„heroes do what’s right, not what’s easy.”
vannak morzsák, amiket az írók szándékosan szórnak el, majd elégedetten nyugtázzák, hogy felcsipegettük őket, és kiraktuk azt a képet belőlük, amit nem is akartak olyan nagyon titkolni előlünk (gondolok itt lilly-re, akit azért túl hangosan emlegetett emma, hogy ne legyen fontos szerepe még a későbbiekben, de nem is baj, mert csíptem a csajt, amikor először felbukkant). és van az, amikor önkéntelenül nyújtanak nekünk olyan sarokpontokat, amikről nem akarták, hogy segítség a megoldásunkhoz vezető utat -például, hogy gyanús lesz, ha egy patrick fischler szintű karakter-színészt hoznak be egy látszólag nyúlfarknyi szerepre... végre láthattuk, hogy tette az a szörnyűséget a charming házaspár, amitől az örök harag tüze ég maleficent-ben irántuk -nekem továbbra is tetszik, hogy időről időre leráncigálják a piedesztáról a legnagyobb hősöket is. és persze azt is jó ötletnek tartom, hogy mitologikussá tették az író alakját (walt, mi? mindig adjuk meg a tiszteletet az alapító atyáknak...). ($04.02.)