„in my line of work, you gotta know when to walk away. but some cases just won’t let you go.”
mit nem várnál el egy marvel hősnőtől? hogy nyílt színen a következőket tegye: lerészegedés, hányás, kefélés, depresszióba zuhanás... ja, folytatódott a marvel/netflix közös szuperhős dekonstrukciója, ahol nem csak az volt a cél, hogy bemutassák a new york alsóbb szintjein tevékenykedő kisebb hősöket, hanem, hogy a helyszínül választott hell's kitchen városrész névadójában is elmerüljenek -azaz a pokolban... és a vak ügyvéd után másodszor is tökéletes alanyt találtak ehhez, aki ex-hőst, aki egy súlyos trauma után magánnyomozó lesz, valamint cinikus és alkoholista. sok múlott azon, hogy milyen arányokban nyújtják át nekünk ezt a nem hagyományos hősnőt, és szerencsére telitalálat lett, a szemforgatásai és a félelmei is a helyén vannak, és tök jó látni, hogy egy régi szívem csücske, krysten ritter ilyen jól helytáll ebben a szerepben. pedig nem könnyű azonosulni ezzel a nőszeméllyel, akit épphogy nem temettek még maga alá a problémái, de elég volt két narráció meg egy kis flört a kocsmában, hogy máris a szívünkbe zárjuk. és valószínűleg még beljebb fog vackolni, ahogy egyre beljebb mászunk majd a sötétségbe. bár már azt is merésznek tartom, hogy ilyen mélyen kezdtünk, hogy semmit sem kaptunk jessica dicső hősi múltjából, csak utalás-foszlányokat, mint ahogy az életét meghatározó sötét tetteket is csak sejtetik -kicsit olyan, mintha a második évadtól kezdtük volna, de jól áll neki ez a talajvesztés érzése (mondhatjuk, hogy noir-kellék ez, mint a borongós utcák meg a jazz-alapú zene). megleptek, hogy luke cage-nek már ilyen nagy szerepe volt a pilot-ban (is?), megyek is, folytatom a heroes for hire képregényemet, ha már így felvillanyozódtam most a marvel-től. ($11.23.)