„i can’t even remember what we were fighting for.”
hányszor hallja az ember történelemórán, hogy nem létezik olyan, hogy ’mi lett volna, ha...’? pedig miért ne lehetne eljátszani egy ötlettel, végigvinni egy gondolatmenetet, hogy máshogy is alakulhatott volna a világ sorsa, mint az ahogy ténylegesen megtörtént? ezekből a felvetésekből az egyik legnépszerűbb a ’mi lett volna, ha a szövetségesek elveszítik a második világháborút?’, mert még relatíve közel van hozzánk a korszak, és egyértelmű, hogy fundamentumaiba változott volna meg a világ. ebben a közegben játszadozott el annak idején philip k. dick is, és valószínűleg ez az alapötlet vezérelt annak idején, hogy elolvassam a regényt (sajnos minden tiszteletem ellenére ez az egyetlen könyve, ami megfordult a kezemben). bár ez már annyira régen volt, hogy csak néhány érzés lenyomata maradt meg bennem, így a pilot legtöbb momentuma újdonságként hatott. persze arra emlékeztem, hogy a két elnyomó nagyhatalom felosztotta egymás között az egyesült államokat, és hogy meglehetősen ingatag lábakon áll a béke, és még a nagy titok sem volt újdonság, miszerint vannak, akik sejteni vélnek egy másik valóságot, ahol minden máshogy történt... ha mint első részt nézem pilot-ot, szerintem annak jöhetett be, akinek a hangulat az első számú meghatározó elem egy sorozatban, mert tökéletesen sikerült megfogni az alternatív hatvanas évek változásait, a kissé melankolikus légkört, akik viszont egy történetet magáért a történetért néznek, azok lehet, hogy csalódtak, mert egy óra alatt is csak arra volt idő, hogy egy helyre hozzák a két főszereplőt, és vázlat-szerűen belekezdjenek a történet felépítésébe. pedig szerintem ennyi elég, hogy meglegyenek az alapok egy erős sorozathoz. (nem emlékszem, hogy láttam volna eddig valamiben alexa davalos-t, de örülök, hogy felfedezhettem, vonzotta az arca a tekintetemet.) ($11.21.)