„i never knew what a martyr was. i still don’t.”
ateistaként nem könnyű megértenem a mély, elkötelezett vallásosságot, a látomások misztikus világát, a különböző hitek egymásnak feszülését. de persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok a középkorban természetesnek számítottak, így az is természetes, hogy a sorozatban ilyen hangsúlyosan megjelennek -sőt, vannak olyan szertartás-jelenetek, amik rengeteget dobnak a hangulaton, így kifejezetten szeretem őket. és azt is tudom, hogy sok karakter fundamentumát tudják adni a hitével. elkerülhetetlen volt, hogy a régi istenek és az egyisten-hit fő képviselői egymásnak feszüljenek, és az agresszivitás lett a nyerő -a nézők meg talán sokat veszítettek. én kezdettől fogva szerettem a csuhást, és kifejezetten érdekes volt, ahogy őrlődött a két hazája és a két vallása között. de talán bevégezte a küldetését (még egy csavarral egy valós történelmi személyhez is kötötték), és most az lesz az érdekes, amit már a rész végén is előrevetítettek -mivé válik ragnar a lelki támasza nélkül...? (egy női rendező nem hagyhatta ki, hogy még utoljára jó sokáig megmutassa george blagden tökéletes felsőtestét...) ($03.28.)
