„lower your head, please. and bow to the king.”
persze, várható volt, hogy álom-jelenet lesz a nyitány, de annyira hatásos volt, hogy alig bírtam visszafogni a nagy mosolyomat a budapest felé tartó gyorsvonaton. mindegy, mert aztán úgyis letörték volna azt a mosolyt... egy rész, eddig tartott nate lázadó boldogsága, máris össze kellett veszniük a gyógytornász-lánnyal... legalább bátyjának jutott egy kis dicsőség a meccsen, ami a klasszikus, un. van-damme-i dramaturgiára épült, azaz a ’szarráverés-feltámadás’ metódusában haladt, de baszki, ennyi ismétlődés után is ugyanúgy működik, mint elsőre... az öreg kulina is kapott egy mellékszálat, ahol megismerhettük a majdnem-apósát és annak seggfejségét (de legalább valahogy pont egy cici-bár esett az útjukba -takargattam is a tablet-et zavartan a vonaton...). de a legérdekesebb ryan volt, pedig számítottam már rá, hogy ki fog belőle törni a sok keserűség, valamint arra is, hogy a szerencsétlen szobatársánál mellé fog menni a segítség-nyújtás, de végig működött a szálán a dráma. ($07.27.)
