soroló

„when the navy arrives, they aren’t gonna give a fuck what belongs to you or what belongs to me. because to them, there is no difference between you and me.”

tőrök az éjszakában... és nem csak szó szerint szúrják szíven a kalózokat, de többszörös árulás miatt is sápítozhattunk eleget. mint egy hbo-s sorozatban, amikor a kilencedik részben sütik el a puskapor nagyrészét, amivel a nézőt elismerő anyázásra késztetik -hát itt a példa, hogy máshol is működik a recept. többféle láncreakció indult be, de egyik intrika sem a várt hatást érte el. van, ahol csak fogság lett a vége, máshol viszont sokkal véresebb lett lészen az elbukás. és közben a hajón is úgy folyt a hatalom-átvétel, hogy folyton ingadoztak az esélyek, hogy ki is marad a kormánynál. a halál-esetet nem azért mondanám kötelezőnek, mert tovább fokozta a sokk-faktort, hanem mert így visszafordították flint kapitányt arról az útról, amit oly’ keservesen akart végig járni -elvéve az utolsó esélyét annak, hogy megérheti az álmait, hogy a nyughatatlan lelke nyugalomra lel. gonosz és szomorú história ez. ($03.28.)

„i never knew what a martyr was. i still don’t.”

ateistaként nem könnyű megértenem a mély, elkötelezett vallásosságot, a látomások misztikus világát, a különböző hitek egymásnak feszülését. de persze tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ezek a dolgok a középkorban természetesnek számítottak, így az is természetes, hogy a sorozatban ilyen hangsúlyosan megjelennek -sőt, vannak olyan szertartás-jelenetek, amik rengeteget dobnak a hangulaton, így kifejezetten szeretem őket. és azt is tudom, hogy sok karakter fundamentumát tudják adni a hitével. elkerülhetetlen volt, hogy a régi istenek és az egyisten-hit fő képviselői egymásnak feszüljenek, és az agresszivitás lett a nyerő -a nézők meg talán sokat veszítettek. én kezdettől fogva szerettem a csuhást, és kifejezetten érdekes volt, ahogy őrlődött a két hazája és a két vallása között. de talán bevégezte a küldetését (még egy csavarral egy valós történelmi személyhez is kötötték), és most az lesz az érdekes, amit már a rész végén is előrevetítettek -mivé válik ragnar a lelki támasza nélkül...? (egy női rendező nem hagyhatta ki, hogy még utoljára jó sokáig megmutassa george blagden tökéletes felsőtestét...) ($03.28.)

„love is a bullet in the brain.”

a szerelem/kapcsolat nem összeegyeztethető a küldetésekkel -akkor viszont az írók miért próbálkoznak ezzel...? (bocs, nem hagyhattam ki) de sajnos van más is, amin el kéne gondolkozniuk a készítőknek -hogy mire is futja a költségvetésből. mert sajnos szemet szúró volt, hogy a cgi-vel spórolni kellett ma. gondolom emiatt most majd atom a földön marad egy darabig... az meglepő volt viszont, hogy már ő is beavatta magát a titokba (azért a 140-es iq hasznos kütyü tud lenni), ez volt az első lépés afelé, hogy szorosabban a csapat része legyen majd. bár ha sokáig megy még majd a huzavona felicity-ért... amíg fel nem tűnt deadshot, addig rá nem jöttem volna, hogy miért van a címben a suicide... annak örültem, hogy végre nem a közepesen izgalmas oliver-múlt darabkák közt turkáltunk ma, még ha a jó útra tért félszeműnk flash-sében sem volt túl sok eredetiség. jól jött viszont a kitalált szláv országban való akciózás is, a plusz akciót és eszement politikusokat sosem vetünk meg... ($03.27.)

„i warned you not to mess with the timeline.”

ohh, az íróknak eszükben sem volt helyrehozni a dolgokat... illetve nagyon okosan újabb problémákat generáltak az előzőek helyett -az már egy más kérdés, hogy az okos volt-e, hogy a nagy problémák helyét kicsit vették át... mert a nagyhatalmú meta egy pillanat alatt ki lett iktatva, és helyette jött megint az idétlenek társasága -a maguk szokott túlzásaival (arany-fegyver, really?). cisco-nak a határozott vég helyett megaláztatás és lelki fájdalom jutott. és a múltkori spontán kapcsolat-lépésből barry-re szakadt a teljes érzelmi zűrzavar. nem mondanám, hogy minden cserét szó nélkül aláírnék, mondjuk a kezemért cserébe... az viszont jó, hogy újra pedzegetjük az idő törékeny természetét, hogy mennyire vigyázni kell az efféle idő-ugrándozásokkal. főleg, ha nem akarunk csók helyett pofont kapni... ($03.27.)

„signed, the mad bomber.”

miért ne lehetne batman-nek is példaképe? valaki, akiért gyerekkora óta rajong. és persze mi más lenne ez a karakter, ha nem egy köpenyes igazság-osztó egy elfeledett fekete/fehér noir hangulatú tévéműsorból (nagyon meta). az meg idénről nézve tök érdekes, hogy hogyan reflektál a ’kiégett színész benne ragadt a szuperhős karakterébe’ témára a birdman fényében. ($03.27.)

„it’s something about intense pain makes everything else come into focus.”

felkelt a nap, egész szép a reggel, igaz, nem mindenkinek áll fel a farka, és a vizet is elzárták, de az igazán szar nap-kezdésekhez képest egész oké. lehet, hogy a szerelem teszi, de nap közben is könnyed vállrándítással hessegettem el a felhőket, pedig vannak olyanok, amik igen csúnya viharrá is alakulhatnak nemsokára (mondjuk egy gyerek-terhesség). rövid időn belül sokféle inger ér, mosolyogva nézem a megkészült füveseket, és szomorkodok kicsit a lehetetlen párkapcsolatokon. de még mindig nem érzem azt a szokásos szúrást, ami minden héten egyszer utol szokott érni. nem mintha várnám, de azért tudom, hogy ott szokott ólálkodni körülöttem a kis rohadék. aztán már érzem is a fagyos leheletét -már nincs időm elszívni az utolsó cigit, amikor tarkón ver, és ott hagy a hideg kövön eszméletlenül. hát a kurva anyját... ($03.26.)

„hold on, what were we supposed to do, sit around flicking our clits till you got back?”

lehet, hogy sokak idegesítőnek találják hannah túlreagálását, de én szokás szerint jókat mosolyogtam az eposzi önsajnálaton. ügyesen megoldották, hogy egyetlen lakásban játszódott a rész, mégis felbukkant mindenki -és ha már ott volt, akkor hozta önmagát (az igazi barát shos, a buldózer jessa, a csak saját magáról beszélő ray, és a kedves de őszinte arcát hozó marnie). azért nem örülök csak, hogy megint vége van a helyi mr.big-gel való kapcsolatnak, mert így valószínűleg adam driver kevesebbet lesz képernyőn. pedig az őszinte utolsó pillanatban megint nagyon működött -igaz, lena is méltó párja volt, még emeltek a(z általam is nagyon szeretett) szomorú intim pillanaton. ($03.26.)

„no exes at a birthday party.”

hát én biztos nem hagynám el carla gugino-t sohasem... de persze a srácok sorsa az lesz, hogy visszavezet az útjuk ari-hoz. persze, ha jobban csinálja a dolgát, akkor ez a helyes irány, de könyörgöm, carla gugino közelében lenni... a frissebb pipik rajongói is megkapták a magukét, mert persze turtle csak úgy tud partit szervezni, hogy tele van a tánctér fiatal sunákkal. btw, happy birthday, vince. ($03.25.)

„i want to use my voice to make people happy, not to hurt them.”

felderengenek a régi szép idők, amikor még ilyen típusú flashback-eket kaptunk hétről-hétre, ahol jól felismerhetőek voltak egy-egy mese markáns sarokpontjai, mégis hihetetlenül ötletesen voltak mixelve valami egyedivé, onceupon-ossá. most is szerettem, hogy megfordították a kishableány-sztorit, hihető hátteret adva ursulá-nak, közben belekeverték hook-ot és a görög mitológiát is (ernie hudson-t meg ezer éve nem láttam). eközben a jelenben bóklásztunk tovább az aktuális főszálon, volt egy kis pinokkió referencia, pedzegetni kezdtük, hogy hook is volt rossz egykoron (vajon az ő boldogságával mi lesz?), de a legnagyobb meglepetése a résznek az volt, hogy azért kellett több gonosz, hogy legyen kiket leépíteni, hogy a végére csak egy maradjon -boldog befejezés nélkül...? ($03.24.)

„how many people really get the opportunity to go back to the crossroads they faced a year ago and choose the other path?”

szóval eljött az az időszak, amikor kultikus vendégszereplők térnek vissza, hogy emeljék a nosztalgia fényét? mintha nem lennénk elég szomorúak, hogy ez volt (valószínűleg) az utolsó verseny-epizód... sajnos mindig kicsit bele tudnak rondítani az élménybe -tök örültem, hogy végre újra retró dalokkal van tele a rész, erre pont a new directions az, aki modern szutykokkal rombolta le ezt (pedig ők aztán sokáig tartották a régebbi dalok fáklyáját verseny-szituációkban). de szerencsére az utolsó dal működött, így csak kicsit rázom a fejem, és nem ugrálok a csilláron (bocs). az viszont tetszett, hogy sue cheerios mentalitással készítette el a va koreográfiáját (és aztán meg is magyarázta minden őrült tettét), plusz a harmadik (töltelék) kórus megint valami eszement baromság volt... (az utolsó jelenetnél azért valamit eltörtek bennem, ideje felkészülni a búcsúra.) ($03.24.)

„you get your filthy penises off of her!”

„-beleírtunk a sztoriba egy tökéletes nőt, szerinted kit kérjünk fel eljátszani? -nálam csakis minka kelly jöhet szóba!” -és nálam is. örülök, édes, hogy ilyen lükeségekben is mosolyogva vállalsz szerepet. pedig egy japán pénisz-szörnyet is ölelgetni kellett... egyébként nagyon szerettem, hogy végigmentünk a gyönyörű nővel járás stációin, a túlzott büszkeségtől a féltékenykedésen át a paranoiáig. pedig no para, úgyis pikkpakk továbblép rajtunk a csaj... nem vagyunk rád méltók! nem vagyunk rád méltók! ($03.24.)

„-how do you know if you’ve made the right decision? i want to make the right decision.

–you’ll know when you know. you know?”

szörnyű, hogy mennyire fontos tud lenni a feedback –’tetszeni fog, amit leírtam?’; ’hogy szól a dalom?’; ’tetszik-e neki a pólóm?’... valamiért hajlamosak vagyunk teljesen lerombolni az önbecsülésünket, és aztán úgy ülni a romjaink között, hogy fogalmunk sincs, merre van a helyes irány. ja, nem volt egy vidám epizód, nézni ezt a nagyfokú bizonytalanságot és kételyt, de kellenek ezek a fázisok a továbblépéshez. (kicsit kötekednék technikailag, nagyon fura volt az elején a vágás, mintha csak random ugrottunk volna ray-hez, meg vissza iowa-ba.) ($03.24.)

„-we don’t kill people. this is civilization, rick.

-warning someone to stop or die, that is civilized nowadays.”

igazuk van, a legjobb gyász-zene: nine inch nails! de azért lelógott kicsit a képekről, kellett a rend helyreállásához, hogy beússzanak bear szomorú vonósai... szóval, nem elég izgalmas a falakon belül -legalábbis mindenki kijár egy kicsit adrenalint növelni, a régi életre nosztalgiázni, élni. pedig történnek odabenn is érdekes dolgok, csak nem a testrészek rohadnak, hanem a lelkek -és az eszmék. végre igazán egymásnak feszül a két civilizációs elmélet, azok, akik még hisznek a régi rendben, és ezzel életképtelennek tűnnek ebben a borzasztó új világban, és azok, akik látják, hogy a régi jólfésült erkölcsök nem léteznek többé. de nem mindegy, hogy adjuk elő a gondolatainkat, mert lehet báránybőrben is (lásd glenn), nem kell egyből farkast kiáltani (andrew lincoln de niro-san teljes átéléssel hozta a monológot). bár akiben nem lehet feléleszteni az ösztönállatot, annak valószínűleg mindegy. (tetszett, hogy rick nem mismásolja el a vágyát a nő iránt, a fiának átadhatna valamit ebből -a tétova lépéseit elnézve...) ($03.23.)

„you got to go with the corner office.”

a múltkori komorság után most jóval könnyedebb háromnegyed órát kaptunk -köszönhetően elsősorban a sikkasztó házaspárnak, akik kifejezetten viccesek a korlátozott logikai képességeikkel és ragaszkodásukkal. persze azért a végén utoléri őket is a dráma. így járt szegény jimmy is egy kicsit, pedig félrerakta a simlis jimmy-t, amennyire tudta, és megpróbált a lehető legjobban megvilágított morális ösvényen osonni. már a bátyját is egy finom lökéssel tereli vissza az ügyvédi útra, aztán meg átadja az álmait -egy nőnek. jobban mondva ’a nő’-nek, és valahol meg is értem őt, mert nekem is egyre jobban tetszik a szöszi karakánsága. meg egyébként is, kell még egy kis őrült lovagiasság ebbe az erkölcstelen világba. és tudjátok miért kurva szomorú a rész vége? mert a nagy elődből már tudjuk, hogy jimmy sosem fogja megszerezni azt a puccos sarokirodát... (jó volt látni mike első küldetését, amit jimmy-nek végzet el, jól elhúzva arra a retro-pornó zenére... ja, tényleg, megint milyen beállítások voltak már, a ’fénypásztában dohányzás a mélygarázsban’-t különösen imádtam.) ($03.23.)

„meg akarom mondani, hogy érzem magam, de most nem értjük egymást.”

miközben türelemmel kivártuk, hogy hova akar minket louie vezetni, azért meg-megtudtunk állni mosolyogni néha (kedvencek: amikor riadtan néz fel a templomra, és persze a magyarosch étteremben a levél felolvasásának abszurditása). azt persze tudtuk, hogy a nagy romantikus történetnek nem lesz happyend a vége, de végre értelmet nyertek a túlzottan idióta időjárás-jelentések is, amelyek el voltak szórva az elmúlt részekben -hát ott is egész a komolyságig fokozta a tomboló viharban mentést. fura gyerek ez székely, azt kell, hogy mondjam... ($03.23.)

„the man that doesn’t perish at the blade of ra’s al ghul will become ra’s al ghul.”

kétélű fegyver a tépelődés, mert a karaktereknek szükségük van rá, a nézőket viszont fáraszthatja. és bizony ma sem jutott sok minden más az arrow-cave lakóinak, mint döntési nehézségek és lélek-birkózások, és ezektől nehéz lett a levegő. még jó, hogy vannak olyan elvetemültek, akik még mernek bűnözni starling city-ben... de egyébként tényleg azért baromira nehéz ez, mert én is itt tépelődöm, amiért nem igazán akar nekem működni ez a vonal a sorozatban, mert ésszel meg felfogom, hogy mennyire utálnám, ha csak üres akciókkal töltenék fel a heti 42 percet -tehát biztos, hogy az arányokkal van baj (mert a felsorolni is csak hosszasan lehet: oliver elért-e valamit, amióta felhúzta a zöld csuklyát; thea és az apja viszonya; a lance-család viszonya a titok kiderülése óta; a ’kit választ felicity’ újabb fejezet; nyssa lelki zűrjei; és még hol van a vége...). ($03.22.)

„you’d have to be a weather wizard. oh, been waiting since week one to use that one.”

kedves szemétládák, ott az írószobában, nagyon okosnak hiszitek magatokat, de ismerjük már jól a tévésorozatok felépülési rendszerét, így a trükkjeitek nem hatnak ránk! illetve, nem annyira... mert majd elhisszük, hogy egy évadközi részben el-lőttök ennyi mindent, mi? én egyébként ott kaptam szimatot, amikor bary önmagát látta a futás közben, aztán nem kezdtünk semmit ezzel a dologgal sokáig (és persze nem ez az első időutazás a sorozatban, ugye). először azt hittem, hogy a meglepően jól gonoszkodó liam mcintyre tesz valami olyat joe papával, amit vissza kell fordítani, de ezért körmönfontabbak vagytok ti alattomos betűvetők. mert sokkal többet adtatok nekünk, gonosz monológot, meglepő halált, hős-felfedést, szépen fokozva egyre fel, felkapva minket az epikusság szélviharában -hogy aztán jól pofára ejtsetek... az a szerencsétek, hogy szeretem az ilyen piszok húzásokat, ezért csak finoman csipkedlek titeket, és nem anyázok jó hangosan. ($03.22.)

„why the hot sauce? is that a zombie thing?”

hányszor leírtam már, hogy számomra a természetfeletti lények csak az undorító gonosz szerepben elviselhetőek -erre most itt egy cuki csaj, aki történetesen zombi, és kifejezetten szimpatizálok vele... nagy szerepe van ebben rob thomas-nak, aki képtelen volt levetkőzni a veronica mars-os énjét, és ismét egy lazán narráló, cinikus szöszit akart a kifordított nyomozós sorozata középpontjába állítani. mert igen, ez a morbid felállástól eltekintve egy generikus network nyomozós cucc, de én úgy gondolom, hogy valahol paródiája is a ’rendőrök csak egy különleges külsős segítségével tudják megoldani az ügyeket’ toposznak. és ha ez a külsős egy zombi, so what..? úgy tűnik, rá fogunk feküdni az átváltozás rejtély-szálára is -gondolom néhány perc/epizód terjedelemben. a többi időt meg majd kitöltik a robthomas-i felvágott nyelvű popkult cunamik, amiken mindig nagyszerűen lehet szórakozni. már csak egy baja lesz a régi rajongóinak -erősen meg fogják kívánni a rész megnézése után a veronica mars-ot... ($03.22.)

„that, son, is a town resolved never to be fucked with.”

ajjaj, ezek a titkok még olyan pimasz dolgok, hogy folyton előbújnak, amikor nem kéne... de könyörgöm, ötmilliónyi aranyról van szó, hiába titkolózik a bordély-banda, akinek van szeme és füle (meg persze hűséges kismadara, ami készségesen csicsereg neki), annak össze fog állni a kép, hogy mi a terv. innen némiképp messzebb, a tengeren viszont már emberéletet is követelt a titok, a hálátlan szerető... tetszett, hogy bizonyos mértékig az ifjú hölgy szemszögéből is megnézhettük a kalóz-életet, és jó kontraszt volt, hogy a nyitó flash/álom-jelenet félelmétől eljutottunk a határozott nőig a végére, aki simán legorombítja az állig felfegyverkezett katonákat is. a charleston-szál ezután lesz érdekes, hogy mennyire lesz szívéjes a viszony a régi baráttal. (pont azon gondolkoztam a főcímnél, hogy zach mcgrowen biztos jobban élvezi a dél-afrikai forgatást, mint a fagyoskodást chicago-ban a shameless idején, erre rám hozzák a frászt, hogy kiírják őt.) ($03.21.)

„for it is good to travel with hope and with courage. but it is still better to travel with knowledge!”

azt tudtuk, hogy nem lesz egyszerű a hazatérés, de arról nem volt szó, hogy olyan sűrű lesz a részben a rosszkedv, mint egy igazi szűretlen viking sör. mert most kellett rázúdítani a karakterekre minden halál és megcsalás megtudását, a gyász ólomsúlyát és a megváltozott státuszokat. persze ez okozott látványos jeleneteket is (bunyó a sárban), de azért nem volt könnyű befogadni ilyen töménységben. és akkor még az álnok angol királyhoz vissza sem néztünk... átmeneti jellegű epizód volt ez így az évad közepén, némiképp lezártuk az angol hódítást, és vigyázó szemeinket elkezdtük párizsra vetni. nem tudom, hogy mire futja majd a költségvetésből, én reménykedem, az elején is fantasztikusan nézett ki a sok hajó, ahogy közeledtek a partokhoz. (azért voltak itt összetett érzelmek is a szélsőséges szomorúságban, például rollo kisebbségi komplexusa, ami sok mindent megmagyaráz.) ($03.21.)

„release the bugs!”

a tévé-csatornáknál még mindig imádják a cliffhanger-eket, mert azt hiszik, hogy azok nélkül nem térnénk vissza jövőre. most úgy gondolták, az a legjobb ötlet, ha borítanak mindent az asztalról, hogy megsajnáljuk carol-t (azért az kétségtelenül vicces volt, ahogy a két nő halálra rémült a főnökasszonytól), hogy ne legyen egyszerű a srácoknak a sorozat-készítés hollywood-ban. de legalább matt bosszút állhatott az idióta game show felvételén... az ifjú anyukának gratulálunk, mmmmm... ($03.21.)

van olyan, amikor egy sorozat irányt változtat, és az ember már nem szívesen követi ezen az új úton. az episodes sem arról szól már, hogy belesünk hollywood kulisszái mögé, és ott vicces és undorító dolgokat találunk, idén alig voltunk forgatáson, mindent átitatott a magánélet. de itt mégsem érzem azt, hogy nem szívesen baktatnék a srácok után a hegyoldalban, mert jól érzem magam a társaságukban. még akkor is, ha a sok feldobott téma után azt veszi észre az ember, hogy körbe-körbe járkált, és igazából nem jutott semmit sem előre. teszett.

„welsh terrorists? is there even such a thing?”

meg kellett beszélni a katya-ügyet, és miért ne tehetnénk ezt stílusosan, egy kis munkával keverve? aztán jött minden, ami egy archer-epizódban szokott, ahol a két szerelmes kap kiemelt szerepet, sok veszekedés és magas arányú lana-testrész-villanás, és persze mindenki pórul jár, aki a környékükre téved. legyen az béna wales-i függetlenségi harcos vagy mi5 ügynök. (az otthoni szálnál viszont tuti ez volt a vezérelv: ’hogyan írjunk értelmetlen párbeszédeket...?’) ($03.21.)

„bring me a project that isn’t produced by a lying, evil, piece-of-shit, fuckface scumbag.”

azt hinné az ember, hogy ha ennyi összefeszülés van a részben, akkor csökkenni fog a humor-arány, de szerencsére nem ez történt, mert vannak olyan jók a mi íróink, hogy a feszkóból is kihozzák a maximumot (matt durcázásai, majd jópofizása merc-kel, a leszbi-néni ártatlan gyilkos szándéka mind ez a kategória). ($03.20.)

„look, don’t let mr.ehrmantraut’s dancing eyes and bubbly, bon vivant personality fool you. he’s actually... believe it or not... somewhat taciturn.”

aha, szóval a múltkori utolsó epizód-percek innen lettek lecsapva, és odaragasztva. bár én már azon is meglepődtem, hogy mike-kal kezdtük, aztán ugyanazt a flash-t folytattuk a főcím után, majd végig a mogorva kopaszra fókuszáltunk. oké, hogy ő is fontos szereplő, de azért nem egy szokványos húzás az első évad közepén így félrerakni a főszereplőt, és valaki mást tolni a középpontba. és bár jimmy jelen volt, és poénokkal emelte a kihallgatást fényét, azért mike személyisége és sötét múltja rányomta a bélyegét a rész hangulatára. mert bizony kapott egy noir-os gellert a történet, amíg philadelphiá-ból albuquerque-be kanyarodott (piszkos zsaruk, magányos leszámolás az éjszakába), úgyhogy nem volt egy nagy truváj, viszont jonathan banks-nek lehetőséget adott néhány igen komoly jelenet asztalra csapásához -az érzelmi skála mindkét végén. ($03.20.)

„ladies and gentlemen, i want to welcome you to this historic matchup between the s.h.i.e.l.d. eagles and us, rivals and underdogs, the... slicing... talons?”

rájöttem, hogy ezek a képregényes cuccok olyanok, mint a számítógépes játékok -mindig van egy nagyobb boss a következő pályán... pedig ma elég volt kyle maclachlan gonosza, aki hozta az őrült formáját, miközben gyűjtötte a kiscsapatát (drea de matteo love, az üvöltve altatás meg komoly volt). és persze egy kisebb összecsapás sem maradhatott el -aztán meg ott maradt bennünk a kétség, hogy ki lehet, akitől még ő is tart. a másik (titkolózós) szálon is úgy mentünk a fénybe, hogy csak egy kicsit oszlatták el a homály. egyébként meg az érzelmek uralták a részt, továbbra is skye új tulajdonságát rágjuk, közben may ügynök is kaphatott magánéletet. és a kis hamisak még egy fitzsimmons közeledést is belecsempésztek. ($03.19.)