soroló

„know who you are!”

szeretem, amikor meg tudják cáfolni azt, ami a rész elején a fejembe férkőzött. mert sokáig makacsul kapaszkodott az a gondolat, hogy a szerelmi sokszög azért problémás, mert nem érhet fel a főszál nagy tétjéhez (ahhoz a főszáléhoz, amit nem mellesleg ügyesen a tavalyihoz kötöttek egy huszárvágással). de aztán eljött a két teremtmény nagy-jelenete, és már másképp kellett gondolnom arra, hogy mire is van szüksége a sorozatnak (és nem csak billie piper erős jelenléte miatt). mert úgy tűnik, hogy még azt is elbírja, ha két kulcs-szereplőjét pihenteti, és a többiek egyre sötétebb időszakával foglalkozik. éreztem a levegőben, hogy most engednek majd fényt dorian titkára (hatásos lett a festmény-bemutató), azt viszont rosszul éreztem, hogy sir malcolm fizikailag fog sérülni -nem, inkább lelkileg semmisítik meg lépésről/lépésre. jut eszembe, mekkora erő volt a házában lévő jelenetekben, onnantól, amikor megtudtuk az igazságot lucifer-ék kiűzetéséről, a boszorkányság eluralkodásán át a gonosz legyűréséig. mestermű. ($06.26.)

„-alex, you will survive because it’s what you do.

-yeah... like a cockroach.

-maybe that’s your spirit animal.”

hé, én azt olvastam, hogy ez egy gyenge rész -és mégsem volt az... oké, az nézőpont és ízlés kérdése, hogy kit mennyire érdekel a születendő gyermek témája, amivel jócskán foglalkoztunk az epizódban, de annak ellenére, hogy én sem rajongok ezért a szálért, mégis jobban magával ragadott az orange-feeling, mint a múltheti kezdéskor. és valószínűleg emlékezetes is lesz a rész a sok alsóneműben mászkáló csajtól (azért kíváncsi lennék, hogy mi alapján döntötték el, hogy ki kap papír-rucit és kinek kell sok testfelületet mutogatni -hogy önkéntes alapon ment-e a forgatás előtt, vagy sorsoltak az írószobában). és azt már mondani sem merem, hogy a békülős-szex jelenet is emlékezetes volt, mert megint perverznek néztek majd... btw, jó lesz, ha kihozzák alex-et ebből a depis állapotból, mert tényleg nem szexi... (annak örülünk, ha új arcok is belekerülnek a flashback-forgatagba, de biztos tudni akartuk, hogyan veszítette el a lábát a nagyon szerelmes őr? bár az bátorságra vall, ha az iraki háborúból a tétlenséget és nem a hősiességet mutatják meg.) ($06.26.)

„all the best companies, apple, google, hewlett-packard, even aviato, all of them were started in unzoned garages. that is why silicon valley is one of the hottest neighborhoods in the world.”

ilyen rész volt ez, kemény rápirítással a szomszédságra és az olcsó de boldog szolgákat tartó pakisztániakra, és közben egy majom robot-karral tette azt, amit a majmok tenni szoktak, amikor élvezik az életet. a nagy pénz-költésben nem is tudom, hogy kinek az oldalára álltam volna, független szerverek vs iroda jócsaj-szomszédsággal... de egy csomó egyéb nem komplettséggel tették még komplettebbé az epizódot (vizes álom, mint visszatérő poén, német vezényszavak éjszaka, japán búcsú-szertartás...). ($06.25.)

„this is what life is. fear, rage, desire... love.”

az előző rész érzelmessége után most máshogy álltunk a történethez, csupa olyan szál jött elő, ahol csak összefogással léphettek a siker útjára a nyolcak (illetve a hetek, mert lito nem szerepelt a részben). oké, hogy voltak már ilyenek múltkor is, de most felpörgetve sokkal sűrűbbnek nézett ki a dolog (annyira felgyorsultunk, hogy ez volt eddig a legrövidebb epizód). de kit érdekel, hogy volt már verekedős van damme duó, ha ennyire szórakoztató, amikor seggeket rúgnak szét (és az autóval való ’lerúgás’-ért meg tényleg külön pontok járnak). nem most először járunk kórházban sem, de valahogy azt érez, hogy ez a mostani lesz a kulcs a nagy összecsapáshoz az ellenséggel. (tom tykwer nem vette át a mindent eluraló lassításokat, inkább kör-svenkekkel fokozta a tempót és a feszültséget). (perszonál: hű, eddig nem éreztem magam fáradtnak, de ezt a pár mondatot kínszenvedés volt összerakni, többet nyomtam a törlést, mint a betűket. vagy mi... utolért a vidéki munka lappangó fáradtsága...) ($06.25.)

„-it would be better if that someone was a woman even though the ’woman’ part of that statement is irrelevant?

-exactly. it’s like we’re the beatles and now we just need yoko.”

szinte látod magad előtt, ahogy az írók pipálják ki a lépéseket –’oké, a pénz megvan, most jöhetnek az új programozók, vicces felvételivel, egy kis női vibe-bal, összeveszéssel. aztán, ha már a pénz megvan, mutassuk be, hogy a pénzemberre nem csak úgy rámondjuk, hogy a világ legnagyobb seggfeje, hanem tényleg a világ legnagyobb seggfej’. és tudjátok mi a tök jó?. hogy az ember alig várja, hogy legközelebb mi jön a listáról. ($06.25.)

„who has career and love figured out by 29? the way i see it, i’m ahead of the game, babe.”

nézzük meg női szemszögből is a párkapcsolati problémát? oké, csak legyenek olyan elszálltak a poénok, mint eddig. háááát, nem kellett csalódni... házas hétévesek, ms.frankenstein (feat. matt lucas, as igor) és robot-randi robot-szexszel. csak egyetlen apró hitelességi problémám volt az egésszel -túl jó csaj ahhoz a sis', hogy elhittük volna neki ezt az egészet. oké, tudom, túl magas a mércéje, de akkor is... ($06.25.)

„sometimes... you make a mistake. you’ve got two choices: you live with it, or you fix it.”

még nem tudtam eldönteni, hogy ezekkel a túldramatizált, kilassított, zenével hangsúlyozott jelenetekkel az olcsófilmes hatásvadászat felé tolták el a hangulatot, vagy tényleg működtek a wachowski-túlzások. van, ami mindenképp ez utóbbi a kategóriába tartozik, a ’dohányozva napszemüvegben kiszállni az autóból’ mindenképp, vagy a ’kivesszük a kocsiból a páncélöklöt’ is. de voltak csak ’simán szép’ részek is a lassítások alatt, amiket nap, mint nap így kapunk meg (tűzijáték), de működnek, úgyhogy miért kéne mást formát választani. az utolsó perceknél meg, amikor a nyolcak a születésükre ’emlékeztek’ vissza, annyira váratlan jött a jelenetsor abszurditása, hogy nem is figyelt az ember a rendezésre. ja, hogy miről volt szó ma? fontos döntések születtek, amikhez komoly lépéseket kellett tenni -kicsit leszámoltak az írók a gonoszokkal, gondolom meg kellett tisztítani a terepet a főszál előtt, vagy csak egy kicsit fel kellett szabadítani a karaktereket. (és még egy pofátlan samsung-reklám is belefért...) ($06.24.)

„he’s the worst man in america. and now he owns us.”

úgy tűnik, lehetetlen ésszerű pénzügyi döntést hozni, mert csak hisztisek és elmebetegek akarnak beruházni (chris diamantopoulos megint teljes erőbedobással játszik), és nincs mit tenni, ha az ember tenni akar valamit azért, hogy létrejöjjön az álomprojektje (főleg, ha még a társai is szívatják). eközben a hooli-nál a főnökség bizonyítja, hogy bármit megtehet, még egy istenes zsidózásból is kivásárolja magát, de egyébként is képes bármilyen aljasságra (bighead-et békén hagyni, oké???). ($06.24.)

„apparently, erlich used some pretty assertive vaginal metaphors last round, so it’s been a bit of an uphill climb.”

az előbb még felfele futottunk, most meg már lefele hengergőzünk a domb alja felé -legalábbis pénzügyileg. mert az zseniális volt, ahogy vissza kellett kúszni azokhoz a befektetési cégekhez, akiknél még három napja ment a nagyarc. jól sikerült megkavarni a dolgokat egyetlen jogi fenyegetőzéssel. (a vége meg minden idők legtrollabb befejezése, ahogy a mariachi zenekar belefojtja a szót a szereplőkbe, majd kínosan feszengnek a főcím alatt, hehe...) ($06.23.)

„we’re walking in there with three-foot cocks covered in elvis dust.” (or: „i’m covered in dust. i’m a three-foot dick...”)

nincs elég a tech-duma a sorozatban, még a pénzügyi hablatyot is be kellett hozni...? bár beszélhetnek nekem befektetésekről, ha olyan suttyó módon teszik, mint a srácok, talán még fel is fogok belőle valamennyit. fuck. nem húzhatták tovább a kényszerű búcsút, de tisztelettel bántak christopher evan welch emlékével, és meglehetősen szokatlan halált és gyászszertartást kapott. meg egy női klónt a vállalat élére. szerencsére monica nem fog háttérbe szorulni, sőt, kifejezetten kellemes poénokat is kapott. és hát mindenre rádobtak a srácok egy lapáttal, nem voltak restek megszerezni a san francisco giants-et sem. erős kezdés egy feltörekvő cégnek... ($06.23.)

„-how come my original looks nothing like me?

-yeah, that’s one of the cool things about a chimerism.”

bár eddig nem volt jellemző az írókra a véresszájúság, mégis azon rettegtem végig, hogy lesz vezéráldozat, hogy sokkolóan fejezzék be az évadot (és persze, hogy lett a végén...). pedig koncentrálhattam volna a többi tényezőre is, a pörgésére elsősorban, amibe jó ütemérzékkel illesztették be az érzelmes jeleneteket (egyik kedvenc: helena búcsúja rudy-tól). miközben gén-tanokkal dobáltak minket, szépen lezárták az idei castor-főszál nagyrészét, és behoztak egy régi/új gonoszt a jövő évre. és hát a szokásos év végi klón-találkozó túl kedves lezárás lett volna, ezért kellett az a coda, amit belengettek már jó pár perccel korábban -egy kissé ellentmondásos, de mégis szerethető karakter búcsúja (btw, úgy megörültem, amikor a dokinál nem a szokásos cián-tablettát lőtték el 627-edszer is). és ha belegondolok, ő már a második olyan fontos figura volt, akivel a kezdetektől együtt utaztunk, és idén kiírták, lehet, hogy vissza kéne vonnom, hogy nem voltak eddig véresszájúak az írók... (azzal viszont nem vádolhatóak, hogy ne tudnának tipikus házsártos angol asszonyságot írni...) (ja, és izland-i képekhez sigur rós? too obvious...) ($06.22.)

ha atomjaira szedjük szét a sorozat hullámait, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ez az évad valahová az előző két egység közé tart, nem nyeri vissza az első évad báját, de nem tartalmazza a másodi csalódását sem. hoz egy korrekt szintet, ahol kellően megcsavarják a sztorit, a ki-kivel-van-t, és bár futnak jócskán párhuzamosan egymás mellett történetek, azért érezhetően egy irányba húz. és hát bármennyit is vizsgáljuk mikroszkóp alatt, nem lehet elégszer bizonyítani, hogy mennyire tatiana maslany a sorozat motorja, továbbra is tudományos anomália az összetett színészi játéka -ami persze egyre és egyre színesedik, ahogy húzzuk az idő-görbét. tényszerűen megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz hét vizsgálata eredményesen zárult (azaz tetszett).

„all sorrows can be borne if you put them in a story.”

hát mindenki hasonul hannibal-hoz? látszólagos közöny lesz az arcukon, ahogy tudomásul veszik a halált. azt eddig is tudtuk, hogy senki sem tudja kivonni magát a bűvköréből, de talán már átléptük a határokat a hozzá való hasonulásban. will is műalkotást készít a halottból...? egyébként is hipnotikusan nyugodt a hősünk, miközben litvániában járva kutatja nemezise múltját (most már értem, hogy miért mondták, hogy lesznek szemelvények a hannibal's rising regényből is). annak örülök, hogy már nem kell majd magányosan lépkednie a nyomok után, mert most talált magának egy szövetségest (és az ország nevének kiírásáig nem értettem, honnan szerzet egy lada niva-t, aztán megvilágosodtam...). eközben olaszországban a szokásos kulináris bacchanáliák alatt fogynak el a kurátori tagok, és ismét bebizonyosodik, hogy a jégvágót fel lehet használni élet-ellenes cselekedetekhez... továbbra is mindent beborít a szimbolika, és amíg ólomlábakon jár az idő, van lehetőség elmélkedni a szentjánosbogarak és a csigák jelentőségén. és ez egyáltalán nem baj. ($06.21.)

„i learned life and death are always so mixed up together, in the same way some beginnings are endings and some endings become beginnings.”

benne van a ’halál’ a címben, gondoltam, hogy nem lesz egy fáklyásmenet az epizód, de annyira besűrítették a drámát a végére, hogy levegőt is alig lehetett venni. pedig nem így indult, inkább össze akartak zavarni, ahogy úsztatták egymásra a képzeletet, a múltat és a jelent. aztán kezdett tisztulni a kép, vagy csak a könnyek tisztították ki a szemünket. a sok homályos utalás és elejtett félmondat után tisztázták riley múltját, mégha nem is konkrétan, bár néha elég a sírkövet mutatni, hogy mindent érts. nomi-nál azért szeretem annyira, hogy tényleg egy transzneműt választottak a szerepre, mert így minden egyes mondatát elhiszed, amit az ezzel járó fájdalomról mond. lito szálát lehet talán telenovellás túlzásnak érezni (a megzuhanását mindenképp), de ezt jól ellensúlyozták az első randi csodálatos bemutatásával (bár szerintem azért a vallásos áhítatú szopásért még kapni fognak az írók...). (jó zenefelhasználás 101: egy szál zongorával az ismertebb dalok is drámaibbnak fognak hangzani.) ($06.21.)

„we’re gonna win even if i have to go into the auditorium and personally jerk off every guy in the audience.” (és innentől egy olyan hosszú levezetése jön az un. ’kiverés-egyenlet’-nek, hogy egész a lap aljáig idézhetném, olyan zseniális)

az is oké lett volna, ha a srácok lehozzák a prezit, learatják a babérokat és richard megkapja a csajt, de így sokkal-sokkal élvezetesebb lett, ahogy a hülyeségből továbbfejlődött az ötlet, és aztán a szerencsétlenkedésből jött a lemosás. oké, a csaj nem lett meg, de akkor is jobban kielégültünk nem? szerintetek mennyire van igazam? teljesen? átlagosan? semennyire? melyik? melyik? melyik...? ($06.21.)

nyilvánvaló, hogy elkövettem egy hibát tavaly. vagy akár többet is. az egyik biztosan az volt, hogy nem igazán működött a radarom, amikor egy rakás pilot-ot próbáltam be egyszerre, és ennek éreztem a leggyengébbnek a kezdését, ezért ki is szórtam a megnézendők közül a show-t. a másik hibám talán az volt, hogy félrekódoltam a sorozatot -olyan humort vártam bele, amit nem volt szándékuk az íróknak adni. vagy csak a karakterek mellett szaladtam el. nem is tudom, de kár is a múlton rágódni. mert már az újranézéskor éreztem, hogy milyen hülye voltam, és aztán rohamtempóban itt, az első finálénál találtam magamat. mert aminél tavaly húztam a számat, az csodálatosan működni kezdett, végig horkantottam a poénoknál, bejöttek a karakterek, érdekelt, hogy hova futatjuk ki a sztorit (ez még mindig érdekel, mert ennyi idő csak az alapozásra volt elég). élveztem az hbo-ra jellemző korlátlan feelgood-ságot, még el is hittem a legtöbb őrületét. már csak meg kell várni, hogy feldolgozza a gép az adatokat, és lássuk azt a pontszámot: nagyontetszett. wow, nem erre számítottam... (rip christopher evan welch, hiányozni fog a jellegzetes hanghordozásod a sorozatból.)

„guys, this place is a vortex of distraction. normally in the tech world it’s two percent women. guys, these next three days, 15 percent.”

ohh, a férfiak sokkal egyszerűbbek, mint bárki gondolná -itt egy nagy tech esemény, ezernyi jó és rossz ötlet, és mi tesz tönkre majdnem mindent? a nő... (egyébként tök jó, hogy mindezt a monica-t játszó amanda crew-val mondatják ki, mert nekem meg ő tereli el a figyelmemet gyakran...) so, majdnem minden srác kap egy női genitáliákkal rendelkező akadályt, de aztán döccenőkel azért átvészelik a problémákat. már csak a színpadon kéne bizonyítani a sok béna geek után. de ekkor... ($06.21.)

„cloud architecture is just a giant turd that is clogging up our pipes. we have to call in a plumber to fix it.”

hehe, igaz volt, amit a részben mondtak, megváltozott az energia, ahogy csaj került a házba -fel is használták egy hülye poén végig-viteléhez. ha már hülye poén, egy másikat is következetesen végigvittek, jól eltúlozva a robotikus járművek szerepét... ja, leszámítva ezeket (és a kecskefejet viselő pucér nőt a sátánista szertartáson) a programozással foglalkoztunk, mert bizony be kell ismerni, hogy nem mindenki ért minden területhez, ha kódolásról van szó. és hát nem mindegy, hogy kit kérsz fel a hiányzó területre... ($06.21.)

„our whole corporate culture is that we don’t have a corporate culture.”

ööö, latino zenéket használni egy latino-poénokat használó epizódban nem rasszizmus? oké, csak viccelek, jól végigjátszották a nagy amerikai rasszizmus-problémát. persze közben volt, aki lényegesebb problémákkal foglalkozott, és próbálta hatékonyabbá tenni a káosz-közösséget. ezeken felül volt még idő a modern technológián röhögni (a hologram is csak addig menő, amíg sziklaszilárd az internet), és a szép lány is kapott pár emberi percet. mondhatjuk, hogy sűrű volt a rész. ($06.21.)