soroló

„every year, there’s gonna be new kids in there. some kids that will disappear, some kids that touch your life more than others.”

ez volt a szükséges rossz... mármint ha már új srácokat kellett toborozni az utolsó évadra, hogy kitöltsék velük a sztorit és a játékidőt, foglalkozni is kellett velük jobban. és nem az a baj, hogy megint belemegyünk (újra és újra…) a magánéleti izékbe, a ki-kivel-jön-össze körökbe, hanem hogy egyáltalán nem érdekelnek szerencsétlenek, főleg nem ennyivel a vége előtt. és akkor még nem is beszéltem az idegesítő kissrácról, akit aztán főleg nem szeretnék még néhány epizódban elviselni, arról már nem is beszélve, hogy milyen tipikusan idióta glee-s húzással tartották benn a show-ban... néhány dolgot azért respektálnék -a csapat-összetartás kialakítása és az inspiráció még mindig működget, és köszi a cure-ért és queen-ért. kevéske, mi? én is így érzem... ($03.08.)

„mutants are human.”

egy finálé lehet nyugodtan bestof-ja egy évadnak, először egy kis magneto, aztán sok (sok-sok) sentinel. kicsit a mesterséges intelligencia elszabadulásának kérdését kapargattuk, mert sosem jó ötlet egy gép kezébe nagy hatalmat helyezni, ő a maga hideg logikájával felül fogja írni a mi céljainkat. de nem sokat agyaltunk ezen, a lényeg úgyis a bunyón van, nem...? még xavier is beszállt a maga módján. most ezt megúsztuk, de nem nagyon bízom az emberekben (és mutánsokban), hogy tanultak volna az esetből... ($03.08.)

ha képregényeknél felmerül az a kérdés, hogy a történet vagy a rajzok fontosabbak-e, akkor a rajzfilmeknél is ott a kérdés az ember előtt: túl tud-e lépni az avittas kinézeten, ha érdekli, miről akarnak mesélni neki? és bár én a kilencvenes évek hajnalán szocializálódtam, mégsem érzek nosztalgiát, inkább megmosolyogtatónak látom ma már ezt a rajz-stílust, színkezelést. de szeretem a szuperhős történeteket, érdekel, hogyan dolgoznak fel egy rakás ismert x-sztorit, meg egyébként is, így könnyebb bepótolni egy csomó kimaradt klasszikust, mintha az ember beleásná magát három tonna füzet alá. aztán lehet, hogy ott is húzná a száját a rajzolók miatt... tetszett.

„i must stop you all! for the future!”

érdekes megnézni egy történetet különböző feldolgozásokban. és most nem csak arról van szó, hogy más utazik vissza az időben különböző verziókban (alternatív jövők...?), hanem vannak egyéb hangsúly-eltolódási pontok is. most kelly szenátor volt a lehetséges áldozat, mistique egy kicsit máshogy keveredett bele, és más állt gonoszul a háttérben. kicsit nekem kapkodós volt az eleje, itt egy új karakter, gyorsan dobjuk is vissza a múltba, aztán jött a ’nem bízunk benned’ toposz, egy pár bunyó és csavar. tulajdonképpen az egész sztorira kicsit kevés volt ez a negyven perc... (ez a szájharmonikás imprós zene megint nagyon lelógott a képek mellől...) ($03.08.)

„we’re villains. and it’s time the villains got their happy endings.”

...nem is értem, miért keresik a gonoszok a ’boldog befejezés’-t, mert ha az olyan, mint az idilli kezdőpercek, amiket storybrook-ban tölthettünk, akkor túl sok izgalommal biztos nem szolgál... lehet, hogy mostanában túltoltam a képregényeket, de pont olyan volt ez a rész, mint egy hosszabb sztori-szál első füzete (azért durva, hogy ennyi év után döbbenek rá a két médium hasonlóságára...) -behozták a karaktereket, egy kis izgalmat is dobtak bele, de még érezni, hogy nagyon az út elején járunk. ha már a kisvárost kárhoztattam, a külvilág és a flashback érdekesebb volt, mert a gonosz karaktereket mindig nagyobb élvezet figyelni, főleg ha jók azok a gonoszok, és főleg, ha rumpi-nak van egy terve velük. (kellett pár perc, mire leesett, hogy azért megy olyan furán a dev il rendszámú autó, mert a rajzfilmben is így vezetett szörnyella...) (legjobb páros különdíjat ma emma és regina (no more ’evil’) kapja a szó-párbajokért. valamint a kitsis/horowitz csapat, amiért nem felejtették el, hogy lost-os utalás nélkül mit sem ér a show...) ($03.07.)

„i would argue it is also indisputable that these two plans, courting lord ashe and retrieving the urca gold, are working against each other.”

áh, michael nankin, mit is szoktam mindig írni, ha meglátom a nevét? hogy folyton játszik a fények... bazdmeg, már az első képpel igazol az öreg... de nem csak a fény-játék volt fontos az epizódban, hanem komoly tanácskozások és nézet-ütköztetések zajlottak, hirtelen döntések születtek, emberi nagyságok emelkedtek felül a problémákon. és működött is a dolog, lehetett kicsit izgulni, hogy billy mit árul el a történtekből (most meg majd azért lehet, mert egy újabb titokra derült fény), a kapitányok és a számító szöszi csörtéjének első felvonása is fenntartotta az érdeklődést, anne esztelen mészárlására is felfutott a szemöldök, de a legjobban rackham kapitány első útja, és probléma-megoldó készsége tetszett, ami valahol várható volt, mégis váratlan. meg persze a beszűrődő fények… ($03.07.)

„it’s a new type of plow. it does not just scratch the surface of the earth, but it digs deeper, and because of the angle of the blade, it turns the soil over.”

fívéreim! kérjük az isteneket, hogy igazi férfiak lehessünk, akik erősen és nem gyengék, akik nem félnek szembenézni a halállal, mert tudják, hogy dicsőséges elmúlás után a valhalla vár rájuk; akik akkor is erősek maradnak, ha az istenek szeszélyéből életben maradt sebesülteket kell ellátni; akkor is, ha vezetőként nehéz döntéseket kell hozni, akár olyanokat is, amiktől kétség ébred a hatalmas istenek szemében. nővéreim! kérjük az istennőket, hogy bocsássák ránk a csábítás erejét, ami segíti az utunk a céljainkhoz; kérjük a mindenható égi urakat, hogy áldják meg a kétkezi munkánkat, hogy bőséges terméssel etethessük gyermekeinket; hogy védjék meg utódainkat minden fájdalomtól és veszedelemtől. félelmetes istenek! oszlassátok el a ködöt és a sötétséget, hogy dicső fényességben szolgálhassunk titeket! ($03.07.)

„i just have to say that all of you in the same room at the same time with your children here, it’s like it’s the greatest thing that’s ever happened in the history of america.”

tudjátok milyen frusztráló érzés naponta ötszázszor felnézni a feliratos oldalakra, hogy eljött-e az a pillanat, amire nagyon vársz, és amitől borzasztóan rettegsz -hogy minden lehetőség adott lesz, hogy meg tudod nézni az utolsó részt…? pedig hét év után igazán bízhattam volna az írókban. hogy nem hagynak minket cserben, hogy nem hagyják a karaktereiket cserben, és egy csodálatos fináléval lepnek meg minket. ami után megnyugtatóan engedjük el ennek a csodálatos csapatnak a kezét. csak egy baj van azzal, hogy megnyugtatásul így beleláthattunk a jövőbe -még többet akarunk, nem csak ilyen felvillanásokat, finom utalásokat, akarjuk látni a sikereiket, a kudarcaikat, mert az életünk részei voltak. és nagyon kevés esély van rá, hogy így együtt láthatjuk őket még valaha. oh shit, most szomorúbb lettem, mint mikor lefutott a főcím... gondolj valami vidámra, treat yo’self! ($03.05.)

simán lehetett volna olyan, hogy lusták az írók, és csak ellébecolnak az ajándékba kapott utolsó pár részben, odaállítják a színészeiket a kamera elé, hagyják, hogy bohóckodjanak kicsit, vágás, aztán mehet adásba. de ők fel akarták dobni a sztorit kicsit, meg akartak dolgozni a figyelmünkért, de jól is állt az évad elejének, hogy kirakós-darabkákból kellett összeillesztenünk az átugrott három évet. aztán szépen ráfordultunk a nagy búcsúzkodásra, amiben nem volt semmi erőlködés, mert a karakterek esszenciájából fakadt, és abból, hogy mennyire erős csapattá kovácsolódtak az elmúlt években. sosem gondoltam volna, hogy a kezdetben kínos poénokkal operáló sorozatot a végén a szeretet fogja összetartani, de az élet mindig rengeteg kiszámíthatatlan fordulatot tartogat, és ez így van jól. nagyontetszett.

illik kicsit nosztalgiázni az elején, nem? mondhatom? oké. a nagy sorozat-bummom hajnalán ismertem meg a show-t, amikor még gondolkozás nélkül mindent bepróbáltam, szinte korlátlan időkerettel rendelkeztem. jókat hallottam a pyrex pilotjáról, így az is a ’letöltendő és megnézendő’ kategóriába került, bár attól kicsit tartottam, hogy az office-ig nem jutottam el, és az írók közös halmaza miatt úgy gondoltam, valahogy jobban összetartoznak. de azért megnéztem az első részt, és rövid úton nagy szerelem lett belőle -az office-ig meg azóta sem jutottam el... asszem ez volt az első ál-doku sorozatom, és nagyon tetszett, hogy az „interjúk”-kal ki lehetett egészíteni a poént, de azt még jobban imádtam, ahogy ki-kinéztek ránk a karakterek (ebben a kategóriában mindenképp szeretnék bál-királyt és királynőt avatni, mert aubrey plaza és adam scott tökélyre fejlesztették ezeket a momentumokat). kényelmesen befészkeltem magam ebbe a világba, tudtam, hogy mindig jól fogom magam érezni, amikor bekukkantok heti húsz percre pawnee-ba, mindig lesznek felröhögős pillanatok, visszatérő poénok és vendég-arcok. aztán ahogy egyre jobban megszerettem ezeket a fantasztikus karaktereket, úgy dúsultak fel a sorozatban is az érzelmek, és meglepetésre ugyanolyan jól állt neki, mint a karcosság az elején. ehh, mint ron fucking swanson, én is utálom a változásokat. és bármennyire is fáj, el kell engednem, ki kell mondanom az utolsó búcsút -bye, bye lil’ sebastian. (nagyontetszett) most már csak iktatnom kell ezt az írást három példányba, és szépen lefűzni egy emlékkönnybe, amit csillámokkal díszitek fel, és...

„you’re just different now, and there’s nothing wrong with that.”

tökéletes lett a címadás, mert utal skye új képességére (utórengés jelentésében), és hát egy sokkoló epizód utóhatásairól szólt a rész. kicsit kényelmetlen is volt a hangulata (ahogy skye mondta a végén, mostantól sajnos kevesebbet fogunk nevetni), de megértem a nyomasztást, egy fontos karaktert veszítettünk el, mindenki magát hibáztatja, és ott a nagy bizonytalanság-faktor is, hogy mi is történhetett a templom mélyén. és mindenkit fűt a bosszú is. coulson nem tököl, még engem is átver a legújabb tervével, kíméletlenül vagdossa le a hydra-fejeket, pedig azt hittem, majd jobban beleláthatunk a háttér-szervezet működésébe (azt viszont nem hagyták ki, hogy utalgassanak a jövendő avengers-film egyik (?) gonoszára). és mindeközben jól belemásztunk az inhumans témába, az átalakulásokba, és annak drámai következményeibe (lásd raina és a látásában korlátozott új arc), szóval minden szerelvény megfelelően döcög a marvel-univerzumban. ($03.05.)

„those who oppose me shall perish through my agents of destruction. famine. pestilence. war. and my greatest creation -death, the winged avenger!”

azért gonosz dolog volt apocalypse-től, hogy a mutánsok legnagyobb gyengeségére játszott rá, hogy harcosokat hozzon létre. de gondolom lesz még ennél gonoszabb is... ja, sajnáltam is, hogy csak ilyen kevés időt adtak egy ilyen ikonikus gonosznak, de aztán rájöttem, hogy ez még csak az első kör volt. meg így is volt ideje már tönkretenni pár történelmi emléket... ($03.05.)

„being a mutant isn’t a disease. it’s something you’re born with.”

mindig az egyik kedvenc témám volt az x-men-ben a mutánsság árnyoldalainak feltérképezése, különösen, ha rouge szemszögéből nézhetjük az egészet, mert nem nagyon tudok drámaibbat elképzelni, mint hogy nem érinthetsz meg következmények nélkül senkit sem. itt is végigmentünk ezen a szomorú gondolaton, köré-rakva egy csomó ismert mutánst, akiket örömmel üdvözlünk a show-ban. ($03.05.)

„if you ever pick on asshead again, i’m gonna chew your nuts off with my teeth. and not in a gay way.”

szóval, az ember azt hiszi, hogy az elmúlt évek felkészítették őt, hogy fel tud töltekezni az első pár epizódból, hogy amikor eljön ez a nehezebb időszak, akkor könnyebben átvészeli. hát kurvára nem... pedig talán most tovább is tartott a feelgood, mint máskor, de persze eljött az az időszak, amikor szép sorban mindenféle szar beüt. itt a menetrendszerű fiona-sírás, de ezt most kevésbé fájt, főleg, hogy a végén kiderült, hogy jól döntött -most már csak azért kell imádkozni, hogy a férjura legyen olyan jófej, mint aminek látszik. nem örülök, hogy lip körül is keverik megint a bajt, mert látom előre a pénzügyi machináció következményeit. és akkor ott van a tavalyi börtön közeli testvére, azaz ian kórháza, aminél nyomasztóbb helyet nehéz elképzelni, de az a baj, hogy a srác igazából nem oda van bezárva, hanem a saját fejébe. még jó, hogy tartanak kurvákat is sorozatban, hogy kicsit levezessék a felgyülemlett feszültséget... (btw, feszkó, azért a ’sammi és a fegyver’ jelenetnél vágni lehetett a levegőt...) ($03.04.)

„going after loeb is suicide, plain and simple.”

no, nekifutunk még egyszer a korrupt zsaru témának, ezúttal sikeresebben. mert sokszor nem is a pénz van a háttérben, hanem egy sötét titok, amit takargatni kell. és aki a titkok tudója, annál van minden aduász. úgy tűnik, hogy falcone nem kispályázott, hanem a rendőrkapitányt tette zsebre. persze akkor még nem számolhatott gordon felügyelő bulldog-kitartásával... jó, hogy bevonták a főszálba a pingvint is, így neki nem kellett jelentéktelen mellékszálat sodorni. mert a többiek (most már nyugodtan írhatom) szokás szerint csak lógtak a levegőben nem túl érdekesen. mert bruce úrfi ottragadt a kórházban, fish-nek meg sikerült máris annulálni a múlt heti kőkemény jelenetét. mert egy őrült sebésznek csak így (csettint) megy egy szem-csere... ($03.04.)

„all i want is for you to disappear.”

valamiért a filmekben mindig rosszra használják a láthatatlanság képességét (enyhítő körülmény: harry potter), itt egy kettős helyzetet kapunk, egy kis rablás, majd látogatás a rég nem látott lányánál, ami még lehetne egy jó indok is, de aztán el is akarja rabolni, amivel menthetetlenül azok közé kerül, akiknek jogosan porolja ki batman a fenekét. ($03.04.)

„step one: fondue. step two: do fawn.”

(tudom, hogy ez leírva nem hatásos, de mondjátok csak ki magatokban, szép angolos kiejtéssel...) mindig tiszteltem a vígjáték-színészeket, hogy hideg faarcúak tudnak maradni egy-egy jelenet forgatásakor, mert ha én fetrengek a röhögéstől, akkor ők hogyan tudják megállni? (ez most a popcorn-szagos félreértős etűd kapcsán ugrott be konkrétan.) okosan táncikálunk a kapcsolati izék körül, miközben örömmel hallgatjuk schmidt lányos sikolyait... ($03.04.)

„right now, there’s no law in nassau.”

lehet azt gondolni, hogy a nyitó édeshármas csak a starz-csatorna brand-jéhez tartozó üres látványosság volt, pedig több mindent is előrevetített. és nem csak a jack/anne szembeállást, hanem ha úgy vesszük, egy másik furcsa szerelmi háromszöggel kerekre zárták az epizódot (megleptek ezzel a flynn kapitány múlttal -hogy ilyen drámaivá merték tenni, még mielőtt...). persze lehet, hogy csak én akarom belelátni az egészet, és tényleg csupán a vagány szexis mivolta miatt kaptunk első képnek összetapadt izzadt testeket. de egyébként is a rész elején ellőtték az előző epizódban megspórolt puskaport és cgi trükköt. mert flynn kapitány már nem visszakozhatott a meghozott döntése után -és ez volt az, amit a rész főtémájának éreztem, a döntések fontosságát. hisz’ a kapitánynak nem csak itt kellett mérlegelnie, hanem a múltban is, hogy bevon-e valakit a tervekbe, kockáztatva ezzel mindent. de még jack-nél is előjött ez, aki a döntésével a (több mint) barátságot veszélyezteti. és ezen döntések súlyától lesz emberi és mély(ebb) a sorozat, több, mint egy látványos hús-parádé... ($03.03.)

„we have been down the matt leblanc road. it is bumpy, and it ends in a cliff.”

hogy hollywood-ban az őszinteség kifizetődő lenne? egy cseppet sem... vártam már, hogy mikor kanyarodunk errefelé, hogy matt be akar szállni az új show-ba is (valahogy a sorozatban kell tartani), és persze a két angolunk a lehető legrosszabbul (és legviccesebbül) kezelte a szitut. és akkor ott volt még a párkapcsolati beszélgetés-katasztrófa is, amit a szöszi bemutatott... ($03.03.)

„everyone thinks it was nicholson and beatty back in the day, but it was dusty hoffman that got more pussy than anybody.”

hollywood-nak komoly múltja van, amivel lehet jókat viccelődni, elég csak pár nevet bedobnod, vagy egy ismert sztorit. azt hittem az elején, hogy turtle-centrikus epizódot kapunk, de aztán a többiek is megkapták a maguk momentumait. (martin landau-t és lindsay sloane-t köszi.) ($03.03.)

„-electricity, showers, haircuts... i never thought i’d see those again.

-come on. haircuts were never going away.”

van az az idő, amikor már a civilizáció is csak egy távolba-vesző valami... én viszont valami ilyesmire számítottam, amikor elképzeltem múlt héten a kapunál állva, hogy milyen epizód is kerekedhet ebből. mert rick-ék idegrendszerébe már túl mélyen beleette magát a túlélés, az összeszokottság, a mindent felülíró életösztön, hogy hiteltelen lett volna, hogy néhány kényelmi vívmány és megnyerő mosoly miatt hátrahagyják a lelki bajaikat és kivirágoznak. persze, vágynak erre az idilli életre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy alkalmasak is rá. mert könnyen előfordulhat, hogy most amiatt kell majd továbbállniuk, mert ők lesznek az agresszorok. és ez az újfajta felállás nagyon is felvillanyoz -vagy felfrissít, mint egy zuhanyozás... még azt sem bántam volna, ha ma teljesen kimarad a hentelés (eretnek!). (alexandra breckenridge-et most sem sikerült felismernem az imdb nélkül, csak az láttam, hogy milyen szép -meg hogy tuti, hogy valahol már felfigyeltem rá...) ($03.02.)

„this is cold, hard, self-serving revenge. we’re killers, okay?”

egész egyszerűen lehetetlenség a mississippi lápvidékét nem cool módon bemutatni, csak egy mocsárjáró kell, egy aligátor, a többit meg a természet elintézi... reménykedtem benne, hogy kitart a trip az egész epizódban, de aztán nem bántam, hogy visszanéztünk banshee-be is, mert két olyan párost szedtek elő, akik mindig működnek, job és sugar évelődő barátsága nagyon szerethető, rebecca-éknál meg mindig ott van egy erőteljes feszültség -nem szexuális értelemben. de azért a lényeg a benga bennszülött utáni hajsza volt, ami így több körösre sikerült, mint egy videojátékban, összecsapás, helyszínváltás, újabb bunyó, szép koreográfiában. kicsit becsúszott a new orleans-i hangulat, ahogy egy kocsmából szűrődik ki a lusta blues egy napfényes délutánon, bár ehhez lehet, hogy elég annyi, hogy ezek a jellegzetes házak ott álljanak a háttérben. csak azt nem értem, hogy az utolsó üldözésnél hova tűnt mindenki az utcáról...? so, határozottan (mi több, gyomorforgatóan) kitettük a pontot, de remélem nem aggódik senki, hogy nem lesz elég konfliktus az utolsó két részre idén. banshee-ben konliktust reggeliznek... ($03.01.)

„i’m no hero.”

elég szar dolog, amikor baszkurál a bűntudat... jimmy ezt úgy oldja fel magában, hogy sokat beszél, megállás nélkül érvel, mindezt persze azért, hogy helyrerakja, amit elcseszett, megmentsen egy családot -és nem mellékesen megmentse a szaros életét. mutat jeleket arra, hogy nem hülyegyerek, csak szerencsétlenül jönnek össze mindig a dolgai... még mindig nagyon az elején vagyunk, egy kis mcgill-múlt után jöhetett az előbb emlegetett főszál, és pár pillanat jutott már arra is, hogy mike ne csak azt mondogassa, hogy ’matrica van-e’, plusz a szöszi ügyvédcsaj is két percnél többet is képernyőre került. de azért még mindig a csavaros (és kétségbeesett) ügyvéddumák és az uborkás-vizet tartalmazó bödönbe rejtett kamerák adják el a show-t... ($03.01.)

„-knock, knock.

–who’s there?

-mr.penis with a delivery for you of some delicious hot cock.”

stephen merchant pontosan tudta, hogy mit akarunk kapni, így oda is adta nekünk -majd elvette, és nagy kegyesen megint odaadta... mert tudtuk már a kezdetektől, hogy ez a két ember összetartozik, mindenki tudta, kivéve őket magukat. aztán amikor végre eljött a pillanat, riadtam néztem a lejátszó óráját, mert gyanítottam, hogy mivel akarják kitölteni a maradék fél órát. és aztán ütöttem a párnámat, amikor a nő... őőő... szóval megint az a kurva női gondolkozásmód... de aztán megnyugodtam, mert megértettem, hogy csak a hagyományos hollywood-i romantikus klisé-parádét akarják kifigurázni nekünk. mert innen már minden a text-book szerint alakult, szegény stuart-nak villám-gyorsan kellett megváltoznia a szűkös játékidő miatt, és jöhetett a boldog vég, amit mi nézők kértünk. de ha leveszem ezt a kötelező happyend előtti drámázást, akkor ott van az a helloladies hangulat, amit elvártam, a bomba-csajok és a ’ki-ne-mond’' szituációk tömkellege (nagy respekt nicole kidman-nek a cameo-ért). és biztos vagyok benne, hogy ennél természetesebb cukin ciki pre-szex jelenet sem készült még sosem. so, hello ladies, én búcsúzom, stuart szíve már másért dobog... ($03.01.)

nem tudom, hogy örüljek vagy sajnáljam a gervais-merchant duót, hogy rendszeresen ez a sorsuk, hogy hirtelen kell lezárniuk a sorozatokat, de kapnak legalább egy esélyt a lezárásra. pontosan azt érzem, mint a life's too short-nál, hogy ez az egy plusz rész nem változtatott bennem a sorozat megítélésén, így nem értékelném külön, kicsit szomorú vagyok, hogy nem volt lehetősségem együtt égi csajozni többet stuart-tal, de megnyugtató, hogy eljutottunk arra a bizonyos lezáró pontra. (bár be kell vallanom, bármennyire is szeretem ezt a humort, mert tényleg tudok nagyokat röhögni a cikiségeken, azért volt bennem egy félsz az indítás előtt, hogy mennyire lesz kellemetlen...)