„emily wu, the first violin, she played sharp 17 times in the first movement alone. and then the horns a bar late, which completely threw off the clarinet, and we weren’t able to perceive tchaikovsky’ desire dynamic shift from bars 27 to 34.”
tudjátok miért cafkák a csellós-lányok? mert mindig szétteszik a lábukat. zenész-humor... vannak művészek, akikkel óvatosan kell bánni a magánéletben. az írók teljesen őrültek, a táncosok folyton félrelépnek, és mindegyik pont olyan rengeteget tud inni, mint a zenészek. én is forogtam jó darabig ilyen körökben, úgyhogy tudom, miről beszélek... oké, ilyen komoly kihívásos-vedelős komoly-zenész buliban én magam még nem voltam soha, de egy percig sem kételkednék benne, hogy ilyen szinten nyomják a srácok. őrült egy szakma ez is. no, de hogy a lényegre is rákanyarodjak végre -milyen a sorozat az első fél óra alapján? mindenképpen szimpatikus, van egy aranyos és szerethető hősnőnk egy mindig problémás hangszerrel (szegény oboások már sosem mossák le magukról...), van egy gael garcía bernal-unk, aki egészséges ripacskodással hozza a nagy művészt, és egy még nem túl eredeti, de nem is érdektelen sztorink. az első tétel ígéretes volt, reméljük most jönnek a trükkök a partitúrában. ($01.01.)
