„i am the guardian of the crystal!”
néhány éve tök szerettem scifit nézni vasárnap délelőttönként, és most kicsit visszajött ez az érzés. mert ismét azt kell mondanom, hogy a filmekben le volt egyszerűsítve minden, itt viszont jobban lekövetik a képregények vonalát, így jean-ből nem csak úgy előtör a főnix ereje, hanem kap egy kis külső segítséget is. jó messziről, az űrből. nem is kímélnek minket, képregény-nem-olvasókat, egyből bedobnak a shi'ar harcok közepébe, csak kapkodni tudja az ember a fejét az elején a súlytalanságban. aztán jöttek a mitologikus magyarázatok két bunyó között, úgyhogy lassan érthető lett minden. mert hát hogy máshogy lenne felépítve az egész, mint ahogy a klasszikus verekedős játékokat is illett, mindig jön egy erősebb ellenfél (mellék-bunyóknak meg behoznak egy csomó furán kinéző űrlényt). csak az a baj, hogy a végén már túl erős a fő-ellenfél, ráadásul nem bírja abbahagyni a gonosz-kacagást sem. és kicsit a főnix erővel is azért bánnék csínján, mert túl nagy hatalmat ad jean-nek (viszont így legalább levehette azt a borzasztó test-színű ruhát, de az egész karaktert sokkal szebbre rajzolták). ja, a végén már kicsit sok volt a bunyóból, meg a tehetetlenül földre huppanó jófiúkból, de aztán jean önfeláldozása hatásosra sikerül (a zenei főtéma felhasználásának segítségével), úgyhogy megbocsátó lesz egy kicsit az ember a túlhúzásért. még úgy is, hogy tudja, hogy mire utal a főnix név... ($10.25.)
