„i won the gold star at the loser olympics.”
csípőmozgás, hátraarc, jöhet a kórus! gondolom ryanmurphy-ék kiadták az ukázt az írószobában, ’back to square one’, de azért talán elegánsabban is le lehetett volna zárni a newyork-i vonalat. az jó ötlet volt, hogy rachel-lel együtt vettük fel a ritmust, vele együtt találkoztunk újra a karakterekkel, hallottuk a kimaradt történeteket, viszont nem értem, hogy miért kellett őt ennyire megtörni, hogy visszavigyék lima-ba (se broadway, se tv, még a szülők is válnak, ennél több csapást rá sem lehetett volna borítani...). és akkor még kurt-ék is szakítottak -megint... bár én bírtam a nagyvárosi kitérőt, és már egy jó ideje unom a sue-féle túlzásokat, azért nem volt rossz dolog visszatérni ohio-ba, kicsit bekukkantani újra az ismert helyekre. bár már rég elszállt az igazi spiritusz a sorozatból, azért lesz itt miért nézni az utolsó kört -például, hogy a három konkurens kórust három ismerősünk vezeti épp, a verseny-szituációkból így lehet majd kipréselni a maximumot. de egyébként is, aki eddig kitartott, az már annyira szívén viseli a karakterek sorsát, hogy nehéz (lesz) az elengedés (érted, ’let it go’...). ($01.16.)
