soroló

„he’s not coming back.”

hát lássuk, mire megy a kiscsapat oliver nélkül. kicsit botladoznak a küldetés-teljesítésben, de aztán eluralkodnak az érzelmek mindenféle kontrol nélkül. érdekes, hogy míg a lányok maximálisan bizakodóak az elején, aztán esnek csak kétségbe, a fiúk eleve elfogadóbbak a halállal, és utána kéne nekik egy kis vigasztalás, egy kis remény. én abban reménykedtem, hogy a nézőkkel is hasonló utat akarnak bejáratni (én legalábbis ezt tettem volna), az egész epizódból kihagyva oliver-t (még akár a flashback-kel is másra fókuszálva), hogy a nézők egyre frusztráltabbak legyenek, hogy nem tudnak semmit kedvenc hősükről. de ennyi bátorság nem szorult az írókba, rendszeresen kaptunk vágóképeket a hegyről, ott volt a flash is, ami az utolsó mondatát leszámítva csak a plusz akciót szolgáltatta, és hát nem bírták megállni, hogy a végén ne adják meg a nézőknek, amire vágynak. igaz, a ’hogyan’-ra még várnunk egy hetet, de nem hiszem, hogy olyan nagy relevancia lesz a megoldás. ($01.24.)

„the scarlet speedster. any preference on how you’d like to die? the flame or the frost?”

bírom, amikor egy sorozat jól használja a popkulturális preferenciákat. ha már kitalálnak egy olyan marhaságot, hogy két fegyvert egymás ellen kell fordítani a győzelemhez, akkor muszáj bedobni a ghostbusters-t. ha megszerzed a kultikussá nemesedett prison break két egykori főszereplőjét, akkor oda kell bökni néhány utalást, vagy, ami még jobb, még meg is szökhetnek az őrizetből (az már mellékes, hogy a két színész láthatóan baromira élvezi, hogy gonoszkodhat). és az a jó, hogy a sorozat könnyedebb stílusába beleférnek ezek a kacsintások. persze lehet ellensúlyozni komolyságokkal, a sárga ruhás ellen-flash fenyegetése ott sötétlik a háttérben. plusz caitlin-nel is elindítottak egy átívelést -igazából abban a szakaszban vagyunk, amikor rengeteg mindent dobálnak be, hogy majd később arathassanak. azért jó látni, hogy geoff johns rajta tartja az ujját a sztorik ütőerén. ($01.24.)

„i love the name. it’s catchy, has drama. the electro-cutioner.”

no, végre egy klasszikus comic-gonosz, aki szeret kütyükkel játszani, monologizál a végén, bosszú fűti -és nagyon bután bukik el... kicsit ironikusan fogalmazok, persze, hiszen most is, mint eddig, a noir-vonal működött jobban. végre don falcone megmutatta, hogy több, mint egy apátiába zuhant vénember, aki csak az évek alatt felhalmozott tiszteletből él -bár nem ez volt fish célja, de sikerült jól feltüzelni az öreget (vajon hány éve ölt meg valakit a puszta kezével?). és még akkor is emellé a szál mellé tenném le a voksomat, ha be kell vallanom, hogy maroni gyanakvását a pingvin felé elég sután kezelték. meglepően gyorsan visszahozták gordon felügyelőt az őrsre, úgyhogy az arkham-os szálból pillanatnyilag morena baccarin maradt csak -és nekünk ennyi elég is... (most látszik, hogy lehet ügyesen szerkeszteni a sorozatot, nem kell mindenkit képernyőre erőltetni (barbara...), nem hiányoztak bruce úrfiék, most, hogy kimaradtak.) ($01.24.)

„homeless people disappearing is not big news.”

nem is tudtam, hogy bruce-nak van más alteregója is batman-en kívül. de kétségtelen, hogy felkészült milliomos, otthon tartja a hajléktalan kosztümöt is... egyedül az amnéziával nem tud mit kezdeni. wait, what...? az jó, ha a munkatáboros rabszolgaságról meg a hajléktalanok nehéz helyzetéről okítják a gyerekeket, de ne szoktassuk már őket hozzá az olyan ordas klisékhez, mint a ’fejbeveréstől elfelejtünk mindent’. és ennek a hatvanas évekbe oltott countrymusic-nak sem örültem, kilógott a jelenetek mellől... ($01.24.)

„you may look like a motion picture dreamboat, but you are the biggest freak of them all.”

a korábbi előadások végén is ez volt a szokásuk, legördítették a függönyt a fő szálak után, aztán kaptunk még egy kis ráadást. nem mondanám, hogy sokan érték meg a vége-főcímet, bár azért néhányuknak megadatott a boldog vég. a többiek viszont csúnya halált haltak, meg is lepődtem picit, nem szokás tévében ennyire nyíltan tömegmészárlást mutogatni. mondhatjuk, hogy mindenki megkapta a maga büntetését, de mi van azokkal, akik nem érdemeltek büntetést...? egyébként is, sokszor nem a halál a legrosszabb, hanem a lelki gyötrődés az élő testünkben, az álmaink halála. ezért volt szomorúbb a ms.mars-os kóda, mint sok más egyéb sötét ügy, amit idén átélhettünk a szereplőkkel. ($01.23.)

egy előadásnál nem csak külön-külön kell jónak lennie a számoknak, hanem egységesen is ki kell adniuk egy magasabb minőséget. és valahogy ez nem jön össze ryan murphy-éknek már második éve. mert ez az évad is tele volt nagyszerű ötletekkel, jól használható karakterekkel, és aztán minden csak vázlatos maradt, ezer fele indultuk el, igazi karmesteri vezérfonal nélkül kakofóniába borítva a zenekart. pedig láthatóan van tehetség az írókban, van érzékük a drámákhoz (mert idén arra erősítettek rá a horrorral szemben), mindig nagyszerű színészeket szednek össze, a rendezők is nagy odafigyeléssel dolgoznak, még egy koherens hangulatot is sikerült kicsikarni, de valahogy mégsem érzi azt az ember, hogy ez a rengeteg színes összetevő összeállna valami egésszé. enélkül meg csak látványos, szerethető, ámde zavaros cirkuszi kavalkád lesz a végeredmény. ugyanakkor hétről-hétre volt bennem egy várakozási faktor, valamint működött a hangulata, ezért kicsit sajnálkozva, de egy gyenge ’tetszett’-et tudok átnyújtani.

„he identified with don quixote, an old man with dementia who thought he could save the world from an epidemic of incivility simply by acting like a knight.”

nem először fordul elő, hogy egy sorozat-záróban a flashback-eket hívják segítségül, hogy valamiféle kört tudjanak képezni a történetből. de itt talán többről is volt szó. mert szinte minden visszatekintés egy irányba mutatott -hogy charlie nem csak a névjegykártyáját tekintve volt főnök, hanem ő volt a ragasztó, aki összetartotta a csapatot, aki a háttérből rángatta a zsinórokat, hogy elérje az őrült idealista célját -minőségi hírműsort gyártani. rengeteg apróságra derült fény itt a végén, amiknek a jelentőségét ma már értjük, de a pilot-ba nem kerülhettek volna be ezek a jelenetek, mert egy pilot-ban meg kell fogni a nézőket, és a feszített időkeret nem engedi a hosszú magyarázkodásokat. plusz szépen kirajzolódott mindenkinél a ’honnan-hova-jutott’ vonalak. a jelen viszont egyetlen nap volt -egy keserédes nap. ahol el kellett búcsúzni egy baráttól; ahol örülni kellett egy új jövevénynek; ahol életek változtak meg, ahogy előrelépések történtek a ranglétrán; ahol ismét erkölcsi győzelmet lehetett aratni. de tudjátok mit? mégsem volt másabb ez a nap, mint a többi. a világból áramlanak a hírek, a vezérlőben készen áll a stáb, és mindenki visszaszámol, 3, 2, 1, és főcím... ($01.23.)

nehezen értem meg aaron sorkin-t, hogy miért csak hat epizódba egyezett bele az hbo-val folytatott hosszú tárgyalásai után. mert biztos, hogy lett volna olyan történet, amit ki tudott volna bővebben fejteni, biztos, hogy lett volna olyan téma, amiről markáns véleményt szeretett volna megfogalmazni nekünk. kicsit olyan, mint ha le akarta volna tudni ezt a tévézés nevű nyűgjét (azóta be is jelentette, hogy ez volt az utolsó sorozata). pedig mi szerettünk volna többet. bár annak ellenére, hogy sok komorság volt az évadban, valahogy másfajta komorság volt ez, mint ami rátelepedett az előző körre, így jobban tudtam élvezni az epizódokat. mert valahogy mindig is ez volt a lényeg, hogy bár bólogattam serényen a kinyilatkoztatásokon, de érzelemből néztem, sokat nevetve, néha felháborodva, könnytől csillogó szemmel a végén. és így érdemes drámát készíteni a nézőknek, hogy a szívükre vegyék. nagyontetszett.

a híres mondás szerint ’az élet írja a legjobb forgatókönyveket’ -szerintem meg nem árt, ha aaron sorkin besegít neki egy kicsit a párbeszédeknél... a pilot-nál említettem, hogy a facebook-filmet leszámítva sorkin-szűznek számítok, így nekem tényleg hatalmas relevanciák voltak azok a fantasztikus mondatok, amiket a karakterek szájába adott. és igen, még azt is igényeltem, hogy kioktasson rendre, hogy megerősítse bennem azt a naiv optimizmust, amit a világ igyekszik kiölni. hogy kevésbé lesz reális attól, hogy az embernek időről/időre esszébe hogy, hogy ilyet a valóságban soha a büdös életben nem mondana senki? úgy gondolom, hogy a realizmusnak van egy olyan határa, amit úgysem érhet el egyetlen művészi alkotás sem, akkor miért ne játszhatnánk ezzel a határral. egyébként is, kellően beszivárgott a valóság a sorozatba, hogy ellensúlyozza a karakterek felsőbbrendűségét... azt gondolná az ember, hogy kevésbé tud kötődni, ha egy sorozatot nem három év alatt tud le, hanem másfél hónap alatt, de itt a cáfolat, ugyanis én piszokmód tudtam kötődni ezekhez a karakterekhez, kifejezetten igényeltem, hogy újra-és-újra a társaságukba keveredjek. igen könnyen etette magát a cucc, és ahogy már eggyel feljebb is emlegettem, nagyon is érzelmesen néztem végig mindent részt, kacagtam, amikor úgy jött ki a lépés (többet, mint nagyon sok sitcom-on), megemelkedett a pulzusom, amikor felpörgették az eseményeket, és le is tudtak törni, ha rossz híreket kaptunk... egy élmény volt nézni (még a kevésbé szerethető második évadot is), így hát könnyen jön az érzelmi nézés után az érzelmi döntés: nagyontetszett. szomorú vagyok, hogy el kell engedni ennek a nagyszerű társaságnak a kezét, ugyanakkor hálával tartozom, hogy segítettek másképp gondolkozni az újságírásról, a médiáról, a hírek fontosságáról, az életről, blablabla, hosszas hegyibeszéd következik, inkább szívjatok el egy cigit...

„there’s not gonna be a trial. there’s not gonna be an arrest. and there’s not gonna be an investigation. mine’s gonna be one of the 700,000 untested rape kits, so i started this website.”

rettegtem elindítani az epizódot, mert a fülembe jutott, hogy sokan kiakadtak miatta, hogy tudtam, hogy ez a híres „erőszakolós”-epizód. végig azon görcsöltem, hogy vajon kit fognak, vagy ki fog erőszakolni. és annyira rágörcsöltem erre, alaptalanul, hogy egész fejbe tudott vágni a másik irányból jövő dráma. persze nem véletlenül lett híres az epizód, csak nem úgy, ahogy én gondoltam, sorkin bácsi nem megmutatni akarta a szörnyűséget, hanem elmélkedni róla. és higgyétek el, hogy van miről. mert az nem kérdés, hogy küzdenünk kell azért, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő, és igenis bűnhődjenek meg a tettesek -de mindennek megvan a maga helye, a maga fóruma. nem az interneten és nem a tévében kell ezt a küzdelmet lefolytatni. és nem ezeknek a helyeken kéne eladni a lelkünket pénzért és hírnévért, hogy megpróbáljak az epizód másik kulcs-témára is átkötni. de míg az erőszak komor mementóként magasodott a rész fölé, addig itt ki lehetett kicsit könnyíteni a dolgot, mert sloane olyan stílusosan mosta fel a padlót a sráccal, hogy végigbizseregtette az embert az elégedettség. beszéljünk még a börtön-szálról is. itt volt a legnagyobb gyanúm az erőszakra, de inkább will karakterének megmagyarázására használták ezeket a perceket. bár én is csak nem sokkal a vége előtt jöttem rá a csavarra, la mancha lovagja volt az árulkodó pont (szegény kevin rankin mindig ilyen seggfejeket játszik...). ($01.23.)

„there is no way we are speaking to that smug, duplicitous, talking scarf.”

jaj, mekkora egy sutyerák ez a lebanc már, simán lemondana az apjáról a gyerekeiről és a kertészéről (illetve ebben a speciális esetben a tenperpartészéről), csak hogy megmaradjanak a csecsebecséi... eközben az angolok a cuki meleg pokolban járnak egy kört (ügyes volt a kontraszt az ő irodájukkal). és ismét megtapasztalhattuk velük együtt, hogy a network-öket idióta majmok vezetik. kivételek persze vannak, például egy új karakter, aki viszont gyanúsan makulátlan eddig, biztos vagyok benne, hogy előbb/utóbb előbukkannak majd a bibircsókok... ($01.23.)

„sloan and tori want e to be the meat in their girl-girl sandwich.”

azért ha már hbo, kaphatna többet is a néző néhány messziről fotózott malin akerman-cicinél a hármasszex-jelenetnél... még nem tudjuk, hogy mit akarnak kezdeni ezzel az írók, repedéseket e kapcsolatának a falán, vagy csak bedobták, mint kötelező férfiálmot, jelenleg még csak azt láttam, hogy nem láttam belőle semmit... a pénzügyi vonal is zakatolt mellékesen, és persze megint ari lopta a show-t a tombolásaival. ($01.23.)

„i’m marrying will today at 3:30 pm at city hall, if you guys want to come.”

ha már mindenképp újra össze akarják terelni maggie-t és jim-et, legalább illik stílusosan eltakarítani az útból a zavaró tényezőket. és bár a szösziéket hamar lerendezik, azt kell, hogy mondjam, hogy érdemes volt ide is belekeverni sorkin bácsi egyik klasszikus témáját, a hagyományos újságírói tevékenység vs szenzációhajhász modern firkászok ellentétét. mert nagyobbat üt, amikor egy látszólag jól passzoló párt szakít szét egy ilyen ellentét. és továbbra is állítom, hogy jó volt hallgatni a vitáikat. bár lehet, hogy velem van a baj, mert én a nagy pénzügyi machináció elbukását is élveztem, de igazából nem tehetek róla, hogy élvezetesen tálalják, hogy charlie ekkora figura, hogy valahogy mindig kap az egész egy gunyoros élt, mire a képernyőre kerül. bár félek, hogy will börtönbe jutása kapcsán kivételt tesznek... (ejj/ejj, miért kell felrúgni a konvenciókat? ’esküvőt a fináléba’ szabály, emberek....) ($01.22.)

„your jaw-dropping government overreach simply won’t extend to putting a tv star in jail for contempt.”

üdvözlet a világban, ahol a lefekvés előtti vitákban is tökéletes mondatokat vágnak egymás fejéhez a párok... kell valami idealisztikus képbe kapaszkodnom, mert a valóság beszivárgása a sorozatba túl riasztó. és most nem elsősorban a klíma-változás okozta poszt-apokaliptikus sokkra gondolok (olyan is ritkán van, amikor az ember szörnyűségeket hall a tévéből, és mégis mosolyog...), hanem, hogy tudom, hogy a hatóságok tényleg képesek elmenni nagyon sokáig, hogy elérjék, amit akarnak. még jó, hogy van néhány szabadság-harcos, aki szembemegy ezzel a nyomással. és nem kell radikális tettekre gondolni mindjárt, nekem elég, ha zseniális fricskát helyez el az orrukon (imádtam, ahogy a srácok előkészültek a kamu-adásra). és nem arról van szó, hogy az igazság ne lehetne veszélyes, csak nem mindegy azoknak a hozzáállása, akiknek hatalom van a kezében. (azt hiszitek, hogy ha elrejtitek a bal felső sarokba a foo fighters-t, akkor nem szúrom ki őket...?) ($01.22.)

„look at all of us. we’re all so different, and yet there’s nothing that we wouldn’t do for each other.”

kismiliószor láttam a take on me klippjét, de rá nem jöttem volna, hogy miért vannak rajzos átvezetők, amíg meg nem szólalt az az ezerszer elátkozott műanyag dobhangzás... továbbra is furcsának találom azt a mentalitást, hogy az utolsó körre akarnak változtatásokat ránk erőltetni. igaz, úgy gondolták, hogy úgy fogadjuk el legkönnyebben az új karaktereket, hogy közéjük keverik a régieket, és akkor elgyengülünk a nosztalgiától, és megértőek leszünk. gonosz, alattomos terv... kicsit re-pilot volt ez így, nem csak azért, mert újra össze kell szedni egy csapatot, de bőven utalgattak is a kezdetekre. nem kezdem el elemezni a leendő tagságot, mert még nem sokat tudtunk meg rólunk, van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé, de kellően változatosak. talán tényleg nyitottabban kéne hozzáállnom idén a sorozathoz, elfogadni azt, amit ad. ($01.22.)

„you can save your students a lot of time. on the first day of class, tell them they know the difference between right and wrong. do what’s right. they don’t need a lawyer to tell them their moral absolutes.”

azért kíváncsi lennék, hogy hány újságíróban mocorog a morális dilemma, hogy mérlegelik-e az összes következményt, amikor megosztják a világgal a tudomásukra jutott információkat. ingyen és bérmentve tudok nekik tanácsot adni, ha szeretnének kicsit tükröt tartani maguk elé, és elmélyedni ebben a bonyolult kérdéskörben: nézzétek (a) the newsroom-ot...! itt van ez az egész szivárogtatós ügy, ahol persze aggódunk neal-ért (azért az mindig szánalmas a hatóságoktól, hogy ilyen esetekben tudnak erődemonstrációt tartani...), közben megértjük azokat az érveléseket is, amiket will dob be a vitába. de maggie vonatozásával is az etika vékony jegén álldogálunk. aztán. rájöttem, hogyan lehet nekem pénzügyekkel kapcsolatos jeleneteket eladni úgy, hogy élvezzem is őket: kat dennings-szel és olivia munn-nal... ($01.21.)

„do you guys understand the explosion occurred in the 21st century?”

keresem a megfelelő szót, mert az nem hangzik túl etikusan, hogy alig vártam, hogy a robbantásokat dolgozzák fel, amikor megláttam a címet -de most már mindegy, leírtam, és ez is volt a valóság, valahol én is lehetek egy kicsit katasztrófa-turista. de egyébként is, azért reménykedtem, hogy ezt a szörnyű eseményt szedi elő sorkin bácsi, mert el tudtam képzelni, hogy milyen pörgés lesz az epizódban tőle -és ezt meg is kaptam. meg egy kicsivel többet is. mert többen is külön sztorikat kaptak. mindig örülök sloane magasabb intenzitású képernyő-idejének, mert folyton hoz magával egy fanyar humort, még azt is elnézem neki, hogy sokszor egy büdös szót nem értek a gazdasági hablattyából. neal is talán kitörhet végre a bigfoot árnyékából, bár egy kicsit aggódom, hogy a nagyon titkos dokumentumai hajaznak a tavalyi sajnálatos főszálhoz. viszont úgy tűnik, hogy az idei év egyik nyertese maggie lehet, jó látni őt kinn a gödörből. a mai nap tanulsága a közösségi médiák kioktatásához kapcsolódik, ahol a ’mindent azonnal’ elve felülírja a hiteles tájékoztatást. a második legfontosabb tanulság meg az volt, hogy mindig várjuk ki a megfelelő alkalmat, hogy nagybeszédet tartsunk... ($01.21.)

„hot, sexy, irresistible, fun, troublemaking, chaos causing, women like you... were my drug of choice long before i got into smack.”

és még azt mondják, hogy kurvák csak egy dologra jók -pedig igazán lehet tőlük tanulni az élet dolgairól... sűrű egy nap volt ez, külső és belső változásokkal. kev-et könnyű megértenem, nekem is volt csajom, aki ragaszkodott a hajamhoz, ugyanakkor kurva jó érzés, amikor nyáron szabadon lélegezhet a fejed. debbie-t is tudjuk követni a nővé válás folyamatában, elkerülhetetlen ez, és végre nem viszik olyan tévutakra az írók, mint tavaly. bár az nagyon jó lenne, ha fiona fogná még egy kicsit a kezét. ha már hősnőnknél tartunk, elég szép érzelmi hullámzást élt át egy nap alatt, vidám ugrálás, pofon, flört és elutasítás. a végére meg is zuhant kicsit. nem is tudom, mi a szarabb, ez, vagy ha fizikailag merülsz ki, mint lip. tudjátok mit? ian betegsége a legszarabb, igaz, ma még tudták milkovich-ék kompenzálni (egy igazán stílusos bosszúval eresztve kicsit a srác fejében lévő gőzből. egyébként meg az én faszomat is kapja be minden buzi-gyűlölő!). frank fejtegetései meg azért tetszettek, mert alattomosan csempészik bele a sorozat szövetébe a társadalom-kritikát. ($01.21.)

„when it comes to tammy, the code is the same as that of the battlefield: first, you leave no man behind. second, you must protect yourself against chemical warfare. tammy does not abide by the geneva convention.”

az évadnyitóban megkezdett témámat folytatnám, mert az írók is ezt teszik -nem kütyükkel akarják megmutatni az idő-ugrást, hanem a karakterek segítségével. april továbbra is keresi a helyét az életben -talán még sosem hallottuk ennyit beszélni egy szuszra... tom is meglepő, hogy nyugodt magánéletet szeretne. de persze a legfurább (és így a legviccesebb is) természetesen jamm képviselő volt, zseniális volt, ahogy a nagypofájú kihaénnem alakot ron formájú pincsikutyává degradálták (az átnevelő-táborért külön ezer pirospont, muhahaha!). ($01.21.)

„you’re not in control of anything. you’re just a clean-up crew. you’re the janitor.”

no, a srácok is arra a következtetésre jutottak, mint én -akit nem láttunk meghalni, az él. és ezért a hitért hajlandóak a morcosabbik arcukat is előszedni. de előtte valami más. az előző rész bezártsága után azt hittem, hogy tágítani fogjuk a látószöget, de inkább egy teljesen új nézőpontot választottak (mindig bátor dolog félrerakni a főszereplőket, és másra fókuszálni). mert egyértelmű volt, hogy az új rendszer befolyásolni fogja azok munkáját, akik eddig a jó öreg géppel is dolgoztak, de csak most szembesültünk vele (a control-lal együtt), hogy miben változott meg mindez. mert miért ne manipulálna a terrorista-elhárításban is a gonoszgép, ha már úgyis minden másban ezt teszi...? csakhogy ez egy olyan terület, ahol maximális bizalom kell (érdekes filozófiai kérdésekhez vezet, ha belegondolunk ebbe a ’nem mindenki terrorista, aki annak tűnik’ témába, főleg a manapság zajló események tükrében). (ha már visszahozták a control-t, nem lehetett kihagyni egy ms.root-féle visszavágót sem a ketrecben, nagyon helyesen.) ($01.20.)

„the lesson is that anyone who looks on the world as if it was a game of chess deserves to lose.”

azt hittem, hogy csak egy számtech-es kikacsintás a cím, pedig arra utal, hogy az írók imádnak velünk játszani. valahogy benne volt a levegőben, hogy valakit megint elveszítünk a csapatból (nem tudom miért mániájuk ezt az évadok közepére időzíteni), így azért megállt bennem az ütő, mikor mr.finch a földre rogyott (nagy írói teljesítmény, hogy bármit kinézek már belőlük), aztán persze szétterült az arcomon a vigyor, mikor sztornózták az egészet. kicsit sajnáltam is, hogy ez csak egy egyszer-használatos trükk, a többi alternatív halál már nem ütött, hiszen tudtuk, hogy mindez csak szimuláció (kár, hogy minden elem az volt, elnéznék egy bátran csókoló mr.fusco-t többször is...). aztán persze a legvalószínűbb halál következett be ténylegesen (illetve valószínű halál, mert amíg nem látjuk valakinek a homlokán a lyukat, az a tévés világban nem halott...), főleg annak, aki követi a hollywood-i híradásokat, és megütötte a fülét, hogy ms.shahi gyermekáldás elé néz -és hát nagy pocakkal nem lehet térdkalácsokat lőni... ($01.20.)

„how do artificial super intelligences usually talk to each other?”

amikor felreppent a hír, hogy a félévad közepén egy mini-trilógiát terveztek az írók, elhatároztam, hogy egyben fogom megnézni a három részt. nagy mákkal elkerültem mindenféle spoilert, úgyhogy jöhet az élvezet. azt még csak sejtem, hogy jó ötlet volt-e, hogy nem kell heteket várnom, de az biztos, hogy az első pillanattól azt éreztem, hogy hiányzott a sorozat. pedig akkor még csak finoman nyitottunk, bár nagyon jó volt mr.finch és a két grácia közti minden verbális interakció. aztán jöhetett a lényeg -értve ezt minden szinten, mert végre félreraktunk minden csippcsupp gengszterkedést, és a két géppel kezdtünk foglalkozni. nem azt mondom, hogy vallásos áhítattal viseltetek irántuk, de mindig erős részeket hoznak, ha ők vannak a középpontban. és hát a gonoszgép megmutatta magát ereje teljében, milyen, amikor isteni kegyet szolgáltat, és milyen, amikor a harag vezérli a kezét (nem véletlen ez a sok istenes utalás, de hé, az írók is egy templomba vitték keménykedni hőseinket...). de a legjobb az volt, ahogy megoldották azt a lehetetlen feladatot, hogy úgy ábrázolják a két gép találkozását, hogy nem hogy nem lett nevetséges a jelenet, hanem bődületes erővel kényszerített térdre (a gyerek-castingost innen csókoltatom). (annak is örültem, hogy jutott idő kicsit megágyazni az öreg gonosz motivációinak, ráadásul úgy, hogy reflektáljanak az epizód címére.) ($01.20.)

„a man is only as good as his word.”

egy bond-filmben nem használnak ennyi aston martin-t, mint amit itt felvonultattak az elején a srácok... a filmvilág bizony sok mindenről szól -művészi elkötelezettségről, persze, de ugyanennyire ott van a kapzsiság is. ezt persze tudtuk eddig is, csak mindig rossz érzés, amikor pofánvág a tudat. (egyébként én simán megnéznék egy aquaman-t michael bay rendezésében (víz alatti robbanások!) -ha kevin smith írja...) (és maxirispekt paul haggis-nek, aki szolidan kirakta az oscar-okat a kép hátterébe...) ($01.20.)

„sometimes, when we lose our way, we must return to the basics. that’s where the beauty lies. la bellesa de la vida.”

bezárjuk a zenét mindenféle puccos helyekre, pedig nem oda való. vegyen mindenki példát a new orleans-iakról, ahol mindennap az utcán hömpölyög a zene (az itteni nagyjelenet olyan volt, mint egy treme-epizód kicisben, még a köcsög rendőrök is felbukkantak tönkretenni a hangulatot...). sokat foglalkoztunk ma a gazdaságis nénivel, akit már a végén meg is sajnáltunk egy kicsit, ahogy kimondta, hogy szarban van a haza. és persze hailey is mindig ott sertepertél a kamera előtt, hogy mindenféle apróságok történjenek vele. ($01.20.)

„adolf hitler’s favorite game was cowboys and indians. he called the russians redskins and found inspiration in the white man’s ethnic cleansing of our navajo kin.”

sok emberben lehet érezni kettősséget. mert lehet valaki úgy is kőkemény, hogy közben érzéseket táplál valaki iránt -a proctor-családnak természetesen fáj egy szerettük haldoklását végignézni. a szülőség is hozhat ilyen kettős érzést valakiben. és persze a legősibb aduász is, a szerelem. de ha már itt tartunk, nézzük meg hood sheriffet, aki serényen készíti elő a nagy rablást, de első szóra ugrik, ha gyilkosságot mondanak be a walkie talkie-n; azt mondja proctor-nak, hogy leszarja a háborút, ugyanakkor máris rohan az indián területre. de annyi mindent elő lehetne még szedni, például, hogy a szép lányok külső álarca alatt milyen keménység húzódhat. (nem csak a pofás új főcímre kapta fel az ember a fejét, hanem megint míves volt a vágószobai munka is, először nem értettem, hogy hogyan jön össze a medencében úszás és a rituális kefélés, de aztán kikerekedett a megoldás.) ($01.19.)

„coronel lando calrissiano, de las fuerzas especiales, doesn’t work for you!”

már csak kíváncsiságból is megnéztem, a mai visszatérő vendégszereplőnk 2010-ben, a sorozat harmadik (mondom harmadik!) epizódjában tűnt fel, úgyhogy jó poén volt, hehe, de kurvára nem sokan emlékezhettek rá. sebaj, a bunyókat mindahányan élvezhettük, meg az irodai gyermek-problémát is. apropó, poronty, remélem nem vele akarnak komolyságot csempészni a sorozatba, mert baromira nincs rá szüksége... (bsg-s poénokra viszont igen!) ($01.19.)

„you tried to kill my dreams, but they cannot be murdered. but what you did... you brought death into this place and for that you must pay.”

a halál előkereste a legszebb csuklyáját a gardróbból, megélesítette a kaszáját, és úgy döntött, ma este cirkuszba megy szórakozni egy kicsit... véres aratással ünnepelték az írók, hogy közel az évad vége, valahol meg lehet őket érteni, hogy így akarnak drámát csinálni, csak nem minden döntésükkel lehet egyetérteni. mert azt hinné az ember, hogy azért indították el a szöszit az úton, hogy a negatív szerepből eljutassák valahova, de aztán derékba törték az egészet -aminek a meglepetés erején kívül nem sok haszna volt. mert a babás őrült máshogy is bevégezhette volna. másrészről az tetszett, hogy a végén csavartak egyet az epizód eleji bosszún. de ezen kívül kevés volt, amikor elismerően húztam fel a számat -ide tartozik, hogy megint kacsintottak egyet az asylum-ra. szóval elérték az írók, hogy tényleg úgy várjuk az utolsó részt, hogy ’na, vajon ki éli túl?’... ($01.18.)

„i have the most valuable currency in america. a blind, stubborn belief that what i am doing is 100% right.”

azért elég bátor dolog az utolsó évadra felrúgni a jól megszokott felállást... mert oké, hogy karakter-szinten nem sok minden változott, leslie kitartása továbbra is inspiráló, tom még mindig magába szerelmes, ron-t csak az ételek és a kétkezi munka érdekli, gary jerry larry terry meg kis béna, de ott van sok kis apróság, amik azért jelzik, hogy három évvel az eddigi történések után járunk. a legérdekesebb persze a leslie vs ron ellentét, de a dwyer-házaspár küzdelmei is jók lesznek a felnőttség ellen. de tudjátok mi a legjobb abban, hogy újra itt vagyunk pawnee-ban? hogy itt még a megható érzelmek is röhögésbe torkollnak, szipphihihi... ($01.18.)