„nothing is actually impenetrable. a place like this says it is, and it’s close, but people still built this place. and if you can hack the right person, all of a sudden, you have a piece of powerful malware.”
hát elliot nem egy ethan hunt... eljött a lehetetlen küldetés napja, és a jól kitervelt tervnek igen hamar előjöttek a bukkanói, köztük az, hogy elliot még (a szokottnál is) furábban viselkedik a nagy nyomás alatt. de aztán kihozzák belőle a kegyetlent, aztán egy meglepetés csavarral új feszültséget hoztak be a nagy partizán-akcióba (az külön tetszett, hogy mennyire aktívan használják a közösségi médiát az emberek feltérképezésére / lebuktatására, jól leképződik, hogy nem kell nagy kémkedésbe fogni, ha valakiről információkat akarunk megtudni). egyébként ez az egész behatolós sztori egy nagy álca volt, mert igazából az emberi sebezhetősségről akartak beszélni nekünk az írók, a gyarló hibáinkról, amik mindenkiben megvannak, és amik nagy piros gyenge pontként ülnek ki rajtunk. (a yuppie vállalati főnök egyre jobb karakter, ahogy egyre betegebb tettekre sarkallják -bár a wc-s jelenet csak a hozzám hasonló perverzeknek tetszhetett...) ($08.08.)
