soroló

(texans vs broncos)

vannak azok a kötelező szegmensek, amiket minden évben várunk a hardknocks-ban, a rookie-show például ilyen, vagy amikor elviszik az újoncokat valami helyi nevezetességbe (idén mindkettő viccesre sikerült). és vannak azok a szegmensek, amik minden évben eljönnek, mégsem várjuk őket -mint mikor a general manager dolgozni kezd... emellett persze jöttek a jj percek is (olyan fura, hogy egy védőjátékos a legnagyobb sztár egy csapatnál), meg a kis apró emberi sorsok, akár pozitívan, akár negatívan (bill o'brien-nél elég volt pár perc, hogy teljesen más szemmel nézzünk rá). és a végén a nyögvenyelős meccs. minden rendben volt, egyetlen rendezői döntést kérdőjeleznék meg: miért kellett végignéznünk a teljes, bővített, vágatlan cushing-hányást...? ($08.30.)

„maybe you feel jj deserves more because... because he’s white.”

a bikinis lányok egyre kevésbé tudják elfedni, hogy igazából olyan háttér-dolgokról akarnak nekünk mesélni, amikről nem igazán akarunk tudomást venni, amikor a játékot nézzük -a nagy pénzügyi alkudozásokról, a sérülések következményeiről és egy kicsit az öltözői bully-ingról is. persze, szórakoztatóan teszik mindezt, nem kérdés, de azért nem is felhőtlen vígjáték ez ezek miatt -shit, ezek mellett még egy victor cruz szamba se’ lenne őszinte... ($08.30.)

„west baltimore is dying, and you empty suits are running around trying to pin some politician’s pelt to the wall.”

az élet körforgásába nem sok beleszólásod van. persze, megtehetsz mindent, hogy egy kicsit jobb legyen minden, de ne álltasd magad, hogy túl sok eredménye lenne, bármennyire erősen is próbálkozol... nem túl szívderítő, amit írok, mi...? de pont ezt sugallta az évadzáró is, hogy az, hogy néhány embert sikerült rács mögé juttatni, még nem jelent semmit, az alsóbb szinteken ugyanúgy kiszolgálják az igényeket, és ha felfelé nézünk, ott sem változott sok minden. pedig az fbi még vevő is lett volna a korrupciós botrány átvételére -igaz, hogy ezért komoly árat kértek, mert őket csak a nagyvadak érdekelték volna… most sem mentünk el fontos karakter-pillanatok nélkül, jimmy őszintesége a kórházban szívet melengető volt, ahogy dee megrendülése is valahol szívtájékra ütött. bár nála nem is az a durva, hogy belátta, hogy mennyi veszteséggel is jár az, hogy ebbe a családba született, hanem az, hogy képtelen szabadulni ebből a káros családból. no, túl a letartóztatásokon, egyezkedéseken, tárgyalásokon, ítéleteken nem lehetünk elégedettek -a jól működő csapatot szétszedték (’hova nem szeretnél menni?”, hehe!), pedig van még bőven bűn baltimore utcáin... ($08.29.)

miért olyan fontos a hitelesség? mert ezzel az erővel nézhetnénk dokumentum-sorozatot is... de valamiért ragaszkodunk hozzá, hogy egy ilyen típusú történet közelítse meg annyira a valóságot, amennyire a dramaturgia engedi, és ez egyáltalán nem baj. nem baj, ha nem idealizált hősöket nézünk, akik diadalmasan kapják el a velejükig romlott gonosztevőket, hanem ennél sokkal árnyaltabb a kép. mert a rendőrök is esendő emberek, akik követnek el hülyeségeket, miközben a véget-nem-érő kulimunkát végzik, és a drog-ügyletekből élők sem a patás sátán szolgálói, inkább megélhetési bűnözők, vagy csak elveszett lelkek, akik beleszülettek ebbe a világba, és képtelenek kimászni belőle. nem baj az, hogy alaposan végigrágtuk mindezeket, élvezettel figyeltük, ahogy apróságokból rakták össze az ügyet, és közben volt idő megismeri mind a két oldal szereplőit (ez mindig is a vesszőparipám volt, hogy egy történet úgy teljes, ha látjuk az összes nézőpontot). a túlzott realitással csak egy baj van: nem elég kalandos ahhoz, hogy igazán beleszeressünk. és ez volt az, amitől egy kicsit tartottam, mielőtt elkezdtem volna (újra)nézni a pilot-ot: hogy baromi erős munkának fogom tartani, aminek csak a maximális respekt jár... na, ha tudnám igazán szeretni, de nehéz, mert hideg és nem enged igazán magához. pedig egyből felvettem a tempóját, élveztem majd’ mindennap azt az egy órát, amit rászántam, de a picsába, nem vagyok képes a maximális értéket kiosztani rá: tetszett.

„you a weak-ass nigger, man.”

fájdalmas szál-elvarrások. a gengszterek pontosan úgy reagáltak a hurok-szorításra, ahogy várható volt, elvágták a telefon-vonalakat, és elvágták azoknak az életét is, akik kinyithatták volna szájukat. és persze a rajtaütés miatti anyag-hiánnyal is kezdeniük kellett valamit. a nyomozó-csapatnak is reagálnia kellett ezekre a lépésekre, és volt, ahol tehetetlenek voltak (kisnéger megmentése), de volt, ahol az alternatív módszerek jól kiváltották az előzőeket (fúrás). de az a fura, hogy mégsem érzel elégedettséget, mikor azt látod, hogy kattan a bilincs, mert tudod, hogy nem fognak tudni rábizonyítani mindent. mert megint akadékoskodnak felülről... tetszett, hogy a hadnagy ennyire karakánul kiállt a nyomozásért és magért az erős ellenszélben, és az is vicces, hogy mennyire kétségbeesetten próbálják oltani a tüzet az államügyésztől a polgármesteren át a szenátorig. mert ennél tisztábban nem is írhatták volna magukra, hogy ’sáros vagyok’... (van-e annál nagyobb thug life, ha egy 2pac poszter alatt lőnek halálra...?) ($08.29.)

„you need to let them know that a vote for frank underwood is a vote for america works!”

shit, még én is szavaznék frank-re egy ilyen beszéd után, pedig én ismerem a szarságait, nem úgy, mint a választók... bár azt meg kell hagyni, még mindig egyenesebb elnök, mint az orosz változata... várni lehetett, hogy president petrov kicsinyes bosszúból válasz-lépéseket tesz majd, de arra nem számítottam, hogy a saját katonáit sem kíméli -vagy a közel-keleti békét... a külpolitika most felülírta a belpolitikai kampányt, de muszáj is a prioritások között választani. érdekes volt, hogy ma milyen sok idő jutott az elnök körüli emberek magánéletére és érzéseire. ágyba bújtunk az írókkal, doug-gal elértük az újabb mélypontot (úgy vártam, hogy frank a kamerába fordul, és bevallja, hogy ő rendelte meg a gyilkosságot...), és elgondolkoztunk remi-vel a feketék helyzetéről a mai washington-ban (és persze továbbra is ott izzik a levegő közte és a leendő alelnök-asszony között). de kellenek ezek a mellékszálak, hogy a teljes képet kapjuk. ($08.29.)

„the commissioner wants raids citywide. every door we can take. any addresses we can write on, anything connected to a narcotics case. cid, tactical, the deus... and tomorrow, on the 6:00 news we put a lot of fucking dope on the table.”

mindenki másképp reagál egy ilyen drámai veszélyhelyzetben. van, aki kikészül. más a tehetetlen dühét próbálja levezetni, amin csak tudja. és lesznek olyan rohadékok, akik politikai tőkét látnak majd abban, hogy egy ember élete egy hajszálon függ. és persze ott vannak még azok a férgek is, akik jogi egyetemet végeztek, és mindegy, hogy melyik oldalt választották a diploma után, mindenképp utálatos, amit tesznek -mert az ügyvédek mocskokat védenek, az ügyészek és a bírók meg nem mernek elég erélyesek lenni, mert a karrierjük előrébb való, mint az igazságérzetük. de hogy megint egy ilyen életveszélyes helyzet kellett, hogy a teljes rendőrség rámozduljon az ügyre, szégyen... persze hatással van ez az egész a gengszterekre is, ők is érzik, hogy most átléptek egy olyan határt, amit nem kellett volna. és fájni fognak a következmények... ($08.28.)

„look, forgiveness from other folks is good, but ain’t nothing but words coming at you from outside.”

hosszúra nyúlnak a napok. főleg, ha úgy döntöttél, hogy tiszta leszel, anyagozás nélkül nehéz átvészelni egy teljes napot. vagy ha vérdíj van a fejeden, és nem tudsz kimozdulni rendesen otthonról. vagy ha a gyermeked anyja nyaggat mindenféle szarsággal. vagy ha belesétálsz egy ócska zsaru-csapdába, és a fogdában kell töltened a napodat. vagy ha a nyomozás helyett a bíróságon kell küzdened a volt feleségeddel. vagy ha tizenkét órás megfigyelésre osztanak be. vagy ha a munka mellett még a besúgó feladataidat is el kell látnod. vagy ha a fárasztó munkanap végén még a szociális hálódat is ápolnod kell... mindig vannak apróságok, amik a srácok kezére játszanak, aztán valahogy fentről mindig beleokoskodnak, és persze a rosszfiúk sem tartják magukat a tervhez... hatásos volt az utolsó jelenet, ahol a rajtaütés után nem sokat tudtunk a rendőrnéni hogyléte felől, szépen pumpálták fel a nézőkben (is) az adrenalint. (klasszikus szabály: ha egy karakter betekintést enged az életébe, azzal történni fog valami...) ($08.28.)

„we were this close to living the dream and then dad spit on his dick and fucked us!”

meddig tolerálható a trógerség? és ezt most nem csak arra értem, hogy a sorozat alapfelállását azt robbantja, ki, hogy a szülők megunják a saját gyerekeik trógerségét, hanem nézői szemmel is -lehet-e szeretni két ilyen tróger főszereplőt? aligha, de ha elég vicces szituációba keverednek a trógerségük miatt, akkor szórakoztató lehet nézni a kálváriájukat. és bár a pilot alatt nem voltam meggyőzve, hogy ez mindig így lesz, voltak pillanatok, amikor képtelen voltam ellenállni az abszurditásig fokozott hülyeségnek. mert persze, hogy pofánbasznád jó erősen a két srácot, de csak kedvesen, nevelői szándékkal... (a végén dea feltűnése győzött meg arról, hogy nekem ezt folytatnom kell, és nagy respekt ben stiller-nek, hogy megint túltolta a method acting-et...) ($08.28.)

„will graham interests me. odd-looking for an investigator. not very handsome, but purposeful.”

míg hannibal-t készen kaptuk, addig az új sorozatgyilkosunk most formálódik a szemünk előtt -és tényleg átérezhető, hogy küzd benne a sötét énje és a szerelemre vágyódó tiszta lelke. persze ő sem kerülheti ki hannibal befolyásolási övezetét, ezt egy egyszerű filmes trükkel prezentálták is nekünk az elején, amikor a fülébe suttogott -gonosz dolgokat. mert hannibal-t igazából továbbra sem érdekli más, csak will, és a család egy olyan tényező mellette, ami zavart okoz, így meg kell szűntetni. bár a sikertelen támadás pont az ellenkezőjét váltotta ki -viszont kellő feszültséget hozott az epizódba. de ezen kívül is sikerült jó pár erős pillanatot belecsempészni (fizikai küzdelem a sárkánnyal, közös mozizás), és hannibal is megkapta végre az ikonikus szájtakaróját (és alana is beválthatta az ígéretét, nem csak a szájával tud keménykedni ez a nőszemély...). csak azt nem éreztem, hogy már csak két rész van hátra... ($08.27.)

„if you want to know which gecko i am, i’m the dedicated one. the one on a mission.”

tavaly év végén szépen beértük a filmet a sorozattal, úgyhogy azóta fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit tartogathatnak nekünk a folytatásra. hát hangulatra centire ugyanott folytattuk, kicsit nyomasztó és maximálisan over-the-top, de érezhetően nem is akarja komolyan venni magát. a sztoriból még csak egy apró szeletet kaptunk meg, szétszedték a gecko testvéreket, adtak melléjük egy-egy csajt, és egyenlőre külön utakon járatják őket. én valamiért a seth/kate párost vártam (ha másért nem, mert a filmnek is ők voltak a túlélői, így majd’ húsz éve izgat, hogy mi lett velük a titty twister-béli mészárszék után), de a ritchie/santanico párosban is van potenciál, főleg, hogy ők képviselik a mitológiai vonalat elsősorban (és itt van lehetőség arra, hogy eiza gonzales vetkőzzön egy kicsit). de igazából mindenhol gyanúsan sok culebras-ba futottak bele hőseink. az új arcok jónak (és cool-nak) tűnnek, de még csak épp hogy beköszöntek, mint ahogy pár régi arc is csak épphogy tiszteletét tette ebben az őrült cirkuszban, úgyhogy várjuk meg, hogy mindenki igazán véres legyen, akkor fog kiteljesedni a móka... ($08.27.)

„nature, well, nature always wins.”

teljesen meg tudom érteni az amc-t, akik a bődületes sikert látva még többet ki akarnak préselni ebből az univerzumból -így rendeltek kirkman-éktől egy testvér-sorozatot. akik szerencsére nem ugyanazt akarták még egyszer eladni a csatornának, így a kifejlett apokalipszis helyett inkább arra az időszakra koncentráltak, amit akár hívhatunk kezdeteknek is (gondosan ügyelve arra, hogy itt se derüljön ki a járvány kialakulásának oka, és hogy az emberek itt is rácsodálkozzanak a zombikra -ebben a szörnyű univerzumban romero sosem hozta létre a klasszikusait...). és jól rá is játszanak erre, már rögtön az elején, ahol a hatásos felütésben a virágzó civilizáció közepébe dobják a srácot, majd többször is elhitetik velünk egy pillanatra, hogy ’majd most megfordul, és akkor...’, pedig tudjuk, hogy még várnunk kell az ilyen fordulatokra. nincs még rothadás, az operatőr is világosabb színeket használ (a zene is másképp hat, illetve másképp zaj-zene, mint amit bear csinál a nagy elődnél, a hegedűsök ijesztgetése helyett szinti-prüntyögés van és gitár-sírás). a középpontba egy nem túl eredeti diszfunkciós családot állítottak, akik valószínűleg elég érdekesek lesznek ahhoz, hogy kövessük őket az első (csoszogó) lépéseknél -csak idegesítő tiniket miért kellett hozzájuk csapni...? ($08.27.)

„prom queen hottie seek short, cute and cuddly 20-something to fulfill her fantasies.”

fuck bunny, szó szerint, mi...? no, ez így jó volt, hogy összekötötték a szokásos két csapatot egy kefélő-verseny erejéig, ahol már megint megkapták a magukét szegény plüss-baszók hollywood-tól... eközben ari élete legnagyobb kihívását teljesítette -őszintén meg kellett alázkodnia. ($08.27.)

„you guys, you’re like ten times worse than metallica, kings of leon, and aerosmith combined. (...) you are all truly the most fucked up band in the history of rock and roll.”

szegény ’tallica, mennyit fog még kapni azért, mert elmentek egy dilidokihoz, és ki is adták az egész nyűglődést dvd-n... itt csak annyi volt a feladat, hogy komikusan eltúlozzák az ilyen üléseket, és a jó karakterekből adódóan ez nem is volt nehéz. a tanulság is tetszik: pont jó ez a diszfunkcionalitás, ettől működik egy r’n’r banda... ($08.26.)

„you got a good heart in there, too. not like the rest of these niggers.”

dillinger-t egy mozi előtt kapták el -a mi rosszfiúnknak meg egy kosármeccs lesz a veszte...? és ráadásul egy véletlenen fog múlni, hogy a zsaruk megismerik az arcát. igaz, hogy sokat tettek az ügy megoldása érdekében, ennyi szerencsét megérdemelnek (egyébként is, tényleg hajszálon múlott a dolog, hogy a két tökfejnek feltűnjön, hogy baltimore teljes lakossága eltűnt az utcákról...). tetszik, hogy sokkal mélyebbre megyünk, mint az utcán terjesztett szarul higított cuccok felszíni világa, beleássuk magunkat egy gondolkozó gengszter elméjébe, hogy hogyan kell úgy egy rakás pénzen ülni, hogy az ne legyen feltűnő, és közben figyelni arra is, hogy a felsőbb körök zsebe eléggé ki legyen tömve, hogy nyugiba lehessen a tevékenységet hosszabb távon csinálni. de tetszik az is, hogy a jellemhibáikon fognak elcsúszni -például, hogy szarba sem veszik a nőket. bár attól tartok, hogy a zsaruk által elkövetett hibák is megbosszulják majd magukat (nagyon hangsúlyozták, hogy senki sem volt a tetőn...). omar meg megint kapott pár percet arra, hogy bemutassa, hogy nem pussy attól még, hogy nem a pussy-t szereti... ($08.25.)

„it’s son’s duty to bury father.”

jól belesimul az idei vonalba, hogy bohannon-t és a kínai lányt közös kalandra küldték -egy szomorú közös kalandra... most így belegondolva elég western-es az, ha valakit a vadonon keresztül visznek az utolsó útjára. persze jöttek a (vizes) akadályok is, mert azok is kellettek, hogy ez a két meggyötört lélek, akik oly’ sok mindent vesztettek már el, most egy kicsit közelebb kerüljön egymáshoz. kizárólag lelkileg, ráér még a testi közeledés (jól dolgoznak a sminkesek/jelmezesek is, mert látványos a különbség mei fiú és lány alteregója között). ha ez nem lett volna elég, egy várossal arrébb is örülhettük egy nagy egymásra-találásnak, de szenvedtek már eleget azok a nők is, hogy kicsit könnyítsenek egymás szívén összekapaszkodva (itt is kétséges a fizikai kapcsolat, bár nem tartom kizártnak). némi főszál is feltünedezik a dombokon és tavakon túl, a mormonok lesznek a kulcs –remélem nem csak a dolgok felkavarásában lesznek jók. ($08.24.)

„give a degree to a dog”

elég generikus epizód volt, valami gebasz van a greendale körül, erre annie pánikol, jeff ügyvéd szemmel reagál le, abed nerd-ködik, britta részeg, chang meg idióta. oké, az új arcok hoztak egy kis színt bele, bár az öreg néger az eddigi idősebb férfi-karakterek tökéletes pótlója, a criminal minds-os néni meg egy furcsa annie/jeff/abed keverék. egyébként az elmúlt évadokból kiindulva simán elhiszem, hogy egy kutya is járt a suliba... (happy 100. epizód!) ($08.25.)

„timecop or stargate?”

amikor elliot azt üvölti, hogy ’válaszokat akarok!’, akkor igazából a nézők hangját hallod. pedig a megoldás ott volt végig előttünk, csak maximum nem akartuk elfogadni. de az a jó, hogy sam esmail-ban van annyi önreflexió, hogy ezt ki is mondatja hősével („ti tudtátok?”), majd az utolsó jelenet alá a pixies ’where’s my mind’-jának egy-szál zongorás verzióját keveri, aminél elegánsabb utalást nem tudnék elképzelni a nagy elődre. de egyébként simán kinézem belőle, hogy az évadzáróban megint csavar egyet ezen az őrületen. miközben elliot zavart utazását néztük, addig az evil corp-ban sem tétlenkedtek. azt látták a legjobbnak, ha eltávolítják a sima modorú ámde sötét lelkű svédet, nem is sejtve, hogy ezzel milyen erős szövetséget kovácsolnak önmaguk ellen. de biztos, hogy a szöszi megkörnyékezése is fordítva fog elsülni. szóval itt tartunk most -ott az ujjunk az enter felett, és alig várjuk, összeálljon szépen a program -és megmeneküljön a világ... ($08.24.)

„she-male jail fail. balls to the wall in tranny prison brawl.”

kitartó munkával sikerült elérni, hogy minden egyes pozitív életszemléletű karaktert lehúztak az írók, amennyire csak lehetett -gratulálunk ezért a sikeres teljesítményért... kezdődött p-vel, aki magányos lett és zugivó, aztán jött soso és az ő kirekesztettsége. most épp sophia-t tiporták meg, hogy komoly külső és belső sérüléseket szerezzen. és hát doggett-et sem látjuk mostanában mosolyogni, még ha dühöt nem is szítottak benne (pedig megnéztem volna, ahogy kijön belőle a tetovált lány...). de még ha nem is ennyire fordítanak ki mindenkit, azért gyakran inkább a negatívumokat hozzák ki belőlük. de most komolyan, chapman képes lett volna a kézimunkára? bár amilyen önző módon viselkedik mostanság... egyedül az újdonsült abuela maradt olyan kemény, amilyen szokott lenni, igaz, egy pillanatra őt is elbizonytalanították az anyai szeretettel, de azért a végére csak hagyták eluralkodni rajta a mocskot (és erre a csúnya önzőségre erősítettek rá a flashback-kel is). ($08.24.)

„my journey to damnation began when i was swallowed by the beast.”

a végén még kiderül, hogy ez egy romantikus történet... fura látni egy sorozat-gyilkosnál ennyi érzelmet -hannibal után, persze. de szép volt a gesztus, hogy tigris-nézőbe vitte a lányt (és a jelenet is átütő lett a színeknek és a zenének hála), majd a szeretkezés is a szebbik oldalát mutatta a sorozatnak. de egyébként is, nem érzem hátránynak azt, hogy újabb szereplőkkel töltik ki az űrt, amit hannibal háttérbe (és üveg mögé) szorítása okozott. mert érdekesek az új arcok, és a casting-osok sem vétettek hibát (zachary quinto meg tök jó fej, hogy ilyen egy-két epizódos szerepeket vállal el több helyen is). de az is jó, ha egy visszatérő szereplővel hozzák a pillanatokat, most egy szavam sem lehetett bedelia-ra, ahogy a két síkon is előjött az igazi énje, meglehetősen nyugtalanító volt. nem topogunk egy helyben, egy nagy találkozást már meg is ejtettek, be kell osztani minden percet, ha már csak 6 rész jutott erre a történetre. (és a régi műtárgyak iránti vonzódásom miatt elborzadva néztem a magába fogadós jelenetet...) ($08.23.)

„you follow the drugs, you get a drug case. you start following the money, you don’t know where you’re going.”

sok mindent meg lehet magyarázni a közgazdaság-tannal. mert amíg nem nyúlsz a felsőbb körök (mondjuk a kormányzó) érdekeltségébe, addig nincs gondod, különben rábaszol. a drog-ügylet is addig oké, amíg valaki nem akar neked konkurenciát teremteni. minden a pénzről szól. de nézhetjük a társadalom-ismeret szemüvegén keresztül is ezt, szilárdan áll az un. parancsnoki lánc, a szigorú és merev főnök/beosztott viszony –de mondhatjuk úgy is, ahogy a quimby zenekar oly’ találóan megfogalmazta: „leszarni lehet, de felszarni nem”... és bár múltkor azt írtam, hogy oké, hogy kiengednek a zsaruk is néha, azért az már túlzás, amit bunk művelt punci-éhségében, majd részeg parájában. de azt sosem mondtuk, hogy a zsaruk itt szenteknek lennének beállítva, például azt is biztos sokan elítélik, hogy jimmy a gyerekeit is felhasználta egy kis infó-szerzésre... ($08.23.)

„when surface temperatures in the atlantic rise above 80 degrees, conditions are ideal for a hurricane.”

szerintem már elmondtam ezerszer, hogy mennyire jót tud tenni egy epizódnak egy ilyen hurrikán típusú fenyegetettség, de mivel most is jót tett az epizódnak, ezért tettem meg újra. volt még egy trükk az írók tarsolyában mára emellé, méghozzá, hogy párhuzamosan olvastattak fel szemelvényeket két készülő írásból, egy fényezte az elnököt, egy pedig lerombolta -és bár didaktikusnak hathat az ilyesfajta narratív rásegítés, de jól működött ez a trükk is. nem kellett sok epizód, hogy kiderüljön, hogy mégsem volt jó ötlet lenyúlni a fema pénzét, mert máris megbosszulta magát a lépés. de ami zseniális frank-ben, hogy a sok tépelődés után még ő jött ki jól a drámából (és úgy tűnik, hogy a nemzetközi fronton is underwood-győzelem lesz) (és nagy like, hogy a munkahely-teremtés kapcsán visszahozták mr.freddy-t). a háttérben továbbra is mennek a kavarások, doug-ról már fogalmunk sincs, hogy kivel van, de ms.sharp is tud szélkakas módjára forogni -kíváncsi leszek, ki mellé áll majd, amikor az elnökúr megteszi a nagy bejelentését. ($08.23.)