„shadows on the cave wall.”
hogyan lehet ábrázolni egy ember megtörését? mert azt nem mutathatták ötven percen át, hogy kínozzák da vinci-t, így inkább ráküldtek egy látomást. trükkösen volt felépítve a rész (ami nem mellesleg megakasztotta az évad történéseit, bár szerintem mindig érdekesek az ilyen különleges epizódok), mert első pillanatra azt hihettük, hogy flashback-et kapunk leo gyerekkorára, aztán hamar realizáltuk, hogy ez egy elképzelt jövőkép. ami csodásan idillikusnak indul, érezhető volt az álom-mivolta, mert ekkora happyend-et nem érhet el egy ember sem. aztán szépen beúsztak az árnyak, és kegyetlen anti-utópiává változtattak minden, ahol az írók kiélhetik perverz hajlamaikat, és leölhetnek minden olyan szereplőt, akiket a valóságban nem tudnak. érzékelhetjük azt is, hogy a labirintusosok milyen uralmat képzelnek maguknak, hogy épülne ki a diktatúrájuk. mert erről szól az egész küzdelem, hogy az embernek megmaradjon az egyéni hangja, a saját gondolatai, hogy ne hódoljon be az egységnek, ne nyelje el a tömeg. bár leo túl van a közvetlen veszélyen, azért elhintették bennünk a kétely magvait, biztos, hogy lesz még hatása a kegyetlen átnevelési kísérletének. ($11.08.)
