„we’re all okay.”
hmm, gondolhattam volna, hogy lesz valami szerkezeti csavar, hogy azért lindelof-ék el akarják mesélni, hogy hogyan jutottak garvey-ék az új otthonukba, de arra még a rész elején sem mertem gondolni, hogy ilyen mélyről ásunk ki dolgokat... azért választottam a fenti idézetet, mert gyanúsan sokszor hangoztatta mindenki az epizódban, hogy jól van, és közben tudjuk, hogy nincsenek jól. oké, vannak pozitív fejlemények, mert úgy tűnik, hogy működik a kapcsolatuk, hogy örömmel kezdenek bele a közös gyereknevelésbe, hogy nincsenek köztük titkok (első elismerő fütty az epizódban, amikor bevallják a legnagyobb őrültségeiket). de ugyanakkor nora retteg attól, hogy ez az idill megtörhet egy újabb eltűnéssel, kevin-t meg tovább zaklatják a démonjai. és ez a két kényszer üldözi el őket arra a furcsa helyre, amit már az évadnyitóból megismerhettünk. és most is, mint múltkor, a városka hangulata működött igazán, most főleg a megérkezésnél éreztem azt, hogy miért szeretem ezt a sorozatot. bár elsőre furcsa látni azt az ipart, ami a hely köré épült, de teljesen logikus a sok óvintézkedés, a látogató-központ. szépen elértünk az előző cliffhanger-ig, megismertük az idáig vezető utat, rátekintettünk más szemszögből is, és csak még zavarosabb lett a kép. és ez így van nagyon jól... ($10.14.)
