„i understand what it’s like to be different. i’m very different too. i mean, i don’t jerk off to little kids, but... i don’t know how to talk to people.”
mindannyian szeretnénk különcök lenni -csak túl beszariak vagyunk hozzá. legtöbbünkben ott munkál a vágy, hogy odacsapjunk a gonosznak, akár névtelenül is, legyen az emberileg megvetendő kis hal, vagy egy mindent behálózó világvállalat. persze vannak, akik megpróbálják ezt a kívülálló életet, és mit érnek el vele? kitaszítottnak érzik magukat a társadalomból; éjjel hősök, de nappal ugyanúgy húzzák a szaros igát, miközben a szépen vasalt ingükben kénytelenek jópofizni. minden csak egy másolat másolatának a másolata. ja nem, az egy másik film... nem véletlen, hogy bele kellett szőnöm a mondandómba a fight club referenciát, mert mutat hasonlóságokat ez a(z) (meglehetősen ígéretes) alkotás vele. és nem csak azért, mert a társadalmi tömeg-nyomás ellen harcol, amikor kikel a közösségi média és a hiteleket kézben tartó giga-cégek ellen, hanem mert behoz egy nagyon érdekes pszichológiai vonalat is, ami miatt nagyon sok mindent kérdőjelezünk meg -és ez mindig jó játék, hogy vajon miről hisszük azt, hogy csak a főhős fejében játszódik le, és mi az, ami ténylegesen megtörténik. ezt ellensúlyozandó a számtech rész (fél-laikusként) hitelesnek tűnik. ha ehhez hozzáadjuk a jó értelemben creepy főszereplőt, a képek és a zene minőségét, valamint a jó tempót, elmondhatjuk, hogy erős támadás érte ismét a kevés szabadidőmet... ($07.18.)
