„like brady and belichick.”
lehet, hogy az éles floridai fények okozzák, de nekem csalóka volt ez a nagyon pozitív befejezés. oké, ricky sztár lett (persze, van stílusa, meg összeköttetése a teve-bizniszben), charles is bekerült a csapatba, tőlük nem sajnálom. majd egyébként is elválik, hogy a táborban hogyan teljesítenek (elválik? mert nem lehet tudni, hogy jövőre honnan folytatjuk -innen, vagy ugrunk az időben?). igazából a pénzügyi vonallal van a bajom -mert az fejlődés lett volna, hogy továbblépnek a srácok egy önálló bizniszbe, de inkább maradnak a nagyobb lóvéért az akolban, szóval, izé, gyerekek, válasszátok a lóvét az elvek helyett... (és még reggie is megjuhászkodik. comeon, man...) ($09.20.)
a középszerű játékosra csak a legnagyobb fanatikusok emlékeznek, a többieknek egyszerűen kiesik a látóterükből az, aki ilyen. nem baj, hogy ott van a pályán, de nem is izgatja magát az ember, ha hiányzik. a sorozatoknál is veszélyes a középszerűség, mert az ember azt fogja érezni, hogy elvan azzal a heti húsz perccel, de meg sem érezné, ha kimaradt volna az életéből. és nem is az a baj, hogy nem igazán vicces, mert nem ez az elvárás egy hbo félórásnál, hanem, hogy néhány apróbb jeleneten (és egy darab szórakoztató karakteren) kívül nem tudnak felizgatni. pedig a focit szeretem, az offseason-ben is lenne potenciál, rock-ék jól hozzák a karaktereket, meg van a kötelező csöcs-penzum is, nem is értem, hogy lehet ezt ilyen színtelenre kikeverni (ráadásul a színpompájáról híres miami-ben, aminek a hangulatából egyébként semmi sem jön át)... inkábbtetszett.
