„...-motherfuck.
-fuck... fuckity, fuck, fuck...” (és így tovább, perceken át)
david simon-ék jó kedvükben voltak, mikor nekiültek megírni ezt a részt, sokkal több mosolygóst (vagy akár nevetős) részt fogok tudni felidézni ma, mint komolykodós nyomozóst. már az íróasztal-huzavonával erősen kezdtek, aztán ott volt a kapitány megpuhítása a romantikus faszverős sztorival, és a zseniális (és azóta legendássá vált) helyszín-rekonstrukciós rész a szüntelen káromkodás-cunamival (és mivel az egyik fő író nyomozó volt baltimore-ban húsz évig, így még azt sem mondhatjuk, hogy hiteltelen lenne a jelenet. meg miért is beszélnék meg egymást közt a nyilvánvalót a srácok, nincs ott a hülye néző, akinek a szájába kell rágni…). de amikor kicsit komolyabban beszéltek, azt is jó volt hallgatni (bár most a kanapén-ülő srácoknál különösen kilógott a szleng-kapanyél a szájukból). a magánéleti dolgokra ez már csak felemásan igaz, mert mcnulty generikus elvált-apa szálat kapott, a leszbikusoknál meg túl prűd volt az operatőr az hbo-ra... (ja, és omar melegsége is érdekes lehet még.) azért nem felejtettük el az előző rész végi rajtaütést sem, bár csak néhány seb és zúzódás látszik csak, úgy tűnik, nem kaptak enyjebenyjét a brutálisan reagáló rendőrök, ennyi belefér a gettó-melóba. ($08.18.)
