soroló

„life is just five things: eating, drinking, shitting, fucking, and fighting for more.”

itt van ez a scifi-s felállás (az összekapcsolódó tudatokkal), amit mire használnak fel? hogy romantikusan összehozzanak embereket... és milyen jól teszik, hogy nem a rejtély-maszlagot növelik, hanem a karakterek lelkével foglalkoznak, mert pont ettől működik, olvad tőle az ember szíve, miközben messziről kémleli a giccs-határt (a jó oldaláról szemlélve, persze). de azt is el tudom képzelni, hogy kompenzálni akarják az egyre sötétedő történetet -mert lássuk be, jelenleg nem egy vidám hely sem kenya, sem korea, sem mexikó, sem san francisco (és ott a dráma németországban és indiában is). viszont a kiút is látszik ebből a sötétségből -össze kell fogni ennek a nyolc embernek. és ha ezt még tudatosabban tudják majd csinálni, abból nagy dolgok is születhetnek nemsokára -ezért is volt jó az üldözéses jelenet (az izgalom- és jean-claude-faktoron túl), mert ez volt az első nagy közös segítség-nyújtás, egy kis előzetes a jövőre nézve. ($06.19.)

„it’s a whole new world around here. a kinder, gentler litchfield.”

közeledünk a kapuhoz, nem kell sietni. halványan már a levegőben van a szokásos illat. visszahozza az emlékeket. ismerős arcok sétálnak el mellettem. azt nem mondhatom, hogy hazaértem, de valami hasonló érzés kerít hatalmába... no, én így próbálom érzékeltetni, hogyan is tértünk vissza a rácsok mögé... mondhatnánk, hogy meglehetősen szolidan, nem így szokás kezdeni egy évadot, sokkal inkább olyan volt ez a rész, mint egy évadközi pihenő a sok dráma között. persze itt is lekunkorodott a szánk néha (főleg a végén, bár elég volt csak belegondolni, hogy milyen lehet felnőni úgy, hogy az anyád börtönben van, vagy milyen lehet a rácsok között élni elzárva a gyermekedtől), de alapvetően derűs volt a hangulat. minden karakter kapott egy kis helló-t, még a flashback-eket is szétosztották köztük, hogy vagy az anyjukkal való viszonyukra vagy az anyaságukra világítsanak rá egy kicsit. igazából nem is tudom, mi mást vártam volna a kezdéstől, a tavalyi elidegenítő nyitányt nem szerettem, akkor miért lenne baj, ha most meg pont azt kapom, amiért szeretem a sorozatot...? nem kell mindig egyből pofán vágni, főleg nem egy ilyen szép ünnepen. ($06.19.)

„it’s like you need both halves of the brain, right? the jobs and the wozniak. the ying and the yang.”

oh, szerencsére elkiabáltam tegnap a bighead száműzetést, itt van a srác, viccesebb szituban, mint valaha, kapun belüli munkanélküliként (akkor ilyen van a kapitalizmusban is...). még mindig az alapítás körül járunk, két tanulsággal leszünk gazdagabbak -kellenek a barátok, és nem kell az alkohol egy ilyen fontos, életet megváltoztató lépésnél. az nagyon tetszett, ahogy a srácok az egész római orgiát kezelték, ahogy értetlenkedtek, amikor a csajok felbukkantak, és megkönnyebbültek, amikor kiderült, hogy fizetett vendégek... ($06.19.)

„if i were trying to describe this feeling the sensation of experiencing the warmth of the sun, the smell of jasmine and marigold while at the same time being soaked by a downpour at an outdoor café... the taste of strong coffee still in my mouth... i would say that the word ’miracle’ sounds particularly appropriate.”

ahogy haladunk előre a történetben, két dolog figyelhető meg: a nyolcak egyre természetesebben kezelik a kapcsolódásokat, és az írók egyre erőszakosabbak lesznek... oké, kellett írni olyan gonoszokat, akikről bármilyen gonoszságot elhiszünk, így az eszköztárukban szükségszerűen megtalálható az erőszak. de legalább a börtön szálon csavartak egyet az ilyen helyeken megszokottakhoz képest, vagy legalábbis hősnők nem az első pillanatban kell, hogy konfrontálódjon egy bentlakóval. de máshol is odáztuk el a drámát -egyértelmű volt, hogy a sok emlegetés után elmegyünk izland-ra, csak nem volt mindegy, hogy melyik időszakban érünk oda. most még süt a nap, de már érezhető, hogy közeleg a sötétség... nézd, mexikóban is hogy beborult... ($06.18.)

„if i am totally losing my mind, or if one of the gods or goddesses is angry with me and has sent a demon. a dangerous pervert demon who never seems to have any clothes on.”

színt kell vallanom: csábíthatnak mindenféle nyalánksággal, látvánnyal és perverzióval, mégis azokat a csöndes jeleneteket élvezem a legjobban, amikor ketten beszélgetnek, kicsit jobban megismerik egymást, amikor nem csak az agyuk kapcsolódik össze, hanem a lelkük is. oké, közvetlenül ezek után jöhetnek az izgató pucérságok... (ja, a doctor who újranézés sem lesz már ugyanaz...) és nem csak azért, mert wachovski-ék elhatározták, hogy ők most milyen tabu-döntögetők lesznek az orgia-jelenettel, hanem mert tök jól fokozták fel a hangulatot is a szenvedéllyel együtt. sajnálhatják a nyolcasnak azon tagjai, akik kimaradtak a buliból. mert mindig lesznek olyanok, akiknek a balszerencsés lapot osztják, akiknek a magányosságán csak ez a különleges kapcsolat segíthet.(az vajon fontos lehet, hogy a koreai lány már szinte mindenkivel találkozott, míg vannak olyanok, akik csak egymás társaságát keresik (indiai/német kapcsolat)?) ($06.18.)

„you do your best. you try to serve the people and then they just fuck you over. and you know why? because they’re ignorant and they’re dumb as shit. and that, ladies and gentlemen, is democracy.”

gyorsan elszaladt az ideiglenes elnökség időszaka -meg kicsit hirtelen ugrottunk bele a választásba, dehát ez van, jött az évad vége, és ezt még idén meg kellett lépni. a nagy éjszakán pontosan azt történt, amire számítottam, hullámoztak az érzelmek a várakozás közben, ahogy billegett az eredmény, mindenki hozta a szokásos reakcióit, ms.meyer meg végigjárta az egész létrát, a magába-zuhanástól az örömön és a síráson át a változatos káromkodások formájában előtörő dühig mindent. a végeredményem sem lepődtem meg -hugh laurie-t az isten is president-nek teremtette. és hát szüksége lesz egy vp-re maga mellé, ha ez a szcenárió valósul meg jövőre, so... ($06.18.)

ha egyik oldalról nézzük, akkor veszélyeset léptek az írók azzal, hogy átköltöztették selina-t (és a sleppjét) a nyugati szárnyba, mert ezzel felértünk a politikai csúcsra, innen nem lehet tovább lépdelni (ráadásul még a csapatot is darabolni kezdték néhány konfliktus után). ugyanakkor jól állt a sorozatnak, hogy nagyobb volt a politikai nyomás, az általános felelősség -és nem is kellett csalódnunk. mert orbitális elbaszások jöttek sorban, amiken átlag szavazóként csak hőbörögni tudnánk, de ebben a kontextusban viszont csak röhögni lehet, de nagyon. és jól belaktuk ezt a részleget is, jöttek mindenkinél a szokásos poénok, az újak is jól beépültek a balfék csapatba. és nem félek attól, hogy jövőre azért csökkenne a színvonal, mert visszább csúszik eggyel a lábunk a létra-fokokon. legalább újra helytálló lesz a cím... tetszett. (minden évben baromi jól szórakozom tíz héten át, de az a ’nagyon’ csak nem akar a szavazólapra kerülni...) (a minap olvastam a hírt, hogy fehérházi dolgozók azt mondják, hogy egész helytálló, amit a sorozatban látunk. nem lepődtem meg...)

„that’s not really our logo is it? it looks like a guy sucking a dick and he’s got another dick tucked behind his ear for later. like a snack dick.”

még több kezdeti bukkanó, hiszen mégiscsak ez a ’start’ a start-up-ban... de azért kevesen számítanának ilyen mértékű össztűzre -a konkurencia már a médiát ostromolja, gond van a névvel, a társak sem segítenek, és még a megélhetési bevándorlók is támadnak (bocs az aktuál-politikáért...). de kit is érdekelne egy álomszerűen létrejövő álom-projekt. olyan csak a drogos képzelgésekben létezik... (most tényleg kiírták big-head-et? ő volt, akivel legkönnyebben azonosulni tudtam...) ($06.18.)

„what is love but a kind of creature waiting to be unbound?”

úgy tűnik, hogy nem csak a múltbéli történet miatt volt jó helyszín a mocsártól körülvett viskó, mert most újfent egy jó epizódhoz asszisztált. pedig azt hinné az ember, hogy ha két ember kivonul a világból, abból túl sokat nem lehet kihozni, pedig csak jó írói munkán és erős karaktereken múlik minden. meg jelen esetben azon, hogy mennyit hagyják eva green-t mosolyogni... és sokáig hagyták is, bár a lelket rágó démonok feltörtek időnként, azért szépen alakították a kapcsolatukat mr.chandler-rel. tetszettek a hosszú, kevés vágással bemutatott séták, az apró érintések a kölcsönös tanítás alatt (ahol a keringőt játszó zenekar is kivette a részét a romantikából), és szeretve utáltam azt, hogy megint megállították őket egy ponton. azok a fránya írói szörnyek... eközben london-ban egy kérdés foglalkoztat mindenkit: miért vonzza ennyire a férfiakat a szőke haj...? (és végre kimondatott, amit az emberiség többsége titokban vall: a babák félelmetesek!) ($06.17.)

„trust the process. trust your coach, yeah?”

egy ilyen egymást püffölős világban valószínűleg nem újdonság, de ma átvitt és konkrét értelemben is össze kellett szedni mindenkit. vagy a szarból kivakarni (akár szó szerint is). vagy ápolgatni egy kicsit a testét és a lelkét. ennyi sérült embert egy rakáson... de nem meglepő módon nem a megroppanó térd fáj a legjobban, hanem a drogos kurva anyukát rajongásig szerető srác szomorú tekintete. az a jó, hogy van, amikor könnyedebbre veszik a drámát, jópár felessel tompítják el az élét, vagy egy szimpla esti fogmosás közben meséltetik el a karakterrel a szörnyűségeket. de az a jó, hogy a mindennapok nyűgjei mellől továbbra sem hiányzik a sorozatból a világrengetés. (ivánék menedzsere hány sorozathoz tudta eladni a srácok dalait? lassan már nem lesz elég az egyik kezem a számoláshoz...) ($06.17.)

„-are you in pain, miss?

-not really. except for the huge frickin’ python around my neck.”

én is aya cash nyaka köré tekerném a kígyómat... (bocs, csak gondoltam lemegyek bizonyos karakterek értelmi szintjére. asszem sikerült...) a hivatalos személy vs vadállat szituk mindig viccesek, de most kitettek magukért a srácok a piton-parával. de a fakabátok is viccesek voltak a ’turkálunk és védünk’ szlogenjükkel. ($06.17.)

„your whole life you’ve been an ugly chick but now suddenly you’re a hot chick, with big tits and small nipples. so guys like that are gonna keep coming around. don’t be a slut, richard.”

nem az a nehéz, hogy összerakj egy algoritmust, hanem hogy azt el is add a világnak. én tökre megértem ezt, ugyanúgy elvesznék a gazdasági magasiskola lila ködében, mint a srácok. vagy hogy egy szomorúbb példát hozzak, hogy a barátságot háttérbe kell szorítani, az üzleti érdekek mögé. (vajon minden programozó fél a puncitól? várj, mindjárt körbekérdezek az irodában...) (ja, igen, jól látjátok, egy év után folytattam a show-t, mostanra érett be...) ($06.17.)

„i realized one of the most important lessons of my life: impossibility is a kiss away from reality.”

végre egy kötélen húzkodós akció-jelenet, és a tesók átadták a rendezését a hűséges tanítványuknak...? egyre sűrűbbek az összekapcsolódások, így egyre izgalmasabb figyelni, hogy mikor melyik két ember között jön létre a kapcsolat. néha nem érezni indokot, csak írói részről, hogy szórakoztassanak (menstruálós érzelmi bombával küzdő mexikói színész), vagy csak kedves mosolygásra késztessenek (london/nairobi kapcsolat). de van olyan, amikor dramaturgiailag fontos csomópontokba érünk -például, mikor két fontos döntés előtt álló főhős kezd beszélgetésbe (lásd a szöul-i szökőkutat). és van, amikor nem jön létre a kapcsolat, bármennyire is szeretné valamelyikük. végre elkezdtek kicsit játszani a nyelvi bábel-toronnyal, mert ez is egy kulcs-momentum, hogy beszéljenek bármilyen nyelvet is, megértik egymást. (persze, az sokkal könnyebb, mint érzelmileg megérteni egymást...) ($06.16.)

„castor has to be stopped.”

no, nem csak könnyed kikapcsolódás lett a london-i túra, bár ms.s azért összefutott pár régi cimborával, hogy rágyújtson egy nótára meg leguruljon pár pint sör -a többi régi haver viszont ennél sokkal rosszabbul járt, elég véglegesen... és még csak nem is a feszültség miatt örülök ennek a résznek, hanem mert bedobtak egy meglepő csavart is a végén, amivel újra átértékelhetjük majd ms.s szerepét. eközben otthon sem állt meg az élet, a helena/donnie páros nyerőnek bizonyult, mondjuk azért enyjebejnye, hogy elspórolták a régi helena megmutatását (mert drágám, egy anya mindent megtesz a gyermekeiért (igen, a meg nem születettekért is), csak a módszer nem mindegy...). delphine meg végleg átment pszicho-ba, bár ezt a motivációját legalább értjük (aka szerelem), az irodában történő keverését már kevésbé. no, főleg az utolsó jelenetek miatt volt jó felvezetője egy várhatóan ütős finálénak. ($06.16.)

„you want to detach while in hyperspace? do you know how incredibly dangerous that is?”

minden padawan életében eljön az a pillanat, amikor megkísérti a sötét oldal, amikor nehezen tud uralkodni az érzésein, a haragján. ezra-nal eljött az első ilyen pillanat, a múltja zavaró tényezőként úszott be, és erős az ellenség. sokat kell még tanulni, ifjú barátom... (tök ciki, hogy megint azon rugózom, hogy túlságosan érzem a spórolást abban, hogy visszatértünk a két résszel ezelőtti szörnyekhez, pedig mondhatnánk azt is, hogy ezzel adják a folyamatosság érzését...) ($06.16.)

„-elegance is more important than suffering. that’s his design.

-you talking about god or hannibal?”

hát akkor ez volt az évadnyitó második fele, eljött will ideje (erre számítani lehetett, arra viszont nem, hogy még mindig vannak kérdéses túlélők. bár ha a főcímben szereplő neveket nézzük...). és ez azt is jelenti, hogy továbbra is csak súrolja egymást a két főhős útja, így a legjobb részeket, a közös beszélgetéseket kénytelenek vagyunk hanyagolni. bár így is jutott elég filozofálgatás a részbe, will megtalálta azt a személyt (képzeletbelit és igazit egyaránt), akinek elmélkedhetett. olasz templomokat járva nem csodálom, hogy a vallás kérdése is felerősödött, bár ha isten nem is, de a hit eddig fontos részét képezte a show-nak -csak egy templomban jobban visszhangzik minden, nem csak a templomi kórus, hanem a mély gondolatok is. (a vizualitásban továbbra is mindent beborít a szimbolizmus, és elmennek egész a falig, ha gusztustalanságról van szó...) ($06.15.)

„shame. shame. shame.”

eddig tudtam védeni a benioff/weiss-csapatot, de most már ki kell mondani -igazán gonosz lelkek... mert pont most kellett visszakanyarodniuk a könyvekhez, hogy biztos bizonytalanságban tartsanak minket egy évig, hogy ki halt meg és ki él. azért nehéz az epizódról írni, mert úgy sűrítették be ezt az utolsó egy órát, hogy kizárólag csúcs-pontokból állt (valamint némi előkészítésből a következő évadra). és a jelenetek többsége görög tragédiába illő elbukás-történet volt, túlterhelve kicsit a nézők szívét. stannis sorsa nem lehetett más, mint a teljes megsemmisülés a lánya elpusztítása után, és mindent el is vettek tőle az írók. arya kegyetlen bosszúja sem volt szívderítő, és a következménye is súlyos lett. cercei walk of shame-jét vártam már (a regény vonatkozó fejezete óta), de be kell, hogy valljam, hogy nem azt a hatást váltotta ki, mint amire számítottam. mert néhány perc után már nem számított a meztelenség (test-dublőr ide vagy oda), hanem át tudtam érezni a megaláztatás súlyát, megsajnáltam westeros legkevésbé sajnálható nőszemélyét. és ezzel még nem volt vége a drámának, ahogy várható volt, elbukott az utolsó személy is, akiben még erősen munkált a jóság, az igaz ügy lángoló pallosa. nem is értem, hogy nem csapott le rá eddig a kegyetlen írói kéz... ($06.15.)

egyszerűen nem lehet kikerülni, hogy ne jöjjön elő az a mondat a sorozat kapcsán: ’de a könyvben...’. tényleg ennyire nehéz külön kezelni a két médiumot? nem állhat meg a saját lábán az adaptáció? de úgy tűnik, hogy nem csak, hogy megáll, de óriás lábakat növesztett, és határozott léptekkel halad (és csak ritkán botlik meg egy-egy (dorne alakú) buckában). nem csak hogy kiszemezgették a lassabb folyású negyedik/ötödik kötet legjobb részeit, de úgy tették hozzá a magukét, hogy izgalmasak legyenek a változások. így kicsit úgy éreztem magam, mint az első évadban, még a könyvek olvasása előtt, jó volt vakon elmerülni westeros és essos véres históriájában újra. és aki úgy érezte az évad elején, hogy a lassabb építkezés nem az ő szájíze szerint alakul, azok remélem megkövettek minden hűséges kitartót, amikor az utolsó három részben elkezdték learatni ennek az építkezésnek a gyümölcseit. és ha valaki úgy gondolná, hogy nem való az hbo-ra egy fantasy, annak ezeket a brutális sors-drámákat mutatnám meg szívesen, aminél mélyebbek nem sok sorozatban történnek meg mostanság... nagyontetszett.

„you should hate rich black people just as much as you hate rich white people.”

a szív-zűr nem egy olyan baj, amire mentőt hívnál... (bocs, kikívánkozott) tök jó, hogy brian szakítására még rászántuk ezt a részt, mert tudjuk milyen lelkizős srác, így volt hihető. igazából a többieken sem lepődtünk meg, johnny mindig morog valamin, hank meg félre tud rakni sok faji és anyagi szempontot, ha szexről van szó. csak legyen a pasinál elé gatorade. és megfelelő dolgokra használja a száját... ($06.14.)