„i’m not monica.”
a sorozatban már sokszor láthattuk a híres chicago-i magasvasutat, de a mostani hangulathoz inkább a metrót kéne mutogatni, mert hogy nem szál magasan a jókedv, az is kurvaélet... még az a jó, hogy carl-ért nem aggódom, ő az a kurafi, aki mindig kivágja magát -sokat örökölt az apja simlisségéből, bár olyan mézesmázos sosem lesz, mint az öreg. de a többieknél kezd meg-megszakadni a szív. valahol megmosolyogtató, hogy a két szomszédasszony egymással kiabál az elbaszott kapcsolatuk miatt, és még jó, hogy tartják bennem a lelket ezekkel (meg a svetlana-féle orális tartozás-kiegyenlítésekkel). lip-nél is köszi az amanda-ciciket, de ha erre csak egy ilyen segélykiáltást tudtok vágni ellenpárként (fizetés-halasztási kérelem jelenet, ugye), amitől csak sóhajtozni meg fejet vakarni tudtam, hát basszátok meg. ian-nél még ennyi sem maradt, csak a szépen fotózott medencében úszás. és persze a szeretet, ami összetartja (szinte) az egészet családot. a picsába már, hogy minden értékelésem ilyen megkeseredett lesz a végére... (ivánnéknak gratula!) ($03.10.)