetni, csak rohadjon a rács mögött. ebből még olyan csata kerekedhet, amibe beleremeg minden monitor innen pennslyvania-ig. (++03.03.)
„-i feel like a proud mama hen whose baby chicks have learned to fly.
-interesting analogy, sergeant. chickens are famously bad at flying.”
nem is annyira titkoltan utalgatnak nekünk, hogy mennyit fejlődött a csapat a nem is oly’ távoli kezdetek óta (oké, kivéve hitchcock és scully...), de ez belefér a sitcom-sablonba. gina is milyen normális volt ma -ezt viszont tuti, hogy akarjuk...? (++03.03.)
„-the moving around of blankets does not an orgy make.
–don’t try and quote shakespeare to confuse me.”
a kifordított világ mindig vicces lesz, mondjuk ha megcserélődik a szülő/gyerek viszony. és értem én, hogy kell néha érezni még felelősségteljes emberként, hogy vagányok vagyunk, de ne másszatok már magasra, könyörögve kérlek titeket, még vetített háttérnél is izzadok, mint a ló... (++03.02.)
„i am so sick of seeing everything through wilfred-tinted lenses.”
azért a végén mindig meg tudnak lepni valamivel. és most nem is az utolsó percek wtf-jaira gondolok, hanem az előtte megtörtént halál-esetre, ott azért tátottam a szemem rendesen, hogy mernek így lezárni egy igencsak bonyolult viszonyt. pedig addig azt hittem, hogy a barátságról fogunk ma is tanulni. (++03.02.)
miért várnánk el egy húsz perces sorozattól, hogy vicces legyen? pedig nem kéne. és most nem azt mondom, hogy a wilfred alatt nem szoktam felhorkanni, de mintha az írók is rájöttek volna, hogy nem kell poénokat beleerőltetni mindenáron, és a sorozat, köszöni szépen, így is működik. persze maradtak kutyaságok azért benne erősen, de növelték a rejtély-faktort, és igen komolyan rámentek az érzelmekre, a karakterek közti viszonyokra. valahogy a maga lüke módján mindig is minőséget képviselt, és mindig jó elmerülni az absztrakt világában, kacagva vagy anélkül, egyre megy. tetszett. (csak az az egy mindblow-ing epizód hiányzott.)
„i’m never gonna be like that cop dog. i’m never gonna save anyone from a house fire or provide my partner with a weekend-long nose blizzard.”
tartalékolták jenna-t, hogy most 100%-osan robbanthasson. ennyit ryan távolság-tartásáról, most mindent borítottak néhány találkozással, apró neglizsékkel és egy édes csókkal. mellesleg jókat röhögtem ma wilfred rex jerry lee-vé válásán. (++03.02.)
„bible says we have the right to bear arms.”
jó látni, hogy nem csak magyarországon támasztják a munkások a lapátot... továbbra is kellenek az ilyen vicces pillanatok, hogy ne facsarodjunk teljesen bele a drámába, amiről tudjuk, hogy nagyszerű nézni, csak nem mindig kellemes. ennek ellentmondóan le is írnám gyorsan, hogy imádtam a nagy veszekedés fiona és lip között, sütött belőle az évek alatt felgyűlt gallagher-shit, de a bírói ítélet is megütött, annak ellenére, hogy mondhatjuk pozitívnak is. de frank is most már a szánnivaló kategóriába csúszik át, cseppet sincs kedve rajta nevetni az embernek. és akkor hol van még deb meg ian... vagy a felszívódó csecsemő... és akkor most már megyek, és tartok némi önvizsgálatot, hogy miért sírok két hete, mint egy orosz fürdőskurva, hogy elvették a feelgood-adagom... (++03.02.)
„-we take bryson’s ship or we’re...
-i believe the word you’re looking for is ’fucked’.”
éheztettek minket, most meg főételt és desszertet is adnak...? nagyon jól sikerültek a tengeri részek, már a sebesség-növelés is tele volt feszültséggel, aztán a csata kezdetekor az egekben szárnyalt a pulzusom. működött az ötlet, hogy egy rookie szemével lássuk a harcot, mert emberibb lett az embertelenség (jack bauer nem harap ilyen szépen gigát...), és lehetett okosan spórolni is a költségvetésben. a szárazföldön sem unatkoztunk, ügyesen mennek a játszmák, öröm látni, amikor a szöszi határozottan a csizmája sarkára áll, és kemény nőszemélynek mutatja magát. nem volt ez egy egyszerű világ, tele csapdákkal és veszélyhelyzetekkel. de úgy az igazi az élet, ha nehezek az akadályok, ha kemények az ellenfelek. és nem csak a jövő héten érkezik az erősítésük, fuck... (++03.02.)
„i wanted to step out of your shadow. you understand, don’t you? but when i stepped out of it, there was... there was no sunlight, no sunlight at all.”
úgy elkaptuk a tavaly év végi feldobott labdát, hogy még felocsúdni sem volt időm... kétféle út áll az írók előtt, ha jó nyitányt akarnak prezentálni, vagy bemutatják az új irányokat, vagy az előző évadot vezetik le, és elodázzák az újdonságokat. itt ez utóbbit láthattuk, jó véresen, ám úgy kerülgetve a kását, hogy azért fontos szereplőt ne kelljen kiírni. aztán jöhetett a magánéleti gubanc is, amin azért jól el tudott mosolyogni az ember, ahogy ragnar szerencsétlenül üldögélt a két nője között... úgy tűnik, a döntések megvannak, lehet továbbhajózni újabb veszélyes tájakra. ami remélhetőleg a későbbiekben is megmarad, az a nagyon erős egyedi hangulat, amivel a sorozat rendelkezik, és amihez még ma többször is álomszerű rendezés párosult. (++03.01.)
„30,918 emergencies. new york, new york. it’s a wonderful town.”
mindig a láthatatlan ellenség a legfélelmetesebb? ezt mondják sokszor, de tényleg van valami para abban, ha csak a hangját hallod és a mindenhatóságát tapasztalod. egy gonosz mr.finch, szép csörte lehet ebből a későbbiekben. mert tudjuk, hogy ebben a sorozatban minden átível, és mennyire jól áll neki még mindig a kirakós-szerkezet. mert a rész alapvetően egy hagyományos túszejtős, megmentős, félrekefélős gazdagos epizód volt, de sikerült izgalmasan tálalni, és ennél most nem is kellett több. (++03.01.)
„the strongest of all warriors are these two: time and patience.” (tolsztoj)
tök meg tudok örülni, amikor robert knepper-t látom valamiben, itt is elég volt neki pár perc, hogy lerakjon egy markáns karaktert. egy újabb gonosszal bővült a bestiárium, mi...? arra mindenképp jó volt, hogy kétségbeesetten akart pénzhez jutni, hogy láthatjuk, mint szokik össze egyre jobban az íjász meg a kanári. és persze a kötelező gonosz-drámája is megvolt, sőt, mivel egy testvér megmentéséről volt szó, ezért lehetett kapcsolni a magánéleti gubanchoz. talán a leüvöltött fej most már segíteni fog sarah-n, éljen a békülékeny hangnem. mert szegény borzasztóan tud féltékenykedni, nem úgy, mint felicity, aki még olyankor is cuki... (++03.01.)
„that glory hole shit out there... that... was... beautiful. pussy without a name or face or personality is the perfect kind of pussy.”
itt a tavasz, dagad a fasz... persze azon kívül, hogy igencsak kanosak voltunk ma, azért érintettek egy csomó érdekes témát is. például a tenyésztést, ahol könnyen lehet, hogy rokonnal kell csinálnia az állatnak, meg egyébként is, ne korlátozzák már, hogy ki kivel szexelhet. és a keverékek alsóbb-rendűek...? (++03.01.)
„we only have sex in the office. we’re taking it slow.”
eddig is tudtuk, hogy egy pilot-ba bekerülni még nem életbiztosítás. mert lehet, hogy egy fejes úgy találja majd, hogy fura a füled. vagy túl csinos vagy a legjobb barátnő szerepére. vagy csak simán lesérülsz egy hülyeség miatt. mindig lesznek helyettesek... két várható eseményen is túllendültünk, a negédes ügynöknéni lehet a világ legjobbja ezzel a passzív-agresszív taktikával, tuti mindig bejön. és az is várható volt, hogy matt ki lesz akadva, hogy már a zaklatásból is kiöregedett... ezek a deformált kapcsolatok, apám... (++02.28.)