„sometimes... you know something’s coming. you feel it... in the air. in your gut.”
(jaj, de hiányzott kyle chandler hangja...) ki mondta, hogy a noir-ok csak nagyvárosok sötét sikátorainak mélyén játszódhatnak? miért ne próbálhatnánk ki egy ilyen sötét történetet egy napsütötte helyen? az erős kontraszt akár még plusz értéket is hozzáadhat. és hozzá is ad... a louisiana mániámat már ismeritek, de a florida-i mangrovés mocsárvilág is ugyanúgy közel áll a szívemhez -és a természet megint meghálálja, hogy aktív szerepet kap egy történetben (főleg, hogy ennyi külső- és tengeri felvételt használnak). és aki okosan használja a pálmafák árnyékát, az biztos, hogy többet is akar nyújtani a drámaiságból, mint egy szerelem-hajó epizód... na nem mintha tele lett volna romantikával a tenger-part, inkább egy családi perpatvarba csavarták a mélységet. és akkor működött igazán a pilot, amikor összeeresztették az eléggé különböző karakterű testvéreket (és persze megbízható színészekre osztották a szerepeket). meg persze az a baljóslatúság is segített, ami belengi az egész első egy órát, a sejtelmes narrációval és a flashforward-okkal érték el ezt a hatást, hogy mindenképp vissza akarjunk térni erre a különleges helyre -hogy másképp élvezzük a tengerbe merülést, mint ahogy megszokott lenne. ($07.18.)
