„any living thing in this world, including my family and friends, could turn into a zygon and kill me, any second now. it’s not paranoia when it’s real.”
a legtöbb félelmünk a bizalmatlanságból ered. félünk a más kultúrából jött emberektől, mert bizalmatlanok vagyunk velük szemben. és aki bizalmatlan és fél, az támadni fog, nem akar megérteni, nem akar békés megoldást. a scifi-t mindig is jól használták a tehetséges szerzők arra, hogy a jelen problémáiról beszéljenek úgy, hogy átszűrik a fantasztikus elemeket rajta. és mi lenne aktuálisabb ma, mint a bevándorlás kérdése. amitől az átlagemberek félnek. hiszen fenyegetve érzik magukat és bizalmatlanok. persze moffat-ék csavarnak még egyet a dolgon azáltal, hogy alakváltókat helyeznek az emberiség tagjai közé mert a nézőben is lehet plusz bizalmatlanságot plántálni, hogy nem tudhatja, hogy kit lepleznek le a következő sarkon, hogy ő nem is az eredeti, hanem csak egy másolat. kicsit már panaszkodni akartam, hogy idén alig van közös jelenete a doktor-nak és clara-nak, de a rész végi fordulat azért lehet magyarázat erre (és remélem nem fog kiderülni valami színészek közötti ellentét, mert az illúzióromboló lenne). elég jól hozták a paranoia-thrillerek hangulatát, néha kell ilyen is a jókedvű who-részek közé, plusz remélem átjött, hogy a komoly allegóriájukkal komoly nevelési célok is kerültek a rétegek közé (sőt, ha azt nézzük, hogy a unit teljes vezetői stábja nőkből áll, egy adag jóleső feminizmust is felfedezhetünk). ($11.02.)
