„eat that, you stupid macrophage!”
úgy látom, nem csak nekem vésődött be mélyen a ’vérbeli hajsza’ című film gyerekkoromban (meg persze az ilyen testen belüli élményeknél mindig előjön az ’egyszer volt, hol nem volt...’ rajzfilm-sorozat is, de az annyira európai, hogy az amcsik biztos nem ismerik). mert hogy megkaptuk annak a filmnek az archer-es paródiáját. egy elszállt ötlet (miniatürizálás! igaz, hogy voltak már a srácok az űrben is...), sok veszekedés, a végére egy kis izgalom, majd röhögés a gyönyörű kudarcon. sosem gondolná az ember, hogy negyven percen át is bírható a sorozat töménysége, pedig simán becsúszik a véráramba, és nevetésig csiklandoz... (too much?) ($04.08.)
visszatértünk a kémkedés terepére, volt is egy-két őrült küldetés, de azért másra is jutott idő (még őrültebb ötletekre! új, elszállós drog került az írószobába, mi...? gondolok itt mondjuk az űrlényekre meg a fináléra.). kicsit aggódtam, hogy a gyerek majd levesz kicsit a humorból, hogy komolyítani akarják majd vele archer-t, de csak épp annyi felelőséget kevertek az italába, amennyi belefért a humor mellé. óhatatlan egy ilyen felépítésű sorozatnál (főleg a hatodik évadban), hogy hullámzó lesz a minőség, hogy nem minden fog működni, hogy túlságosan tudjuk már, hogy ki hogy fog reagálni az adott szituációban, de azért olyan még nem volt, hogy ne szórakoztam volna prímán, miközben néztem. tetszett. jövőre talán megint kicsit frissítenek a formulán, és én garantálom, hogy akkor is jól fogunk szórakozni. (és várom, hogy fejlesztenek-e még a grafikán, mert idén már eljutottunk a ’gyönyörű’ szintre.)
