soroló

„-i think i’m just gonna be myself.

–that’s the worst version of you.”

azt hiszem ennyi rész után elmondhatom, hogy ekkora árnyékot még nem láttam vígjátékon, mint amit gretchen nem-érzése okoz, pedig próbálkoztak már máshol is az írók halott apával vagy beteg testvérrel. és nem hiszem el, hogy nem érezték a készítők, hogy ezzel megmérgeznek mindent. mert azt fogja gondolni a néző, hogy minek is erőltetné magát jimmy, amikor ott van előtte a könnyű út, az angol út... és akkor még a tökéletes edgar kapcsolatra is raktak pár felhőt, hogy szarul érezzük magunkat. ugyanakkor, avagy de-debár. írnak bele tényleges poénokat is, hogy az ember végképp bipoláris legyen... ($11.22.)

„extreme makeover ’miller gold edition’. i’m so excited!”

a boldogulás kulcsa az életben az, hogy tudjuk, kivel hogy kell bánni. egy rendezőt hagyni kell, hogy kövesse a saját vízióját, még ha színészként nem is értünk vele mindig egyet. a nőkkel a ’húzd meg, ereszd el’ technikáját kell folytatni, tudni kell, hogy mikor kerüljön elő a répa és mikor a bot. seth green-t meg csak egyféleképpen lehet kezelni -ki kell ütni a picsába, és akkor talán csöndben marad... ($11.22.)

„these are modern times, you know, and a woman... well, she just doesn’t have to be a wife and a mother no more. she can be... there’s nothing she can’t be.”

what a night! azt hiszem ennél jobban nem is eszkalálódhatott volna a helyzet. szedjük külön karakterekre: peggy először nyomja az okoskodó bullshit-et, majd egy újabb gerhart-tal bánik el csúnyán, én már kezdenék fél a fargo-i gengszterek helyében; lou megint bizonyítja, hogy a rendőri szakmához két dolog kell: ész és hidegvér; de a show-t kétségtelenül karl, a város legjobb és egyben egyetlen ügyvéde lopta el (és így természetesen az őt játszó nick offerman is), mert a részeges hablaty nagyon vicces, a puskával szembenézés meg nagyon hatásos volt. akadt némi western-filmes hatás is ezekkel az épületekre irányított fegyverekkel, főleg, ha azokat látványos torkolat-tűzzel kísérve el is sütötték -az idén már megszokottá vált osztott képernyőkről már nem is beszélve... (az indokolatlan irodalmi idézetekben most carrol következett, jabberwocky-val karonfogva...) ($11.21.)

„i can’t even remember what we were fighting for.”

hányszor hallja az ember történelemórán, hogy nem létezik olyan, hogy ’mi lett volna, ha...’? pedig miért ne lehetne eljátszani egy ötlettel, végigvinni egy gondolatmenetet, hogy máshogy is alakulhatott volna a világ sorsa, mint az ahogy ténylegesen megtörtént? ezekből a felvetésekből az egyik legnépszerűbb a ’mi lett volna, ha a szövetségesek elveszítik a második világháborút?’, mert még relatíve közel van hozzánk a korszak, és egyértelmű, hogy fundamentumaiba változott volna meg a világ. ebben a közegben játszadozott el annak idején philip k. dick is, és valószínűleg ez az alapötlet vezérelt annak idején, hogy elolvassam a regényt (sajnos minden tiszteletem ellenére ez az egyetlen könyve, ami megfordult a kezemben). bár ez már annyira régen volt, hogy csak néhány érzés lenyomata maradt meg bennem, így a pilot legtöbb momentuma újdonságként hatott. persze arra emlékeztem, hogy a két elnyomó nagyhatalom felosztotta egymás között az egyesült államokat, és hogy meglehetősen ingatag lábakon áll a béke, és még a nagy titok sem volt újdonság, miszerint vannak, akik sejteni vélnek egy másik valóságot, ahol minden máshogy történt... ha mint első részt nézem pilot-ot, szerintem annak jöhetett be, akinek a hangulat az első számú meghatározó elem egy sorozatban, mert tökéletesen sikerült megfogni az alternatív hatvanas évek változásait, a kissé melankolikus légkört, akik viszont egy történetet magáért a történetért néznek, azok lehet, hogy csalódtak, mert egy óra alatt is csak arra volt idő, hogy egy helyre hozzák a két főszereplőt, és vázlat-szerűen belekezdjenek a történet felépítésébe. pedig szerintem ennyi elég, hogy meglegyenek az alapok egy erős sorozathoz. (nem emlékszem, hogy láttam volna eddig valamiben alexa davalos-t, de örülök, hogy felfedezhettem, vonzotta az arca a tekintetemet.) ($11.21.)

„it’s just a rock burning up in the atmosphere. why would that make your wish come true?”

a nézői extra tudás meg tudja ölni a hangulatot... mert hogy tudnál örülni egy romantikus reggelnek, amikor pontosan tudod, hogy a nap végére feltűnik az a személy, aki tönkre fogja vágni ezt az idillt. ráadásul még nem is egy olyan személy, akit zsigerből gyűlölnöd kéne ezért... jó, lehet, hogy ő lesz a tech-lány, aki a nagy szerelem útjába áll, és nem lesz olyan összetett személyiség, mint, ööö, mondjuk bellamy, akiről szépen rétegekben hullik le az önzőség, így talán egyre kedvelhetőbb. de be kell látni, hogy nem mindig odalenn történnek az érdekes dolgok... mert fenn a bárkán sikerült igazán ma drámai pillanatokat csiholni, kezdve egy megvakuló kislánnyal, egészen az önként vállalt halálig, minden nagyon szépen fel volt építve lelkileg is, és tisztelet az íróknak, hogy a két helyszín összevágásának illúziója ellenére nem mentették meg a megfulladt hősöket, ezzel újabb terheket róva a döntéshozókra. ($11.21.)

„wear this helm into battle, and you’ll get exactly what you want.”

ha már kitalálták (vagy kiutalták nekik?), hogy beveszik merida-t az idei évadba, hát kellett kapnia egy saját epizódot a meséje alapján -és ha már jamie chung és meghan ory is ráértek épp, hát beleírták őket is a sztoriba. de hogy ennek most jött volna el az ideje...? mert oké, hogy merida megint megerősítette az önbizalmát és a bátorságát, valamint a gyűlöletét arthur-ral szemben (aki most már végképp ultimate gonosz lett idén), de azért nagyon töltelék-íze volt az epizódnak, amit pár dolog mentett csak meg az érdektelenségtől: a skót akcentus, a girl-power és meghan ory szépsége... (szeretem mostanság felhizlalni 1000 karakter környékére az epizód-értékelőimet, de ebben tényleg ennyi volt, képtelen vagyok mást írni...) ($11.21.)

„where washington and young babe ruth stand side by side with john wilkes booth, batman will find a plan uncouth.”

hááát, ez a túlbonyolított csapdás hőselkapás már scaramanga-nak sem jött össze jamesbond ellen, és most batsy-nél sem működött. főleg, hogy az öreg denevérnek van egy terve, hogy egy long con-nal kijátssza a con mestert. (hát ha ebből valaki érteni fog egy büdös szót is rajtam kívül, akkor megeszem a kalapom...) ($11.21.)

„a hundred years and no one will remember what we did.”

féltávnál jöttek rá, hogy finn wittrock-nak találtak egy sokkal testhezállóbb szerepet...? azt hiszem, be kéne látniuk az íróknak, hogy hagyniuk kéne minden történet-bonyolítási bullshitet, és csak a múltbéli eredet-történetekkel kéne foglalkozniuk, mert azok mennek nekik a legjobban (mert ma is zavarónak éreztem, hogy ki-kinéztünk a zavart nyomozóra is, aki a legnagyobb valószínűség szerint halad a végzete felé, de ha sejtjük a végkimenetelt, akkor miért érdekelne minket ez a szál...?). gondolom fellapozták a ’hollywood nagy rejtélyei’ könyvet, és sikerült megtalálni a tökéletes híres embert, akit csak behozhattak a show-ba. az aranykor nagy nőcsábászát, aki kellően rejtélyes és szomorú sorsú volt, hogy elhiggyük róla a murnau-val súlyosbított vámpír-történetet. és ezt a szálat aztán jól összekötötték a már eddig megismert ’20-as évek fonalához. gaga-nak még furább feje lett a rajzolt szemöldököktől, de azért általánosságban elmondható, hogy mindenkinek jól állnak a húszas évek -csak azt sajnálhatjuk nagyon (már megint), hogy alexandra daddario tökéletes melleit takargatni kellett... ($11.20.)

„we really have to figure out other ways to flirt.”

it's a long con. a long, long con... hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy coulson már mennyi ideje űzi a kém-szakmát, hogy nem lehet csak úgy megvezetni érzelmekkel. hihetetlen jó volt látni, ahogy kijátssza a kártyáit, ahogy a csapata elindul a titkos küldetésre, míg ő verbális tűz alá veszi a célszemélyt -akivel történetesen már le is feküdt... és nem vallott szégyent a csapat, baromi szórakoztató volt az álcázott akció, hunter-rel, a nagyon brit hacker-utánzattal, valamint mockingbird új játékaival. eközben ward is hozott néhány faarcú akciót, nagyon rá akarják sütni az írók a ’cool’ jelzőt. de ez az egész csak a szórakoztató faktor volt eddig, a felszín, ássunk hát le a mélyre egy kis történelem-leckével. mert ezek az őrültek képesek voltak mindent mindennel összekötni, az összes szál gyönyörűen adja ki a nagy egész képet, ahová tökéletesen beleillik minden darab a monolittól a hydra-ig. és miután az állunkat kerestük a hatásos jelenet után, akkor jött a megvilágosodás -ha behozzák a most belengetett gonoszt, akkor még csak az út elején járunk a zúzásban... ($11.20.)

„tell me, why are you so afraid to give up the darkness?”

ilyen hamar elkezdjük összekötögetni a pontokat? még hátravan három rész a félévadból... nem baj ám ez, jó volt nézni, ahogy egyre pörgetik fel az epizódot, és egyre mélyül a drámai mélysége. mert végre megindokolták, hogy emma miért nem változott át jó kislánnyá camelot-ban, felfedték, hogy mi az igazi terve, és mind a kettő működött, főleg az átváltozása előtti percek azzal a szívtájékig hatoló zenével. bár várható volt, hogy a nagy szerelemnek köze lesz az elbukáshoz, mert a szerelemnek mindig mindenhez köze van, hisz’ tudjuk, hogy az a legnagyobb varázslat a földön... de meglepő volt az is, hogy máris a szülőszobára zavarták zelena-t, mert közben rájöttek, hogy más céljaik vannak a karakterrel (és ha már a kórházban jártak, viccelődtek egyet david andrews izombie-s kinézetével is). tulajdonképpen egy újabb réteggel gazdagodott a dark one mitológia, mert eddig arról nem volt szó, hogy akár ketten is lehetnek a legnagyobb gonoszok szerte a birodalomban. ($11.20.)

„shut the fuck up!”

ellentmondások egy nehéz napon. mert lehet azt mondani, hogy patti milyen idegesítő azzal, hogy be nem áll a szája, de sokszor igen szórakoztató amit mond. mert kevin-nek el kell döntenie, hogy melyik utat választja, hogy a tudomány emberének hisz (aki történetesen a volt felesége), és elfogadja a tényt, hogy megbomlott az elméje, vagy egy sokkal bizonytalanabb útra lép, és befogadja a mumbojumbo-t a rátapadt lélekről. ez az az út, aminek a végén meg kell halnia... és azt hittem, hogy láthatjuk a túlvilági küzdelmet, ahogy végre megszabadul a hang forrásától, mivel nem néztem az órámra, és nem is feltételeztem, hogy lindelof-ék ilyen kegyetlenek... bár ez most maximálisan justin theroux epizódja volt, azért másnak is jutottak pillanatok, a volt feleségével minden jelenet működött (csak azt nem értettem, hogy amy brennenman arcát miért végig takarásból láttuk csak), és nagyon szerettem jill templomi pillanatait is. ...igazából megint piszok nehéz írni a részről így néhány perccel az átélése után, csak kavarog az emberben ez a sok minden, nem véletlenül dúdolja közben, hogy ’where's my mind’... ($11.19.)

„those little yellow pills you swallowed, they do a few interesting things including making you cooperative.”

hát ebben a sorozatban tényleg senki sem marad halott... de sebaj, legalább tudnak segíteni diggle-nek feldolgozni ennek a súlyát. hiszen laurel-nek elég frissek az emlékei, de a queen tesók is emlékeznek még, hogy milyen volt, amikor oliver-t hitték halottnak -és milyen az, amikor titkokkal terhelve, a sötétségtől megkísértve tér vissza valaki. de nem csak erre a régi időszakra emlékeztek vissza, hanem a tavalyi évre is, mert oliver nem tanult az ottani fiaskóból, és megint be akart épülni egy titkos gonosz szervezetbe, de szerencsére lebeszélték erről. inkább szemtől szembe konfrontálódik darkh-kal, ami már most szült pár fun momentumot. ha már damien-nél járunk, örültem a fordulatnak, hogy thea-t megszabadította a fel-feltörő gyilkos ösztöne egy részétől, mert váratlan és ötletes volt. elég sok verekedős jelenet volt az epizódban, de ez nem véletlen, mert a verekedés-koordinátorra bízták a rész megrendezését, vagy nem is tudom, hogy lehetett az ok-okozati összefüggés... ($11.19.)

„grodd’s a big-ass gorilla. he can’t just waltz through downtown in the middle of the day without anybody noticing.”

valamilyen szinten kamu-cliffhanger volt a múlt heti, mert barry máris lábra állt, még ha nem is tökéletes még a mozgása. sokkal inkább lelkileg viselte meg a méretes zakó, az, hogy most kisebb hősnek tűnik a városiak szemében azzal, hogy végigvonszolta egy erős ellenfél az ájult testét mindenki szeme láttára. kellett neki egy erős lelki-fröccs, hogy visszatérjen az önbizalma, és ezt ki mástól kaphatta volna meg, ha nem aputól. eközben egy másik szereplő is apa-szerepbe kényszerült... tetszik, hogy a föld2-es wells belátja, hogy be kell illeszkednie a csapatba, és még arra is hajlandó, hogy latexet húzzon, és hőst játsszon. nagy szerepe van ebben caitlin-nek, aki egyébként is kiemelt fontosságú az epizódban -mert ő ’a nő’ a nagydarab gorilla életében. szegény majom nem akar semmi mást, csak egy kis társaságot, és ezért követ el csínyeket. de most megkaphatja majd a maga játszópajtásait, várhatjuk, hogy a közeljövőben majd visszatérnek -sokan... cisco meg csak elősegíti, hogy a legközelebb majd könnyebben emésszük meg hawkgirl-éket. ($11.19.)

„without trust, the world can be a lonely place.”

ehh, eddig fel sem tűnt, hogy nem szerepelt eddig bobby a show-ban... és most is csak benézett, pedig az eredeti csapat tagjaként fontosabbnak gondolnám. egyébként érdekesek voltak az interakciói az ős-x-ekkel, a feszülő ellentéte cyclops-szal, a bonyolult kvázi apa/fiú viszony a professzorral. de nem csak iceman volt új mutáns a részben, beköszöntek az x-force tagjai is, akikkel még foglalkozhatnánk, mert érdekes bennük az, hogy a kormánynak dolgoznak. ($11.19.)

„we don’t decide who lives and dies.”

pedig olyan szépen épült már a közösség, mint a tábor falai... amíg rejtegetik a külső ellenséget, addig kénytelenek voltak belső ellenséget faragni, és hát a legalkalmasabb srácot találták meg a feladatra... érdekes volt látni a tömeg-pszichológiát, hogy amíg azt simán megölték volna, aki basáskodott felettük, és igazi duchebagként viselkedett, míg az igazi tettest már nem jó szívvel, csak azért, mert történetesen egy kedves kislány. bellamy ’nincsenek szabályok’ szabályrendszere látványosan omlott össze, de legalább jó tanulság volt a közösségnek. live together, die alone -ahogy régen a lost-ban is mondták, és nem véletlenül jutott eszembe a nagy klasszikus, mert érzek némi ihletődést belőle (már hatch is van!). eltelt egy hét, úgyhogy ideje volt megbolygatni a magánéleti szálakat -amiket persze még jól alá is húznak az utolsó jelenettel, hogy a néző mosolyogva fogja a fejét, hogy ’még büszkék is vagytok rá, hogy egy ordas nagy háromszöget építetek éppen kedves idióta írókáim’... ($11.18.)

„this is earth. everything’s toxic.”

erődemonstrációt tart a természet, hogy mindenki beláthassa, hogy nem lehet vele packázni. és erődemonstrációt tartanak az írók is, máris elhullajtottak több nevesített karaktert... szegény atom-ra rájárt a rúd már a múlt hét óta, így a másik halál sokkal durvább lett, mind azért, mert fontosabb szereplőnek gondoltuk az illetőt, mind az elkövető személyének köszönhetően. nem biztos, hogy jó dolog azt kívánni, hogy két szereplő béküljön ki, mert az írók nem látnak majd bennük többé konfliktus-forrást, és lezártnak tekintik az ügyet... sokat foglalkoztunk ma hősnőnk legnagyobb traumájával is, így a fenti világ csak flashback-ekben szerepelt, hogy vizuálisan is megnézhessük, hogyan is vesztette el szegény lány az édesapját. de kellett ez, hogy elinduljon benne valami lezárás. jelenleg ez az egyetlen esendő tulajdonsága, egyébként továbbra is kompetens vezetőnek tűnik. a másik vezetőnek, bellamy-nak is megpróbáltak egy kis esendőséget, emberséget adni, az már más kérdés, hogy felemásan sült el a próbálkozás... már a part című filmnél is működött, hogy megnézzük, hogy egy életveszélyben lévő ember mennyire rontja meg a közösségi együttélést, és itt is plusz feszültséget adtak a fájdalmas kiáltások. ($11.18.)

„-what exactly am i looking for?

-nothing and everything.”

már a régi trilógiának is az egyik legizgalmasabb része volt a jedivé válás, így nem csoda, hogy itt a rajzfilmben is a leginkább működő vonal ezra ezen útja. neki is meg kell küzdenie a démonjaival egy barlangban, és őt is segíti egy azonnal felismerhető megnyugtató hang. (már csak egy hónap! addig még ki kell bekkelnem ezzel a rajzfilmmel meg némi képregénnyel...) ($11.18.)

„my current theory is that you have become the physical manifestation of man’s eternal inner struggle between good and evil.”

mindenki küzd a belső démonjaival. mert mindenkiben van sötétség. van, hogy csak rágja az embert belülről, néha viszont elemi erővel tör ki... azt tudjuk, hogy leo-ban is megvan a hajlam, hogy táncoljon a sötétség szélén, ám most a szívből jövő jóság kerekedik felül benne, mert meg akarja menteni azt az embert, aki igazán nagy küzdelmet folytat -egy olyan embert, aki a legnagyobb ellensége volt a kezdetekkor. nem győzök csodálkozni, hogy ezt a leo/riaro szövetséget ilyen szépen összekovácsolták az évek alatt, és most is öröm volt látni a közös jeleneteiket, főleg, hogy a két színész is odatette magát (blake ritson-nak adhatnak valaki egy joker-hez hasonló meghasonlott szerepet, mert nagyon megy neki a tekintetből sugárzott őrület). és az is jó, hogy lementek a grófnál az alapokhoz, az első gyilkossághoz, az igen komoly mother issue-hoz, hogy kigyógyítsák a lelkét. (azért a firenzei nagy lélekvájkálás mellett nem felejtkeztünk el lucezia-ról sem, aki fogságtól fogságig éli az életét...) ($11.17.)

„you’ve single-handedly brought self-abuse into the 20th century.”

csodálatos korszak volt ez, ahol megannyi lángelme dolgozott az életszínvonal javulásán. megtalálták a gyógymódot a szifiliszre, elkezdtek kísérletezni a függőség problémáján, már megszületett a sugárkezelés gondolata, ami forradalmasítja a rákkezelést. és nem mellékesen feltalálták a pornót és a martinit is... ha már századfordulós kórház-sorozatként szoktuk emlegetni a show-t, hát néhanapján meglepnek minket egy-egy igazi vészhelyzetes epizóddal, amikor a jelenkorban játszódó társaihoz hasonlóan egy sajnálatos eseménnyel pörgetik fel a hangulatot, ahogy suhan a kamera a sok sérült és orvos között, az mindig hatásos tud lenni (persze itt sem maradhatnak el az ötletes dr.tack trükkök a sürgősségi esetekben). eközben ott duruzsol a sok vér alatt a magánéleti belső, úgy tűnik, a két hősszerelmesünk továbblép, kár, hogy nem tudunk őszintén örülni ezeknek a régi/új kapcsolatoknak. viszont bertie-ért meg elkezdtünk aggódni, hogy nehogy elveszítse ezt a csodálatos zsidó lánykát. a fajelméleti bullshitről nem vagyok hajlandó írni, mert csak felhúznám magam... (tudtam én, hogy nem szabad almát enni a sorozat alatt, de arra nem számítottam, hogy már nyitásként egy felnyitott koponyát kapunk...) ($11.17.)

„you represent the greatest penetration of american intelligence in fucking history.”

tényleg nem tudom eldönteni, hogy ezek a titkosügynökségek ennyire szeretnek a zavarosban halászni, vagy csak mindig így alakul nekik... szép kis kém-játszmát építettek nekünk idén, amennyire utálatos lett allison karaktere, annyira érdekessé is vált, így, hogy több kapura játszik -úgy, hogy közben az idegei nem bírják a lebukásának a gondolatát sem. de jó kis feszültséget generál, hogy (látszólag?) mindenki megbízik benne, elfecsegik neki a titkaikat. pedig ha tudnák, hogy egyből szalad a ruszkikhoz minden infó-morzsával... carrie is ki fog akadni a végén, hisz’ már régről ismerik egymást (bár sosem jó előjel carrie-vel jóban lenni, mert gyakran torok-elvágás lesz a vége...). és a jól sodort szálak is erre az időszakra vezetődnek majd vissza, egészen irakig ér már a konspiráció. meg amsterdam-ig, amit simán fel lehet venni németországban is, csak néhány bicikli kell hozzá. eközben quinn teljesen külön úton jár, egész pontosan szíria felé vette az irányt. (azt hittem a pénteki sajnálatos párizsi események után, hogy a csatorna nem meri levetíteni a terroristás sorozatát, de csak egy okos inzerttel tisztelegtek az elhunytaknak. respekt.) ($11.17.)

„sequels, water... come on, my friend. it’s not for me.”

hehe, mondja ezt jason patrick, a hajón játszódó speed 2 sztárja... egyébként meggyőzően hozza a beképzelt/bunkó method-actor-t. és nem ő az egyetlen, aki viccet űz magából, mert stellan skasgard is büntet az akcentusával. ja, mert végre forgatunk, keményen belecsöppenve a közepébe, nem spóroltak a lángszórókon egy fillért sem. de hát minden forgatás kihívás, és ez sem kivétel, meg kell harcolni mindenért. eközben ari természetesen kapott egy b-szálat, egy régi haverrel nosztalgiáznak egy jót, nyomják a brad pitt-es anekdotákat. ($11.17.)

„one day, he slipped in shit. so from then on, we called him shitty jimmy. we also called him cock bandit, crybaby fartface and little jizz man.”

egyértelmű volt múltkor, hogy a családnak küldött levélnek lesz következménye, mert a családtagok felbukkanása viccesen szokott elsülni, és már itt is vannak, a lehető legprolibb brit idióták. és tényleg vicces, ahogy jimmy lereagálja őket, meg a tipikus brit hozzáállásuk is mosolygós. plusz egy kis apa/fiú kapcsolattal érzelmeket is építenek. csak ne kéne eközben gretchen-re nézni... ($11.17.)

„if i have not gotten my psyche situated straight, it’s because the shit’s continually been hitting the fan without respite.”

walking dead vetésforgó, hatodik kör: daryl-ék. azért így könnyű tizenhat részt írni egy évadból, ha így szét tudják húzni a különböző csapatok között az időt -na nem mintha ez újdonság lenne... szóval még három embert is két fele tudnak szedni, így 42 perc alatt két tanulságot is be lehet mutatni. mert daryl a saját kárán tanulja meg, hogy még mindig túl nagy szíve van, hogy még mindig túlságosan bízik az emberekben (kedvenc jelenet: felteszi a kötelező három kérdést; legrosszabb jelenet: a feszültség kedvéért az íjjal molyolás, ahelyett, hogy a kését használná). már megint itt kóricál egy csomó ember az erdőben, akiknek a képregény-olvasók örülnek, mi meg majd meglátjuk, hogy mire alapoznak (egyébként nem tartom hülyeségnek felgyújtani az erdőt a picsába a z-kkel együtt). egy kisvárossal odébb meg abraham teszi magát kicsit rendbe lelkileg, ráfért már a srácra. btw, tetszik ez az új, nyugodt sasha. ...jövő héten vajon merre vezet az utunk...? ($11.16.)

„we spend a third of our lives asleep. and time is money.”

egyszer mindenki bepróbálkozik mostanság a found footage technikával -több/kevesebb sikerrel... annak örülök, hogy itt a who-ban azért vittek bele némi who-s csavart (nincsenek is kamerák!), bár ez nem tudta megmenteni a részt a középszerűségtől (és azért meg enyjebenyje, hogy a találtkamerás érzés erősítése miatt nem kaptunk ma főcímet). mert volt már elégszer ilyen, hogy rohangáltunk valami szörny elől, még ha nem is volt mindig ilyen ötletes a szörnyekre való magyarázat (sandman, hehe, neil gaiman csókoltat mark gatiss). és tetszett az is, hogy az emberi kapzsiságból indul ki minden -mert mi mással töltenénk el azt az időt, ami az alvás hiányában felszabadul, ha nem munkával, pénzszerzéssel. pedig én is örülnék egy olyan szerkezetnek, amitől nem lennék álmos, mert rohadtul tud bosszantani, hogy én még foglalkoznék a dolgommal, de a szervezetem már nem bírja a terhelést. csak lehetőleg ne változzak át homok-szörnnyé... (btw, jót mosolyogtam, hogy ilyen kényelmetlenre csinálták a végét, még egy utolsót paráztatva szegény gyereken, aki nem akar időben lefeküdni...) ($11.16.)

„hope is everything...”

szerintem minden sorozat második részénél ugyanazokat a paneleket szoktam ellőni -ahogy az írók is teszik, mert minden történet beindításához hasonló lépések kellenek. szóval, mint mindig, itt is a kapcsolatok mélyítését kezdtük, a karakterek egy-egy tulajdonságának kiemelését, a sorozat univerzumának tágítását. ilyenkor kell előrevetíteni egy csomó dolgot, kicsit félek, hogy nemhogy háromszög lesz a srácok között, hanem el-sem-tudom-képzelni-hány-szög... kicsit még mindig bosszant az a keménykedés, amit a srácok nyomnak odalenn, de próbálom magam beleélni a helyzetükbe, hogy épp most szabadultak a börtönükből, és hát egy börtönben is meg kell mutatni, hogy ki az alfahím, ha nem akarja elveszíteni az identitását. meg nem mindenkinek megy olyan stílusosan a keménykedés, mint henry ian cusick-nak. ha már odafenn járunk, azért vicces, hogy a sok okos karakter közt egy fiatal lánynak kellett felbukkannia, hogy eloszlassa a tudatlanság ködét. egyébként ordít a szituációról, hogy iszonyú gáz lesz a vezetősségnek, ha kitudódnak a titkaik. ($11.16.)