„the fight against the narcos had moved to a new level.”
és elkezdődött a háború... szörnyű belegondolni, hogy csak ez alatt a rövid idő alatt hány rendőrnek kellett meghalnia, hány családban maradtak özvegyek és árvák, csak mert mr.bossman escobar meg talált sértődni. és akkor még hol voltunk a rész végétől, ahol egy repülőnyi civil áldozat is belefért... és akkor ott van az a tény, hogy mindig visszatántorítanak minket, ha egy kicsit is együtt éreznénk a narkósokkal. mert lehet, hogy pablo jól bánik a fiával, de mosolyogva küld halálba egy naiv ifjú apukát. esetleg gacha drámai égbe-lövöldözése is hathatna a szívünkre, ha nem azt sulykolták volna az egész rész alatt, hogy mekkora egy szemét tróger volt a fia... talán még az escobar kuzin a legszimpatikusabb, főleg akkor, amikor formás női mellek között fekszik... az a szerencséjük az íróknak, hogy a két csaj életével nem játszadoztak az elején, csak egy kis feszültséget kelltettek a menekülés közben, de az belefér. ...ha eddig a drog fehér színe határozta meg a színvilágot, most már a vérvörös lett az uralkodó szín... ($09.16.)
