„how do artificial super intelligences usually talk to each other?”
amikor felreppent a hír, hogy a félévad közepén egy mini-trilógiát terveztek az írók, elhatároztam, hogy egyben fogom megnézni a három részt. nagy mákkal elkerültem mindenféle spoilert, úgyhogy jöhet az élvezet. azt még csak sejtem, hogy jó ötlet volt-e, hogy nem kell heteket várnom, de az biztos, hogy az első pillanattól azt éreztem, hogy hiányzott a sorozat. pedig akkor még csak finoman nyitottunk, bár nagyon jó volt mr.finch és a két grácia közti minden verbális interakció. aztán jöhetett a lényeg -értve ezt minden szinten, mert végre félreraktunk minden csippcsupp gengszterkedést, és a két géppel kezdtünk foglalkozni. nem azt mondom, hogy vallásos áhítattal viseltetek irántuk, de mindig erős részeket hoznak, ha ők vannak a középpontban. és hát a gonoszgép megmutatta magát ereje teljében, milyen, amikor isteni kegyet szolgáltat, és milyen, amikor a harag vezérli a kezét (nem véletlen ez a sok istenes utalás, de hé, az írók is egy templomba vitték keménykedni hőseinket...). de a legjobb az volt, ahogy megoldották azt a lehetetlen feladatot, hogy úgy ábrázolják a két gép találkozását, hogy nem hogy nem lett nevetséges a jelenet, hanem bődületes erővel kényszerített térdre (a gyerek-castingost innen csókoltatom). (annak is örültem, hogy jutott idő kicsit megágyazni az öreg gonosz motivációinak, ráadásul úgy, hogy reflektáljanak az epizód címére.) ($01.20.)
