„feelings are gross and boring and rude and too private and yuck!”
szóval így kezdődik egy boldog, izé... párkapcsolat? mármint ha két nagyon különböző ember kattan egymásra. olyanok, akik tele vannak érzelmekkel, csak különböző módon kezelik őket -és itt az volt a nagyszerű csavar, hogy a férfi akarta mindenáron kimondani, és hozni az összes romantikusfilm-klisét, míg a nő volt az, akinek ezek gondot okoznak (pamela adlon-nak mindig is jól állt ez a mindent-elviccelek szerep). de ettől még működhet ez az egész, csak az egyiknek le kell lazulnia kicsit, nem görcsölni folyton, a másiknak meg megértenie az egyik komolyságát. ...és a közös fürdés az egyik legviccesebb dolog volt, amit idén láttam! (louie idén nagyon beleszerelmesedett a kézi-kamerába, de jól áll a show-nak, még természetesebb lesz tőle.) ($08.12.)
tök evidens, de számomra csak ma állt össze a kép, miközben végig-gondoltam, hogy mi is volt idén -louie a csajozásról akart mesélni ebben az évadban (no shit, mi...?). és nem csak a monstre középső szakaszban, ahol a csodálatos bálint eszter-t üldözte a szerelmével, de ott volt az elején yvonne is, meg a duci lány, és a végén természetesen az örök múzsa és elválaszthatatlan partner, pamela. így nem csak azért volt íve az évadnak, mert nagyobb falatokban kaptuk a történeteket, hanem ezért a kvázi átívelésért is. szóval maradt az a recept, hogy nincs recept, a new york-i jazz-ben az a jó, hogy mindig változtatja a formákat, a lényeg, hogy minőségi legyen a végeredmény. louie-nál meg azzal sosem volt baj: nagyontetszett.
