„your bowel looks like the badlands.”
sárgára festett flashback, és valami fura, hmmm, áhh, a bajusz hiánya... és aztán szépen kerek lett a végére a rész, nem csak azzal, hogy visszanéztünk még egyszer a múltba, hanem azzal is, hogy az épülő kórházban is a sárga szín dominált. az öreg robertson annyira tagadta a pestis terjesztését, hogy kicsit hajlamosak is vagyunk hinni neki -főleg a szomorú befejezés után. mert ez a szemét barrow megtette...? pedig már örült az ember, hogy az asszony végre ellátta a baját, hogy beleesett a saját maga által ásott gödörbe, de annyira elszántan kergeti a pénzt, hogy tényleg bármire képes érte. és nem az ő karaktere az egyetlen, akivel szemben az ember nagy kielégületlenséget érez, mert a dicstelen dicsőségét láthatjuk csak, és nem is kapjuk meg az elbukás reményét, és most elsősorban dr.gallinger-re gondolok, aki persze kihasználta, hogy gazdag fehér emberek ülnek a felülvizsgálati bizottságban, és azt hiszem, hogy ha jobban fokoznák még az önelégültségét, akkor már komolyan fájdalmat okoznék magamnak, amikor a párnába boxolok, akárhányszor őt mutatják a képen... poor-poor dr.thack, elég mélyponton lelkileg és testileg, remélem rendbe szedi magát -vagy ön-műtétet hajt végre... ($12.21.)
