„it’s not our fault, just fucking genetics russian roulette.”
tök jó érzés bizonyosan tudni, hogy a shameless mindig napfényt hoz a szutyok januári napokba. megint egy nyári évadot kapunk úgy tűnik, ilyenkor mindig mindenki kivetkőzik magából, mindenki kanosabb, mint máskor. kivéve, ha nyakig van a hányásban és kakiban. jó gyorsan növekednek a srácok, liam is végre szóhoz jut, de a kis csemeték radikális számnövekedésének csak mérsékelten tudok örülni. tessék v cicijeit arra használni, amire igazán valók... változást érzek a levegőben, a ház-eladás miatti házalók miatt elsősorban, bár nem úgy ismerem gallagher-éket, hogy itthagynák ezt a csodálatos környéket (btw, zseniálisan ábrázolták a chicago-i viszonyokat, ahogy lip mellé egyre lepukkantabb alakok szálltak fel a vonatra. viszont a nyitó helikopteres képeket kicsit idegennek éreztem a sorozattól, túl puccos volt a lyukas zoknikhoz szokott énünknek...). no, felvillanyozódtam a kezdéstől, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy ez a feelgood életérzés csak beetetést volt itt az elején, fogunk még sírni, nem is keveset. ($01.12.)