soroló

„every object in this universe gives off a vibration. did you know that? nothing rests... animals, trees, people, even this ratty couch. and you you have the ability to tap into those vibrations.”

azért jó, hogy itt van velünk adrianne palicki, mert neki elhiszem, hogy szétcsap mindenkit, aki az útjába áll... (hogy én miért mindig a csajokkal kezdem...?) csupa jó komponenst kaptunk ma, szeretek visszanézni a hydra kitörésének drámai napjára, mert jó emlékeket ébreszt bennem, amikor tavaly tavasszal zsezsegtem a moziban, majd itt a laptop előtt is -szegény shield-esek biztos nem ilyen jó szívvel gondolnak vissza (és köszi, hogy nem csak egy rész erejéig kaptuk meg az isteni lucy lawless-t, aki biztos jól megcsókolgatta elo-t a forgatáson a régi szép emlékekért). egyre jobb az eszkalálódó shield vs shield csata is, nem kell mindig külső ellenséget keresni, hogy akadjon bőven problémánk. és skye is megkapta maga mellé a szem-telen bácsit (meg némi utalást a nagyon zöld és nagyon morcos hírességre). remélem tudják fokozni a tempót az évad végéig. ($04.02.)

„heroes do what’s right, not what’s easy.”

vannak morzsák, amiket az írók szándékosan szórnak el, majd elégedetten nyugtázzák, hogy felcsipegettük őket, és kiraktuk azt a képet belőlük, amit nem is akartak olyan nagyon titkolni előlünk (gondolok itt lilly-re, akit azért túl hangosan emlegetett emma, hogy ne legyen fontos szerepe még a későbbiekben, de nem is baj, mert csíptem a csajt, amikor először felbukkant). és van az, amikor önkéntelenül nyújtanak nekünk olyan sarokpontokat, amikről nem akarták, hogy segítség a megoldásunkhoz vezető utat -például, hogy gyanús lesz, ha egy patrick fischler szintű karakter-színészt hoznak be egy látszólag nyúlfarknyi szerepre... végre láthattuk, hogy tette az a szörnyűséget a charming házaspár, amitől az örök harag tüze ég maleficent-ben irántuk -nekem továbbra is tetszik, hogy időről időre leráncigálják a piedesztáról a legnagyobb hősöket is. és persze azt is jó ötletnek tartom, hogy mitologikussá tették az író alakját (walt, mi? mindig adjuk meg a tiszteletet az alapító atyáknak...). ($04.02.)

„even a stopped clock is right twice a day.”

igaza van jimmy-nek, egyszer bele kellett tenyerelni a tutiba, annyit kerülgették már a nagy dolgok, annyit lapátolta már a szart, kijárt neki egy nagy ügy. illetve nekik, mert a bátyja is szépen szokik vissza az életbe, hatásos volt a múltkori alattomos technika jimmy részéről, a tesó újra érzi az ügyvédi szakma ízét, és talán meg vannak az első lépések is vissza a civilizációba (ez egy szempontból lesz rossz a sorozat nézőinek -nem tudnak majd az operatőrök játszani a fénnyel és az árnyékokkal a házában...). és az is jó, hogy igazán jimmy-s ez az ügy, ahol egy piti dologból bukik ki a nagy svindli, ahol a gonosz nagy cég ellen lehet harcolni a kisemberekért. és azt is jó volt látni, hogy jimmy is honnan indult, amikor a simlisséget a törvényesség útjára cserélte (és biztos vagyok benne, hogy a postázóban sokkal boldogabb volt, mint most...). (volt pár mike perc is, de csak felvezetésnek a későbbi zúzásokhoz.) ($04.01.)

„what is it with you and me and handcuffs?”

az a jó, hogy szita az agyam a casting-hírekre, így most is nagyon meg tudtam örülni katheryn winnick vendégszereplésének. mert nem elég, hogy hihetetlenül gyönyörű, kő-lazán tudja szétrúgni bárkinek a seggét, még nagyon jól is működtek együtt mr.reese-zel. mert bizony már megint azért kellett ő, hogy egy újabb csajjal pakolják össze hallgatag hősünk, idén valamiért ez a mániájuk, de amíg jó karaktereket találnak ki oldalbordának, addig semmi bajom nincs ezzel. azt meg majd meglátjuk, hogy érzelmi fronton mire megy a marcona manus, bár kétlem, hogy a gonosz írók sok időt adnának neki a boldogságra. meglepő módon a másik szálat is az érzelmekre fűztük fel, érdekes ez a barátság/kölcsönös aggódás viszony ms.root és mr.finch között -igaz, hogy pont most törték meg kicsit a szeretet ívét, de csak szeretetből... ($04.01.)

„today your love of cock is a huge asset to this company.”

csodálom, hogy a muff-mágnes srácok nem tudták maguktól, hogy babával és kisállattal lehet a legjobban csajozni. csak mint kiderült, mindig a csajt tartsd előrébb az állatoknál, különben adhatod a mókusoknak a jól megnövekedett mogyoróidat... lloyd is felajánlaná férfi nemiszervét a jó ügy érdekében, szerencsére ari előhúzta a heti egy emberi pillanatát, és nem hagyta a kedvenc meleg asszisztensét a kellemetlen szituációban. ($04.01.)

„dating is the first step to a relationship. sex is the first step to... you know... sex.”

végül minden színésznő levetkőzik nekünk, nagyon helyes... hihetetlen, hogy tudnak minket dobálni egyik hangulatból a másikba, akár egy gyors vágás után, akár egy jeleneten belül is (ha csak frank-ék vonatos szexét nézem…). és míg máshol a legtöbb esetben azt érezné az ember, hogy döccen egyet, és nem értené, hogy miért hoztak ilyen döntést az alkotók, addig itt teljesen természetes, hogy szó szerint veszik a keserédességet. igaz, ma sikerült olyan extrémen túlfeszíteni ezt a hintapolitikát, hogy az ember nem hitte el nekik a halálos drámát, úgy be volt ágyazva a szex-jelenetek és a nagy mosolygások közé (aztán az extra jelenetben rá is mutattak, hogy pontosan ez volt a céljuk, ügyes srácok). csak az ian-szálnak nem tudták elvenni az élét, sőt, csak még fokozták az aggodalmaimat (tényleg! az senkinek sem fura, hogy carl-ékat már két rész óta nem láttuk? mert én értük is aggódom kissé…). ($03.31.)

„everyone is a monster to someone. since you are so convinced that i am yours, i will be it.”

ez is egy finálé-írási technika, amit itt láthattunk -30 percen át foglalkozunk még a karakterekkel, a kényes szituációkkal, aztán az utolsó húsz percben robbantunk mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, hogy mindenképp jó szájízzel hagyják el a nézők a hajót. de egyáltalán nem baj, hogy mr.mcgraw még egyszer összecsaphatott (szóban) a barátból lett ellenséggel, hogy billy-ék ellenállási próbálkozásait is láthattuk, valamint azt, hogy milyen gyorsan alakulnak át nassau erőviszonyai, amint a szöszi kikerült a képből. nem mondom, hogy a látvány (és dráma) felerősödését nem élveztem jobban, de ezek ketten akkor táncolnak igazán, ha jól fonódnak egymás karjába. és a kiszabadulásra és a város pusztítására nem lehetett panaszunk. arra meg főleg nem, ahogy mr.silver eljutott egy olyan pontra a történetében, amit mindannyian félve vártunk -pont azért a fájdalmas brutalitása miatt, ami be is következett. igazság szerint nem tudom, hogy kire legyek mérges, magamra vagy az írókra, mert pont a legvégén kezdtem igazán azt érezni, hogy ebből kérnék még -és most rakhatom el januárig magamban ezt a kincset... ($03.31.)

szerintem már megszöktek azok mind, aki nem tudták megszokni, hogy ez egy igazi kalózkodás nélküli kalóz-sorozat (bár én még mindig ’csöcsös-kalózos’-nak hívom, pedig idén még a pucérkodással is csínjábban bántak...). mármint, hogy nem rum-vedelő, félszemű, papagájos, maskarás emberek hajózgatnak és fosztogatnak, hanem sokkal inkább egy igazi történelmi sorozatra akarnak hajazni, annak minden intrikusságát magukra öltve (gondolom az sem véletlen, hogy a kincses sziget karakterei mellé bekasztingolták a valóságból hozott haramiákat is). sőt, idén nem csak a szar-kavarás volt fontos, hanem a kalandokról a karakterekre helyezték át a hangsúlyt. tetszett, hogy ennyit megtudtunk flint kapitány drámai múltjáról a flashback-ekből, kicsit sajnáltam is, hogy az évad felétől elfogytak ezek a visszaemlékezések. de long john silver is elkezdte a hosszú menetelését a kezdeti arany után sóvárgó kis fickótól. apropó, idén nem sok szerep jutott az elvileg mozgatórugóként funkcionáló aranynak, de azért végig ott volt a háttérben, hogy jövőre újult erővel csábíthassa hőseinket. meg persze egy csomó mindent elő lehet majd szedni a brit flottától egy új ellenfélig. az alapok egyre erősebbek. tetszett.

„occasionally, when you save somebody, they get all emotional about it and feel like they need to shower you with gifts and attention. it’s called ’white knight syndrome’.”

érdekes megnézni, hogy mi történik azután, hogy a mentős elvégezte a dolgát, a beteg jobban érzi magát. kialakul valami kötődés? mindent elborít a hála? persze túlpörgették a srácok, hisz’ johnny-nál túl nagy lett a kötődés (végigjátszottak egy ’kapcsolatot’ a randiktól a szomorú szakításig), brian viszont simán csak jó fej volt a kis szöszivel. meg persze vicces. ($03.31.)

„you’re a small, weak nothing. and with the world how it is, you’re even weaker.”

van az a szintje az emberi hülyeségnek, amit már nehezen tolerálok -és ma feszegették ezt a határt erősen... és nem arról van szó, hogy nem értem meg a mozgatórugókat, mert például sasha megkészülésével nem sok bajom volt, mert láttam végigmenni az úton. de a pap hisztijét, a gyáva alak erőszakba fordulását, és az alkoholista asszonyverő tetteit nem tudom így szemlélni, egész egyszerűen csak bosszantott a sok hülyeségük. arra viszont jók voltak, hogy fokozzák fel a feszültséget a rész végén, mert azért komolyan aggódtam glenn-ért, rick-nek is volt egy meccse a dögökkel, és az atya is vészesen közel került a puska rosszabbik végéhez. daryl-ék már korábban letudták a maguk szorult pillanatát, de ők már a következő évadot készítik elő, úgyhogy ne is essék több szó a diszkóval vonzott z-kről. persze nem csak a giga-tépésekkel növelték a feszkót, hanem ott volt a bizonytalanság is, hogy mi lesz a szellemi összecsapással a kétféle mentalitás ütközésekor, ahol megint nem az észérvek győztek -hanem az emberi hülyeség... (carol-t külön kiemelném, mert nagyon szeretem azt a cool-ságot, ahová őt elvitték az első évad gyámolatlansága óta.) (jé, tényleg, volt már olyan záró-rész, ahol megkíméltek az írók minden fontos szereplőt? és még a szokásos nagy összecsapás is elmaradt az adott ellenféllel -na majd jövőre...) ($03.30.)

annak ellenére, hogy különböző témákkal fel lehet osztani az évadot tömbökre, most nem éreztem azt, hogy komolyabban ingadozott volna a minőség, hogy ásítóan érdektelen részekkel töltötték volna ki a kötelező penzumot. persze, voltak rossz döntéseik (khmmm-művészkedős-epizód-khhmmmm...), de szívesen ültem le tizenhat héten át hétfő esténkét alámerülni. hamar lerendeztük a tavalyi cliffhangert, aztán egy kis bolyongás után megint láthattunk egy nem jól működő közösséget. majd újabb tikkasztó bolyongás következett, és egy merőben új szituáció -amikor megfordul a nézőpont, ahol hőseink az erősebb ’faj’. továbbra is érezhető a határozott cél, hogy a rohadó bőr-cafatok alól kiássuk a lényeget -lehet-e embernek maradni az embertelenségben. és az idei évadot elnézve azt kell mondani, hogy sajnos vesztésre állunk... tetszett.

„if there is one thing that i cannot stand it is a spy in my house.”

ohh, mennyi emléket ébreszt bennem edward james olmos dörmögése... (és akkor még ott volt mellette kirk acevedo rekedtsége is.) félretéve a fátyolos szemű nosztalgiát, azt kell mondanom, hogy erőteljesen felvezető-íze volt a résznek, kicsit foglalkoztunk mindennel, nem túl alaposan, a későbbiekbe tolva a relevációkat. oké, láttuk, hogy a másik shield nem kispályázik, de még várni kell a nagy összecsapásra; oké, ward-ék visszatértek, de csak kicsit gonoszkodtak; oké, ólálkodtunk újra skye körül, de nem jutottunk előrébb. persze mindez azért van, mert elsősorban a karakterekkel akartak foglalkozni az írók, a 33-as ügynök arc-drámájával és közeledésével ward-hoz, bobbi és hunter viszonyával, és a sok változással, amik nem mindig a jó irányba vezetnek (köszönöm, hogy ezt simmons esetében belátták az írók). az ilyen típusú részekért nehéz lelkesedni -bezzeg, ha egy mccreary témára betoppan egy ex-bsg-s színész... ($03.29.)

„first rule of brain club, you don’t talk about brain club.”

komolyan érdekel valakit, hogy tényleg a feleség tette-e vagy sem? igazán megtanulhatnák már az írók, hogy az emberek többsége csak szükséges rossznak tekinti az ilyen nyomozós vonalakat, le kéne redukálni, amennyire csak lehet. mert annyi minden más szórakoztató volt most is a részben, csak az értékét csökkentik ezzel. eddig is tetszett, amit rose mciver-től láttam, de ma egyszerűen imádtam kanos zombiként, ahogy nézte a vajbarna-bőrű lányt. vagy ahogy előadta a rámenőst a kihallgatóban. de egyébként is, jól állt neki, hogy a heti-agytól színesebben látta a világot, kivirágzott a sok érzelemtől (még az ex-pasis nyűg is épp belefért). szóval nyugodtan terheljétek a szöszit ilyen ötletek eljátszásával, bírni fogja. de felőlem jöhet még több david anders is, aki megmutatja, hogy milyen a cool zombiság. ($03.29.)