„i’m the king of gotham!”
itt egy izgalmas alap-felállás, a nagy banda-háború, amiből először csak annyit látunk, hogy jim felkerekedik egy gépfegyverrel beavatkozni, majd mindenkit bezárnak egy hangárba -mert az olcsóbb...? és hát igazából nem is a két olasz nevű család csap össze, hanem a meglehetősen extrém frizurával felbukkanó fish kezd emberkedni (teljesen karakter-idegenül selina-val az oldalán). bár húznak meglepő halált, azért nem izguljuk halálra magunkat a látottakon, valaki felülkerekedik, a többiek szétrebbennek, majd ismét, és ismét. mindezt megszakítják jim két nőjével (mert persze egyből közös jelenetekbe kellett rakni őket), ahol a világ legkiszámíthatóbb húzását hozzák barbarával, áhh, nem is bosszantom magam tovább... (nem hiszem, hogy nagy jós-tehetség kellett ahhoz, hogy tudjam, hogy valami igazi batman pillanattal fogjuk zárni az évadot.) ($05.06.)
bruno heller-nek most már biztos, hogy a róma lesz élete fő-műve. pedig a mentalista fiaskó után is bíztam benne, mert nagyon ígéretes volt a gotham koncepciója, nézzük meg a várost batman felbukkanása előtt, ismerjük meg az ikonikus gonoszok eredet-történetét. csak hát országos tévére került az ötlet, ahol mostanában szinte minden megromlik, a fókusz-csoportok miatti kerekre polírozások, a csatorna-vezetők inkompetenciája, és a huszonkét részre való felvizezés kiöli az élvezhetőséget, ásító középszert hoz rendszerint. mert itt is muszáj volt a heti-ügyek rágógumiját rágni (egyes számú hiba: nyomozót tenni a középpontba), valamint egy csomó mindent bele akartak préselni, és a sok kis szál gyengítette és nem erősítette egymást. és sokszor nem is voltak túl érdekesek... bár most kicsit azt érzem, hogy az elmúlt hetek megfáradt nézője beszél belőlem, mert az elején igazából élveztem a show-t, tetszett a kortalan látványvilága, a címszereplő város megalkotása, és persze a legjobban sikerült gonosz-felépítés, a robin lord taylor által zseniálisan hozott pingvin. de az a pár pillanat, amikor működött minden, sőt, még a képregények szeretete sem tudna maradásra bírni, nem éri meg, ezt érzem, és ez talán az egyik leggonoszabb indok a kaszára. inkábbtetszett.
