„where is mr.gorski?”
valami ilyen az, amikor egy finálé teljesíti minden feladatát. bár mindenki nem kerülhetett bele egyenlő súllyal, így két történet-szálat emeltek ki, a többiek meg asszisztáltak ezekhez (kicsit már szuperhősös érzése is lett az embernek, mert mindig az adott specialitáshoz szükséges társ bukkant fel segítséget nyújtani -mert mindenkinek van egy képessége, amit kamatoztatni tud, ha eddig nem tűnt volna fel). egy jó végjátszmánál bővítik az ismereteket is, most a flashback-eknél lehetett ezt érezni, ahogy teljes terjedelmében láthattuk riley legrosszabb napját (és will gyerekkori barátját is, bár ez utóbbi inkább kérdéseket vett föl, mint megválaszolná azokat). és mindeközben le kellett húzni a fejünket, nehogy beverjük valahova a szédítő tempóban, a feszültséggel teli menekítésben (és lövöldözésben németországban). azért volt jó választás izland-ra helyezni a grande finale-t, mert brutálisan szép tud lenni a táj, minden helikopteres nagytotálnál belesajdul egy kicsit az ember szíve. de ez nem is baj, mert a szerelem egy fontos dolog. főleg, ha tudjuk, hogy minden problémát megold... (nem az volt a kérdés, hogy sigur rós-szal zárjuk-e a részt, hanem, hogy melyik számmal...) ($06.28.)
az elvárást meg a prekoncepciókat már rég ki kellett volna dobni a szelektív kukába, nem? mert azt látom, hogy nagy a fanyalgás a sorozat körül -gondolom a wachovski nevet látva valami csihipuhi akcióra asszociáltak, pedig az első perctől nyilvánvaló volt, hogy ők most nem a vizualitást helyezik az előtérbe (bár ennek ellenére szépen lett fényképezve a sorozat), hanem nyolc karakter történetével akarnak foglalkozni. és itt a karakteren van a nagyobb hangsúly. és értem én, hogy valaki nem szereti a karakter-drámát (amit jól megtámogattak mitológia-építéssel is), vagy csak a prüdériájának túl sok volt a határ-feszegetés, de az ilyen mértékű fanyalgást nehezen emészti a kis lelkem. mert rám az első percektől hatott, és nem eresztett a finálé felemelő zárásáig. bár lehet, hogy szerencsém is volt, mert mind a nyolc szereplő érdekelt, nem csak azt vártam mindig, hogy mikor fognak összekapcsolódni, szerettem a multikulti kavalkádját, hogy a különböző országok kulturális zsánereiből is becsempészett párat a hangulati elemek közé (bollywood, telenovella, távol keleti verekedős), de jól is mozgatták a környezetükben ezeket a szerethető karaktereket. lehet, hogy tényleg minden alkotónak át kéne költöznie a kisképernyőre, mert könnyen lehet, hogy ott sokkal jobban tudnak működni, mint a film-vásznon. nagyontetszett. és most várjuk a netflix megnyugtató bejelentését a folytatásról, bár kétségtelen, hogy egy ilyen nagyívű, határokat átlépő produkciót nem lehet egyszerű finanszírozni.