soroló

„i think we all know now, 30 years later, that anything bob says you have to question, you know.”

három kell az igazsághoz... elértünk a sorozat feléhez, és visszakanyarodtunk a nyitányhoz -robert durst-öt letartóztatták. csakhogy addigra nem csak a feldarabolt holtest és az eltűnt felesége esetében volt gyanús, hanem még egy haláleset szálai kötődtek hozzá. de csak nem lehet valaki olyan vakmerő, hogy akkor gyilkol újra, amikor nyomoznak utána...? szép terelés volt ez a maffia-kapcsolat, ami rendre előjött a hölgynél, hogy az apja is gengszter volt, hogy jelenleg is ilyen témában írt, így egy tipikus gengszter-leszámolással (hátulról fejbe) el lehetett hinteni a gyanakvás magvait... (érdekes, hogy most már több (ex) nyomozó és ügyészségi munkatárs határozottan kijelenti, hogy durst volt az elkövető -csak nincsenek meggyőző bizonyítékok...) ($09.25.)

„bob is forced to spend time with the average american family.”

...és akkor leásunk robert durst lelke mélyére -legalábbis kezdetben ez volt az irány, a gyerekkora felől közelítettünk ehhez a fura emberhez. és már-már megértően bólogattunk volna, mikor megtudtuk, hogy az édesanyja öngyilkos lett és neki hét évesen a temetésén is részt kellett vennie, de aztán beleástuk magunkat az eltűnt feleség rejtélyes ügyébe, és újra minden elbizonytalanodott. mert ez volt a cél, hogy így kiegyenlítve objektívek próbáljunk maradni. ugyanakkor azzal, hogy kimondatják az interjú alatt, hogy hazudott a rendőröknek (és közben az üres vasúti peront mutatják), erőteljesen befolyásolnak minket. na nem mintha alapvetően ártatlan kisugárzása lenne ennek az embernek... (nem szoktam szeretni a dokumentum-filmekben az utánjátszásokat, de itt elég ízlésesen használják ezt a technikát, elsősorban a hangulat kedvéért vágják be ezeket a képeket.) ($09.25.)

„vincent street is your amsterdam in baltimore.”

basszus, ebben a sorozatban még a veszekedések sem teátrálisak, persze kicsit megemelik a hangjukat a résztvevő felek, de nem érzed azt, hogy most nagyot akarnának ütni a nézőkön, csak azt, hogy mintha egy természetes nézeteltérés fültanúja lennél... azt hallhattuk múltkor, hogy a politikusok nem szeretnének hagyományos munkából megélni, de most tapasztalhattuk, hogy az átlag-emberek sem szeretik a ’négermunkát’, inkább kockáztatják a seggüket a kuplerájban, amit gengszter-életnek is szoktak hívni (és ehhez a valódi kuplerájok is hozzátartoznak, teszem hozzá...). az a vicces, hogy a fő-gengszter viszont igenis dolgozni akar, egész pontosan legális üzletben legális bevételre szert tenni, és nem meglepő módon, mr.bell, az üzletember partnerre is talál néhány nem túl tisztességes politikus személyében. business 2.0, mert fejlődni kell. (jól szemlélteti a fejlődést, és a drog-biznisz rugalmasságát, hogy mindig továbblépnek a kommunikációval egy fejlettebb szintre -olyan ez, mint a sportban a dopping, ahol a cuccokat gyártók mindig egy lépéssel az ellenőrök előtt járnak...) ($09.25.)

„i don’t trust blondes neither ’cause nazis and rocky iv and that little evil kid from harry potter and that other little evil kid from game of thrones.”

ritka pillanat, amikor egy nő után rinyáló férfire nem megvetéssel nézel, hanem jót mosolyogsz a szenvedésén, mert billy úgy tudja előadni ezeket az érzelmeket, hogy nem lehet komolyan venni. és tök jó elképzelni, hogy milyen párost alkotnak majd brian-nel, és borzasztó belegondolni, hogy ez a jövőkép már csak az elménkben valósulhat meg... ($09.25.)

kicsit lazábbra veték idén a figurát, nem? nem volt egy olyan átívelés, mint tavaly a teresa-megszerzési-akció, mindenki jól megvolt a magánéletével (kivéve, ha a főbérlő túl idegesítő volt a szexisége mellett...), sokkal inkább rámentek a haverságra, egymás húzására, a kis lüke sztorikra. és tök jól állt a sorozatnak ez a kötetlen szertelenség, én nagyon tudtam szórakozni ezen a tizenhárom részen. nagyontetszett. (végtelenül szomorú voltam, amikor elsötétült a kép, és realizáltam, hogy nem láthatom többé így együtt a srácokat...)

ha emlékeztek, a pilot idején arról elmélkedtem nagy komolyan, hogy vajon mennyire lehet viccesre venni a mentősök mindennapjait. hát nagyon... mert csak nagyon-nagyon ritkán jutatták eszünkbe ennek a munkának az árnyoldalát, valahogy a nagy mosolygások közé nem tudott odaférkőzni a dráma (ha viszont odaengedték, akkor tudott az is ütni). mert ez is egy munkahely, ahol egy csomó érdekes karakter dolgozik, kicsit mindenki lökött, és baromira szórakoztató. most mondok egy nagyot: nem kell a világot megváltani, elég csak a nézőket szórakoztatni. na...? nagyontetszett.

„-my new joint got 200,000 views on youtube.

-200,036.”

yo, respect, bro! a színesbőrű reppereknek a stex és a bula mellett a legfontosabb érték a tisztelet, amit ki akarnak vívni (akár kamu-lövéssel is), és amit ki is kell érdemelni a szemükben (és persze jó poén volt, hogy itt egy törékeny nőt tisztelnek leginkább). szegény johnny meg csak álmodozhat ilyen szintű respektről... ($09.25.)

„i’d never had a dismembered headless torso to investigate.”

emlékszem, hogy az év elején valamelyik stream-en nézett meccsem közben futottam bele ennek a show-nak az előzetesébe, és először megörültem neki, mert nem is tudtam, hogy jön valami újdonság az hbo-ra, aztán lelombozódtam, mikor utánanéztem, hogy mit is takar a nagyon is meggyőző előzetes, és kiderült, hogy egy dokumentum-sorozatról van szó. pedig ideje leszámolnom a megírtság fétisével, a valóságon alapuló művekkel ugyanúgy lehet hatni a nézőkre -sőt, még plusz emocionális töltetet bele lehet vinni. ráadásul (így a pilot alapján) ez a sorozat pont úgy lesz felépítve, mint egy jól kigondolt fikciós/nyomozós/kábeles dráma. a nyitányban kaptunk egy szörnyű ügyet, majd egy gyanúsítottat, akit addig hagytak a félhomályban, ameddig csak lehetséges volt, megadva így neki a kellő misztikumot. de addig is jól működtek az archív bejátszások, az érintettekkel készült interjúk, az elméletek felállítása. nem tudom, hogy mennyire próbálnak majd objektívek lenni az alkotók, az biztos, hogy a második feleséget már most sikerült egy idegbeteg manipulatív picsának beállítani, bár gondolom nem volt nehéz dolguk... no, a kezdés megtette a hatását, érdekes a rejtély, és érdekel ez a furcsa ember is, aki körül hullanak az emberek. (kora-tavasz óta sok idő eltelt, így az ember óhatatlanul belefutott a neten a sorozat következményeibe, de próbálom magam függetleníteni ettől a tudástól.) ($09.24.)

„it’s baltimore, gentlemen. the gods will not save you.”

értem én, hogy akartak egy profi krimi-írót a stábba, de egy tősgyökeres boston-i mit tudhat baltimore utcáiról...? viccelek ám, nagyon örülök dennis lehane felbukkanásának, egy ilyen névnél az ember mindig jobban fülel a párbeszédekre, és esküszöm, hogy hallani véltem némi különbséget az eddigiekhez képest... komplett epizódot kaptunk egyébként, a sorozat sokszínű aspektusaival. ha nem is fokozódik igazán tüzessé a banda-harc, de azért apróbb villogások már vannak. de így sem maradtunk lő-párbaj nélkül, várható volt, hogy a megerősített raktár-házakat már sokkal nehezebb lesz omar-éknak bevenniük, meg is lett az akciónak az áldozata, amit persze komoly lelkiismereti válság követett. volt még egy halál a rész végén, aztán nagyon érdekesen ágyazták be a különböző hangulatok (és szex-jelenet) közé a búcsúztatását -sőt, maga az ír ravatal is egyszerre volt szomorú és vicces. eközben egyre mélyebben látunk bele a város vezetésébe, ahol nem meglepő módon az a legfontosabb mindenkinek, hogy megtartsa a szaros székét, vagy még feljebb lépjen a ranglétrán -a lényeg, hogy ne kelljen valami igazi munkát végezni... ($09.24.)

„i blame julie fucking andrews.”

most már értjük, hogy honnan örökölte johnny az önfejű önzőségét -hát nem a végtelen nyugalommal megáldott apjától... jó volt a meg nem értett broadway ’sztár’ sztori is az egészségügyi csavarral a végén, de ami igazán kiverte nálam a röhögés biztosítékot, azok a hetvenesévek-beli ruhák és hajak voltak, amiket a zenekari tagoknak fel kellett venniük a buli kedvéért. meg persze a családon belüli kőkemény oltogatások. (napi tanulság: ne add a fejed a showbizniszre, mert úgyis csalódni fogsz.) ($09.24.)

„i ain’t never gonna find another dog like that.”

örülök, hogy erősítettek a nyugati oldalon, a parancsnok behozásával végre megismerhetünk egy erőskezű rendőri vezetőt -aki azért összetett személyiség, és nem biztos, hogy a megfelelő konzekvenciákat vonja le, de az emberei az elsők a számára. kicsit fura epizódon vagyunk túl, mert volt benne egy jó adag derű a szokásos komor bizniszeken túl, omar idén is hatásos beköszönőt kapott, aztán ott volt a ’kit szopnál le’ párbeszéd, ami végighúzódott a rész gerincén, valamint az utca-szleng félreértése is adott okot a mosolygásra. ja, és mcnulty csajozni is próbált... btw, magánélet, ma ilyen megcsalós nap volt -azt még értem, hogy kima nehezen viseli az ’anyaság’-ot, de a kopasz főnökéknél mi a fene történt otthon (azon kívül, hogy az asszony politikai pályára készül), hogy bele kellett dobnia a kis vöröset az ágyába...? (ismét kifizetődő lett a lehallgatás, igaz, nem száz százalékos hatékonysággal... az meg külön tetszett, hogy jimmy-t baszkurálja dee halála, és magánnyomozásba kezdett -igaz, az eszembe se jutott, hogy ők még nem tudtak a haláláról...) ($09.23.)

„in this war, the innocent always seemed to be the ones who got hurt.”

lassan hozzászokunk, hogy bárkiből lehet áldozat. pedig úgy szurkoltam a rajtaütésnél, hogy ne legyen baja a riporter-lánynak... egyébként mind a két tévés dolgozónknak fontos szerepe volt a mai részben, míg az egyikük a halálával indított el egy folyamatot, addig a másikuk a száját jártatta, és ebből lett bonyodalom (hogy mennyire volt szándékos az árulás, azt még nem tudom). most már nem egyszerű a képlet, nem korlátozódik narkósok vs rendőrök csatára a háború, kiszélesedtek a frontok, szó szerint közellenség lett escobar-ból -és a családjából is. sajnálom gustavo-t, mert a kevés szimpatikus arc közé tartozott a kolumbiai oldalon, de pont ez a szépsége ennek a sorozatnak, hogy megpróbál teljesen a valóságra támaszkodni, és a halál nem szokott szimpátia alapján dönteni, vagy kivárni a dramaturgiailag megfelelő pontokat, ő csak lecsap, amikor eljön az ideje (és persze hogy egy nő lett a veszte szerencsétlennek). elértünk a pilot elején látott lövöldözésig, és még egyszer tudatosították bennünk, hogy a valóságban nem létezik olyan, hogy fekete/fehér. csak fekete van meg még feketébb... ($09.23.)

„you three are probably the biggest morons on the whole planet.”

na, ez a hotel-szobás jelenet már igazi fekete komédia volt, ahol csak röhögsz és röhögsz a szörnyűségeken, a váratlan húzásokon és a fejbelőtt emberek újraélesztésén... de az is jó volt, ahogy a srácok próbálták kezelni a válság-helyzetet, meg a párhuzamos vágások is tetszettek a szülői jelenetekkel. ($09.23.)

„are you ready for a new baltimore?”

a politikusok és városvezetők szeretnek nagy szavakkal dobálózni, nagyobbnak beállítani mindent, mint amik azok, és persze minden egyes mondatuk és tettük mögött ott húzódik az önös érdek, a hatalom megtartása. úgy tűnik, ebben az évadban nem csak az utca kutyaszaros mocskában fogunk elmerülni, hanem sokkal szofisztikáltabb mocsokban is. és nem is baj az, hogy feljebb is nézünk a parancsnoki láncban, kicsit megkapargatva, hogy hogyan is működik egy város, vagy egy rendőrség (ahol le lehet szólni felülről, hogy hány gyilkosság legyen egy évben...). közben azért maradunk az utca-szinten is, mert attól, hogy néhány rosszhírű környéket átalakítanak, azért az egyszerű emberek élete ugyanolyan nyomorúságos lesz, az egyszerű dílerek ugyanúgy ott fognak állni az utcasarkokon. és attól még, hogy stringer bell kicsit máshogy áll hozzá a bizniszhez, még nem lesz békesség a bandák között. örömmel tapasztaltam, hogy hallgattak rám, és nem kell újra összeszedni a csapatot, mert itt vannak együtt, próbálnak dolgozni az ügyön, de persze sohasem egyszerű elkapni ezeket a rohadékokat... ($09.22.)

„the thing about war is... it’s just bad for business.”

rájöttem, hogy jó dolog az, hogy felhúzom magam a sorozaton, mert az azt jelenti, hogy hat rám. lassan már ott tartok, hogy csak meglátom escobar fittyedő száját, és már ütném, nem kell megszólalnia, nem kell kiadnia egyetlen gusztustalan parancsot sem. persze ebben a részben is tett azért bőven, hogy elérje nálam (is) ezt. egy buldózer finomságával akarja elérni a vélt igazságát, azok után sincs benne semmi kímélet, hogy 107 embert küldött ártatlanul a halálba -fikarcnyit sem számít neki az ember-élet. úgyhogy robbannak a bombák az utcasarkokon, nők fekszenek fejlövéssel a konyhakövön, és begyűjti a gazdag szülők gyerekeit, mert nincs nagyobb kényszerítő erő, mint mikor a szívre mérnek ütést. ez lesz az új elnök gyenge pontja is, mert egész addig bír karakán maradni, amíg ezen szülők nyomása el nem nyomja benne ezt. és ezzel ez a rohadék már megint eléri a célját. a végén még a konkurens kartellnek fogok drukkolni, hátha náluk több az emberség... ($09.22.)

„we’re living in a post-medellin world.”

van-e élet egy bukott film után hollywood-ban? attól függ, hogy mit nevezünk életnek. mert vinnie szemében az, hogy lecsorog mexikóig, és nyaking burkolózik az óceánba és a puncikba -meg lehet érteni, de ebből az életből bajosan lehet sorozatot csinálni... így hát vissza kell csábítani az amorózót és újra fel kell építeni azt a karriert. ez megint egy jó alap egy évadhoz, majd meglátjuk, hogy mit kezdenek vele. (e menedzseri fejlődése jó kiegészítő szál lesz, közben meg drama bohóckodhat egy sort, ahogy szokott...) ($09.22.)

„all this stuff that we put between the dick and pussy, like love, marriage, clothing. come on. gets in the way, man.”

eddig is lehettek csöcsök a képernyőn a sorozatban...? igaz, hogy a főszereplő hölgyek nem mutogatják magukat (gondolom elvből), de szereztek néhány könnyen kapható lányt a háttérbe, mégiscsak egy cici-bárban jártunk... voltak olyan pillanatok, amikor arra gyanakodtam, hogy tarantino ráérő idejében az írószoba közelében őgyelgett, és bedobott pár dumát a közösbe, ha már arra járt, mert érezhetően ugrott a cool dumák száma az elmúlt részekhez képest -bár az idézetben is szereplő, és az emberek szarási szokásait taglaló rész sem volt rossz, de igazán seth szórta a lazaságokat mr.svájc-ként. egyébként, ha már az idősebb gecco-nál járunk, múltkor azt írtam, hogy azért jó páros kate-tel, mert különbözőek, most a vörös sonja-val azért lettek még jobb páros, mert annyira egyívásúak. szegény kate-nél ezt nem tudom elmondani a testvérével való viszonyáról, mert egy bárgyú tini-slasher szálat kaptak csak. (bírom azt is, amikor santanico múltjából villantanak fel némi szörnyűséget.) ($09.21.)

„if someone needs help, they go to the soldiers.”

érdekes lenne megnézni, hogy mit kezd a katonaság ezzel a helyzettel, de sajnos ugyanazt teszik, mint amit szoktak tenni az ilyen szituációkat ábrázoló alkotásokban -igen hamar elpárologtatják a bizalmunkat feléjük... mert náluk az az alap, hogy titokzatoskodnak, majd később idegesen rángatják elő a fegyverüket, és kíméletlenül akarják kontrollálni a dolgokat. és ez ártatlan áldozatokkal is együtt jár. persze gondolom differenciálják majd őket, eddig a nagyarcú parancsnok és a szerelmetes kiskatona a két véglet. no, térjünk rá a kis-közösség tagjaira, hiszen ők is különbözőképpen reagálják le a helyzetet. egy kerítéssel elérték az írók, hogy kis helyre zárják össze őket, és ez a sűrítés máris feszültségekhez és széthúzáshoz vezet. és van, amin nem fog segíteni a békülős szex sem... (eléggé zombi-mentes volt a rész, azért kim dickens-t kizavarták a vadvilágba egy kis feszültségért -bár nekem az sokkal jobban tetszett (színészileg is), amikor a fiát csapkodta...) (azért a lou reed-es kezdés nem lehetett olcsó, mondjuk hangulatban minden centet megért...) ($09.21.)

„if someone who knew the future pointed out a child to you, and told you that that child would grow up totally evil, to be a ruthless dictator who would destroy millions of lives, could you then kill that child?”

azt hiszem moffat bácsi most klimaxolta az essemble gesamkunts doctorwho epizódot, azaz kifundált egy olyan csavaros sztorit, amiben minden egyes elem megtalálható, ami a doktor fundamentumai közé tartozik. jártunk mindenféle korszakokban, űrhajóban ültünk, anakrosztikusan megtörtük a múltat, és a két legnagyobb nemezist is belemozgatta a történetbe (de melyikük az igazi nemezis...?). bár missy most nem gonoszként funkcionált (ennek ellenére nem átallott gombnyomással kinyírni néhány embert), hanem a jó öreg dalekeknek jutott ez a hálás feladat. annyiban veszélyes egy ilyen részt egyből évad-nyitánynak összerakni, mert a nézőt elidegenítheti, hogy megállás nélkül kapkodnia kell a fejét a fordulatokon, a hangulati változásokon, a múltra való utalásokon; ugyanakkor hálás dolog is egy ilyen résszel kedveskedni, mert mindenki meg fogja találni benne azt, amit szeret a sorozatban, ráadásul nem lesz ideje gondolkozni semmi negatívumon a nagy rohanásban. (bár nagyon vártam a kezdést, kicsit sajnálom, hogy nem néztem utána, hogy dupla rész, lehet hogy össze kellett volna várni a jövő heti folytatással -talán kibírtam volna...) (tudom, hogy szoktam külön írni a kisfilmekről is, de a két kiadott prológus inkább a részből kivágott jelenetnek tűnik, mint önálló alkotásnak, így inkább ettől most eltekintenék.) ($09.21.)

„well, we’re an emotional lot, the irish.”

sitcom-ba drámát csempészni mindig komoly kihívás, ritkán éli túl a beteg -de dennis leary-ék nem azok, akik meghátrálnának egy ilyen kihívás elől. feltettek mindent egy lóra, és bejött a húzásuk. nem hiányzott a harsány humor, elég volt a visszafogottság, az érzelmesség, a természetesen előadott megható pillanatok. nem hogy kiszerettem volna a show-ból, hanem még közelebb került a szívemhez. legszívesebben csak ölelném, és azt mondogatnám neki, hogy mennyire szeretem... ($09.21.)

„like brady and belichick.”

lehet, hogy az éles floridai fények okozzák, de nekem csalóka volt ez a nagyon pozitív befejezés. oké, ricky sztár lett (persze, van stílusa, meg összeköttetése a teve-bizniszben), charles is bekerült a csapatba, tőlük nem sajnálom. majd egyébként is elválik, hogy a táborban hogyan teljesítenek (elválik? mert nem lehet tudni, hogy jövőre honnan folytatjuk -innen, vagy ugrunk az időben?). igazából a pénzügyi vonallal van a bajom -mert az fejlődés lett volna, hogy továbblépnek a srácok egy önálló bizniszbe, de inkább maradnak a nagyobb lóvéért az akolban, szóval, izé, gyerekek, válasszátok a lóvét az elvek helyett... (és még reggie is megjuhászkodik. comeon, man...) ($09.20.)

a középszerű játékosra csak a legnagyobb fanatikusok emlékeznek, a többieknek egyszerűen kiesik a látóterükből az, aki ilyen. nem baj, hogy ott van a pályán, de nem is izgatja magát az ember, ha hiányzik. a sorozatoknál is veszélyes a középszerűség, mert az ember azt fogja érezni, hogy elvan azzal a heti húsz perccel, de meg sem érezné, ha kimaradt volna az életéből. és nem is az a baj, hogy nem igazán vicces, mert nem ez az elvárás egy hbo félórásnál, hanem, hogy néhány apróbb jeleneten (és egy darab szórakoztató karakteren) kívül nem tudnak felizgatni. pedig a focit szeretem, az offseason-ben is lenne potenciál, rock-ék jól hozzák a karaktereket, meg van a kötelező csöcs-penzum is, nem is értem, hogy lehet ezt ilyen színtelenre kikeverni (ráadásul a színpompájáról híres miami-ben, aminek a hangulatából egyébként semmi sem jön át)... inkábbtetszett.

„better than talking to a shrink.”

annak nagyon tudtam örülni, hogy spencer pár-terápiája ilyen jól tudott működni, csak egy kis lökés kellett, hogy mindketten túl tudjanak lépni a sérelmeken (és persze michael cudlitz jó volt a szerepben, mint mindig). és az is kurva kielégítő volt, ahogy kiosztották reggie-t, aki simán az élbolyban lenne a ’minden idők legirritálóbb sorozat-karaktere’ versenyben. szegény ricky-t viszont megint sajnálni kellett, neki is jól jönne most valami terápia. ahogy sugartits charles-nál is fordítottak megint egyet a sztorin. ($09.20.)