„-i love you.
-oh, fuck you.”
oh, félidő? akkor most már összetörhetjük a szívüket... pedig nem kaptunk mást, mint ami a múlt heti rész után várható volt, intenzíven, szívbemarkolóan. azt mondjuk nem gondoltam, hogy fiona egy pofánveréssel kezdi a reunion-t, de aztán végigjárták jimmy-vel a teljes érzelmi skálát (és újra a gyomrunkba mart a hideg, ahogy visszahozták a tavalyi szomorú emlékeket). annyira jó a kémia kettejük között, hogy egyetlen nézéssel visszajött minden szikra, és akkor még ott voltak az egymásnak esések is -igaz, nem sok olyan szex-jelenetet tudnék mondani (ami nem erőszakon alapul), amibe nem a szenvedélytől, hanem a szomorúságtól hal bele a néző. és itt ezt kétszer is elérték, teljesítmény... ian meg... láttuk már monica-t ilyen állapotban, de carrot boy sokkal közelebb áll a szívünkhöz, így sokkal inkább a szívünkre vettük az ámokfutását, tudván, hogy egyszer elfogy a kraft, hogy a bipolaritás metronómja átér majd a túloldalra is... (volt még itt egy csomó apróság frank májával és sammi frissen megtalált szigorúságával, de szorítanak a keretek, és egyébként is frusztrál, hogy egy ilyen kurvajó rész után úgy kell összekaparnom a fejemben a szavakat...) ($02.18.)