„till death us do part. twice in this case.”
a kifordított világ kifordítottja -amikor a modernizált sherlock-ot visszahelyezik a 19. századba... illetve... de ne, ne ugorjunk előre, nézzük csak meg, hogy milyen a gatiss/moffat-féle viktoriánus kor. hőseink nem sokat változtak, maximum csak külsőleg (az a bajusz!), de a fundamentumuk megmaradt, sherlock hideg zseni, dr.watson meg szépen aládolgozik (és a cumberbatch/freeman páros is rutinból hozza, amit kell) (amit nem értettem, hogy miért kellett felhizlalni mycroft-ot -ez a regényekből jött...?). a korszak legfontosabb aspektusa a furcsa ügy megoldásából hámozható ki legjobban, ugyanis az akkori legfontosabb társadalmi változások plasztikus kivetülését láthattuk így. mert azért remélem senki sem gondolta, hogy egy kísértet-történetet kapunk (vagy hogy ikrek lesznek...). annak nagyon örültem, hogy a 120 évvel ezelőtti kinézet ellenére meghagytak egy marék vizuális látványelemet, kamera-forgásokat, kép-megállításokat, kiíródó feliratokat (csak most az sms helyett telegráf-üzenet érkezett) -ezzel is összekötve a ma játszódó részekkel. oké, nem kerülgethetem tovább a nagy csavart... jól átvertek a piszkos írók, mert azt mondták, hogy nem lesz megmagyarázva, hogy miért játszódik ez a történet a múltban, aztán mégis megtették. de az a jó, hogy már jártunk sherlock elme-palotájában, így nem volt érthetetlen újdonság az egész. tulajdonképpen így lett igazi átvezető rész két évad között (egy kis beköszönéssel a nemezistől), és nem csak egy mókás (és néha paráztatós) karácsonyi rész, ami közben el-elkalandozik az ember figyelme... ($$01.13.)
