soroló

„we’re fucked. we are fucked.”

íve volt a mai epizódnak: pozitívan kezdtük (ölelkezés + taylor swift), aztán jött a nagy lebaszás drámának, majd a kulturált viszony-rendezés a végén, ami megint a pozitív irányba lendítette spencer-t (bár én nem bíznék a csajban...). kedvenc 81-esünk is próbált pozitívan töltekezni (és költekezni), de nem minden nőt lehet megvenni csillogó tárgyakkal és üres ígéretekkel. az ex-falemberünk meg nyomja vissza magát a ligába, úgyhogy garantálni lehet neki egy csúnya sérülést... ($09.18.)

„johnny, billy, and the kelly girls out on the town.”

próbálok keresni valami sorvezetőt, amire felfűzném a mondandóm, de eléggé külön voltak ma a szálak. mondjuk az önzőség eszembe jut, ami felbukkant a tenisz-pályán és a szülinapi vacsora mellett is -de nem játszott szerepet brian-éknél a mentőben... inkább mondjuk azt, hogy organikusan fejlődött az epizód, a szülő nőből jött az anya-szülinap, ilyesmi. ($09.17.)

„i just got choked by an oscar-winning actor. that was awesome.”

cuba in the house! és nem fél lemenni kutyába, avagy a két idióta szintjére, és bevállal némi drogos pénzeltartozós szálat a saját nevében. a két kutya meg persze követi, hiszen mégiscsak egy hírességről van szó. aztán így keveredik majd az emberek fejében a valódi színész és a szerep-színész... (+összepisált férfi forrónadrág nem menő...) ($09.17.)

„the fight against the narcos had moved to a new level.”

és elkezdődött a háború... szörnyű belegondolni, hogy csak ez alatt a rövid idő alatt hány rendőrnek kellett meghalnia, hány családban maradtak özvegyek és árvák, csak mert mr.bossman escobar meg talált sértődni. és akkor még hol voltunk a rész végétől, ahol egy repülőnyi civil áldozat is belefért... és akkor ott van az a tény, hogy mindig visszatántorítanak minket, ha egy kicsit is együtt éreznénk a narkósokkal. mert lehet, hogy pablo jól bánik a fiával, de mosolyogva küld halálba egy naiv ifjú apukát. esetleg gacha drámai égbe-lövöldözése is hathatna a szívünkre, ha nem azt sulykolták volna az egész rész alatt, hogy mekkora egy szemét tróger volt a fia... talán még az escobar kuzin a legszimpatikusabb, főleg akkor, amikor formás női mellek között fekszik... az a szerencséjük az íróknak, hogy a két csaj életével nem játszadoztak az elején, csak egy kis feszültséget kelltettek a menekülés közben, de az belefér. ...ha eddig a drog fehér színe határozta meg a színvilágot, most már a vérvörös lett az uralkodó szín... ($09.16.)

„there comes a day when every relationship turns gross, old and boring. like ben affleck and jennifer ’gardener’.”

a változástól a legtöbb ember retteg -na, nyugi, nem a sorozat változott tavaly óta, az ugyanolyan szertelen és csipkelődős maradt, sehol a nyálas cukiság, csak a változást, mint alap-témát vették elő. abban teljesen igazuk van, hogy egy kapcsolat megszelídülése akár annak a kapcsolatnak a halálát is jelentheti, de ezen parázni már az elején csak a mi lüke párunknak jut eszébe. lindsey-nek azért keményebb feldolgoznia az új életét, nem véletlen, hogy olyan keményen ráparancsol a barátnőjére is, hogy harcoljon -és igenis dobja be a segglyukát is a kapcsolat életben tartásához... tök jó, hogy semmi sem változott a 696969. utcában... ($09.16.)

„follow the flesh.”

milyen jó, hogy culebra-k készítik ezt a sorozatot, mert így tele van pakolva többé/kevésbé indokolt erotikával. vagy legalábbis mindig keresnek valami indokot, hogy ms.gonzalez-t vetkőztessék kicsit... de a többi női szereplő sem vall szégyent, van itt alsóneműben tánc és alig takargatott fenék is a palettán, nem csoda, hogy minden (khmmm) kígyó szereti a show-t... (btw, kígyó, ma elég állat-gyilkos hangulatban voltak az írók, egy lefejezett kígyó mellett egy patkány is bánta a tevékenységüket...) ha végiggondolom, igazából nem sok minden történt ma, seth el volt foglalva a cold turkey látomásaival, a ranger-né rádöbbent, hogy mi a férje hobbija (jól titkolta eddig...), richie-ből egész ügyes biznisz-man formálódott. és tulajdonképpen egész sokat megtudtunk a culebra-k élet-tanáról, hogy ki tudják projektálni a megevett lelket, és hogy meglehetősen szűk helyekre is beférnek némi gusztustalan transzformációval. de talán a sztori nem is annyira fontos, csak jöjjön a hangulata (ma jöttem rá, hogy talán ez a sorozat lehet a méltó utódja a trueblood-nak, vannak vámpírok, tele van túlzásokkal, hogy eddig ez nem miért volt egyértelmű...?) ($09.15.)

„good people are the first ones to die.”

az elején túlságosan elmerengtem, hogy a csőcselék ugyan mi a fenének csinálja a hepajt, de aztán sikerült felvennem a sorozat ritmusát, mert több jó jelenet is követte egymást -a kijutás a belvárosból (a haldokló fényekkel a háttérben); a szerezzünk fegyvert a szomszédból suspense-e; a hogyan loccsantsuk ki a fejét egy dögnek naturalisztikussága... még nem döntöttem el, hogy hányadán állok a sorozatban rendre erőltetett morális problémákkal (’jaj, megöljem-e a zombivá változott szomszédomat?’, ’jaj, nem kéne a gyerek kezébe fegyvert adni!’...), bár az kétségtelen, hogy a határozottabb álláspont sokkal jobban tetszik, mint a pacifista tesze/toszáskodás. pedig azt hinné az ember, hogy habitustól függetlenül mindenki azonnal felfogja, hogy mit is kell tenni ilyen helyzetben... megnyugtató volt látni a hadsereg felbukkanását, az már jó, ha a fehérkerítéses suburb-nál járnak a takarításban. csak tudnám, hogy akkor innen hogyan vesztették el a harcot... ($09.15.)

„thank you for coming. we have caviar, cristal, and all the longest legs in france!”

a fináléra illik mindent beleadni, de azért az nem semmi, hogy bejutatták cannes-ba a stábot egy kis mókázásra -az meg csak hab ezen a finom tortán, hogy 100%-kal növelték a pucér csajok arányát... ment a bizniszelés ezerrel, pedig ordított a filmről, hogy bukta lesz, így drukkolni sem tudtuk tiszta szívből. ráadásul valami perverz okból drama-t megint szívatták az írók, cherchez la femme-et kellett játszania, ahelyett, hogy viking módjára végigkefélte volna az epizódot... ($09.15.)

foglaljuk már össze, hogy miről szólt az évad, jó...? nem lenne azzal bajom, hogy a feelgoodra akarnak rámenni, de zavar, hogy tizenkét rész alatt igazából sehova sem jutottunk (ennyire eseménytelen lenne a forgatástól a premierig tartó időszak..?). de ami még inkább bassza a csőröm, hogy beálltak egy sémára, és az istennek sem akarnak elszakadni tőle (pár perc átívelés mellé drama-ék kapnak egy b-szálat, azt csókolom, majd a lazulás eladja...). és nem azt mondom, hogy menjünk el mélydrámába, a szendvics-ebédem mellé tökéletes kikapcsolódás ez a fél óra, de nem lennék boldogtalan, ha egy kicsit tartalmasabb lenne. inkábbtetszett.

„we’re at code red every time the president has loose stool.”

majd simán eljutnak a srácok cannes-ba, mi...? kellett még pár kört járni a dolgok körül, anna-val meg a leendő filmmel. ari eközben tanulta a női logika kiismerhetetlenségét, a nemazigen-azigenaznem-et. aztán szerencsére fordult a szerencse, igen neves megmentők siettek a srácok segítségére (generációtól függően örülhettünk sydney pollack-nak és kanye-nek.) ($09.15.)

„no peeking at the leaking.”

a titkok és az őszinteség nehezen férnek el egy légtérben. de meddig terjed a szólásszabadság határa? egyébként kell, hogy legyen minden résznek valami tanulsága...? érdekes egy epizóddal jöttek elő a héten dan harmon-ék, egy olyannal, amin nehéz fogást találni, mert egyszerre volt furcsán felhorkantósan vicces, és el is gondolkodtatott arról, hogyan viszonyulnak a mai emberek a magánügyek kiteregetéséhez. és néha még komor is mert lenni. áh, csak egy átlagos nap greendale-ben... ($09.14.)

„for a brief shining moment, there was hope extinguished by the pull of an assassin’s trigger.”

talán most töltöttük eddig a legtöbb időt a kartell-ben, hogy talán egy kicsit jobban megismerjük a pablo körülötti embereket. és hát ez a lényeg, ők is csak emberek, félrekefélnek és automata fegyverekkel játszanak a kertben. és közben egy percig sem bíznak a másikban... ami viszont fontosabb annál, hogy elmerüljünk a bűnöző életében, hogy feltűntek végre azok a helyi csillagok, akik nem kis lelkiismereti válságon túllépve fel merik venni a harcot ezekkel a szörnyetegekkel. persze, vannak, akik nem élhetik túl ezt a háborút, de ezt a kockázatot vállalni kell, ha szeretnének egy élhető országot maguknak -ha szeretnék, ha maradna valami a lelkükből... kicsit átvezető epizód volt, ahol kialakulnak a frontvonalak, ami előkészítik a nagy csatáknak a terepet. (látom, sikerült egy eredeti kolumbiai rendezőt is beszervezni, sokat dobhat a hitelességen egy autentikus szem.) ($09.14.)

„in light of this terrorism, you’d think that everyone in colombia would’ve made catching escobar the number one priority, right? well, guess again.”

morcos napom volt, úgyhogy morcosan kezdtem a részt is, kicsit felhúztam magam pablo-n, aki elkezdte az igazi gengszter-életet azzal, hogy mindenkit eltesz láb alól, aki az útjában van (mondjuk bírókat). és ugyanezzel a swunggal felhúztam magam az amerikaiakon is, akik szokás szerint mellé lőnek (de nem csodálkozom, hogy már megint a komcsik üldözése a prioritás, már megint egy korlátolt republikánus ül a fehér házban...). aztán szokás szerint magával ragadott a hangulata, húzott magával, így már nem morogtam, csak élveztem részt. bár úgy tűnik, escobar nem az a gonosz lesz, akivel együtt éreznék, és szimpatizálni tudnék, de így lesz egy kis pikánsága a nézésben. (1.kieg.: csak én érzem, hogy noir-osodunk kicsit, a kurvák és gengszterek mellé beléptek a korrupt zsaruk, valamint azok az állítólagos jófiúk, akiknél a cél minden eszközt szentesít.) (2.kieg.: a fentről fotózott pucér csendéletet elnézve g.navarro tuti a hannibal forgatásáról esett be ide...) ($09.14.)

„-do you love annabella or do you just hate being alone?

-i don’t know. what’s the difference?”

(olyan rég volt már a pilot, hogy el kellett gondolkoznom egy pillanatra, hogy ki is halt meg? vagy csak az én agyam is zizi már...?) aki egyszer megszerette ezt a játékot, annak örökké ott lesz a szívében -főleg, ha gyerekkorától ott gyűrte magát a pályán. tényleg nehéz lehet visszavonulni, de nehéz ott lenni a sűrűjében is. kicsit megrekedtek az álláspontok, még mindig nincs pont a fotós-balhén, ricky is ragaszkodik a nőjéhez. de én megértem mindezt, főleg azt a kijelentést, hogy a punciért lép pályára mindenki... ($09.13.)

„blade runner meets field of dreams.”

...de tényleg nincs egyetlen épeszű ember sem hollywood-ban...? természetesen anna farris pasija egy rinyapina, egy olyan borzasztó idegesítő alak, akiről tudod, hogy a huszadik percre már csak ex-pasi lesz, hogy szabad legyen az út e előtt... egész jó kis pörgés volt az epizódban, köszönhetően annak, hogy hollywood legnagyobb seggfeje, billy walsh megint beleszart a ventillátorba... ($09.13.)